(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

Sziasztok!

Már két hete elköltöztem az NLC-ről. Az új helyemen újult külsővel és energiától buzogva megtaláltok 😉

http://talpigno.blogspot.com/

Kedves Olvasók!

Végső elhatározás született! Mint annyian mások, én is átköltözöm egy másik oldaléra, és ott kezdem illetve folytatom az írást.

Aki szeretné nyomon követni a történéseket, és az új kalandokat, Ő megtalál a Talpig nő című oldalon.

Illetve továbbra is bővítem a Facebook adatlapot 🙂 Mind a két oldalra szeretettel várlak benneteket!

Joyo

Mostanában nyomaszt néhány dolog. Egyrészt, még mindig nem barátkoztam meg az új felülettel. Így igazából azt sem tudom, hogy rám néz-e valaki… kérlek adjatok életjelt magatokról, bátorító hatású volna 🙂

Másfelől a hullámzó kedélyállapot sem a legnyerőbb… bár ez nálam úgymond a megszokott.

Több kérdésre is keresem a választ. Például valóban “normális” e, hogy van olyan ember aki kettős életet él. Nem kimondottan, mint Superman, vagy James Bond.  Annál egyszerűbb… vagy bonyolultabb, ki miként veszi. Lehet, inkább megmenteném a világot, de nem lavíroznék két vagy három szerelmi viszony között, nem úgy, mint a következő példa. Mert a kettős élet bizony ezt is jelenti. Az ember az egyik életében boldog párkapcsolatban él. Szerelmes, kielégített, jól tartott… a másikban azonban újabb és újabb kalandokra vágyik.  Vajon van olyan ember, főként nőnemű személy, aki ezt képes élni? Hogy a helyén tudja kezelni az eseményeket? Hogy abszolút nincs lelkiismeret-furdalása? Elképzelhető. Találkoztam-e már ilyen személlyel? Nem. Valaki segíthetne a helyére tenni az eseményeket…

Tovább fejlődik a Facebook-os oldalam, ahol a legújabb bejegyzéseken kívül különböző videók, képek, linkek kerülnek publikálásra. Amolyan tervek, vágyak… néha magyarázatok, például arra, hogy miért kattantam be.

Beismerem, annyira utálom az NLC blog új felületét, hogy gondolkodom az FB-re való átköltözésre. Véleményetek? Láttok a dologban fantáziát?

Ezen a linket megtaláljátok.

Szép napot kívánok!

Joyo

Azt vettem észre, hogy mióta megváltozott az NLC blog felülete, egyre kevesebb kedvem van írni. talán azért, mert minden olyan dolog, amivel ki tudtam egészíteni, mint például a látogatók számlálója, a visszaszámlálóim, a LilySlim napszámlálóm, hogy mennyi ideje élem az új életem… mind mind homályba vesztek, mert nem tudom miként, vagy egyáltalán bele lehet-e szerkeszteni ebbe a közegbe. Ennyire tartanánk a változástól? nehezen boldogulunk az új közegben? Mindenki így van vele, vagy van olyan blogger társam, aki lazán vette az akadályokat? Mi folyik itt? Minden változik! Méghozzá őrületes tempóban! Csak kapkodjuk a fejünket! Egyik percben még így alakultak az események, a következő pillanatban pedig már amúgy! Követhetetlen. És mindezt az embereken is lehet észlelni. Sírógörcsök, kapkodás, nem találja a helyét a világban-válság, szélsőséges hangulatingadozások, agresszió… ez 2012… ez a felkészülés, ez a tisztogatás, a magunk tisztogatásának időszaka. Nem hittem, hogy ennyire el fog durvulni. Hogy ennyi szenny és salakanyag, nehezék van bennünk, amit muszáj kiadnunk magunkból, hogy beléphessünk az aranykorba! Fájdalmas és felemelő egyszerre!

A saját családomon érzem a legjobban. Volt már olyan helyzet az életedben, hogy mindenki szét volt csúszva körülötted, és te voltál az, aki lélekjelenlétét megőrizve igyekeztél mindenki megnyugtatni vagy jókedvre deríteni? Ha igen, akkor tudod, hogy ez mennyire fárasztó munka. És egyben veszélyes is. Mert, ha nem tudod kellőképpen levédeni magad a családtagjaidból áradó negatív energia ellen, akkor elfáradsz, rosszul vagy, fáj a hátad, a gyomrod, légszomjad lesz! Mint akit agyon vertek! Velem is ez volt tegnap. Mindenkiből áradt a fájdalom és a tehetetlenségből fakadó agresszió! Én pedig ott voltam, mint villámhárító, pedig nekem is megvannak a magam bajai. De valahogy nincs kedvem beszélni róla. Mert senkit sem szeretnék terhelni vele. ha egyszer a szeretteim körében vagyok, akkor azt szeretném élvezni. És nem akarok mást lelki szemetesládának nézni, és azt sem akarom, hogy engem annak nézzenek. Mindenki maga küzd meg a saját démonaival. Ne adjuk át másnak! Nem érdemli meg! van neki sajátja!

Én a tegnapi napon mégis, minden családtagom negatív érzelmeit, félelmeit, aggodalmait, fájdalmait megkaptam. Nem tudtam kellőképpen levédeni magam! gyakorlatlan vagyok! Pedig nem ártana, ha legalább valami pajzsfélét magam köré vonhatnék. Elég volna a hit, hogy vigyáznak rám? Talán. Minden esetre hajnalban kijött rajtam minden szenny, amivel megpakoltak! Arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a gerincem egy ponton, s azzal egy vonalban a gyomorszájamba és folyamatosan nyilalló, szúró hájdalom hasított! Azt hiszem a meg nem emésztett, idegen energiák kerestek kiutat. Anyám azt mondta, hogy azon a ponton a hátsó szívcsakra helyezkedik el.  Így már megért. Egyszerűen tiltakozott a szervezetem. és mindezt ideje komoly figyelmeztetésnek venni!

Újabb fejlemény. Az Élet a pasin túl cími blog már a facebookon is megtalálható 🙂 Várok minden kedves érdeklődőt szeretettel 🙂

Élet a pasin túl 

Teljesen össze zavarodtam a héten, és ebből kell most kimásznom. Nem állítanám, hogy komoly a dolog, de éppen elég ahhoz, hogy földbe gyökerezzen a lábam, s feltegyem a kérdést, hogy merre tovább? 

Lehet, hogy csupán a menzeszem kavart össze… igen, ez nagyon is elképzelhető. Nehéznek, zsírosnak, már-már undorítónak érzem magam. Tudom, hogy nem vagyok az. A szívem mélyén nagyon is tudom.  Mégis… vannak olyan hullámok az ember életében, amikor mintha minden meginognak benne. Nem körülötte, inkább benne. 

Tudom, hogy a regény jól halad. Ma is írom tovább. Azzal semmi probléma. Holnap találkozom E barátnőmmel, a tesztolvasómmal, aki meghallgatja az eddig megírtalak, és összeszedjük, hogy miként kellene tovább folytatódnia a “mesének”, hogy az végig izgalmas és szórakoztató legyen. Valós élethelyzetekkel, a kapcsolatok, női és férfi típusok néhányának bemutatásával… eddig egész jó. De ezt a történetet nem áll szándékomban az interneten publikálni, mielőtt elküldtem volna egy kiadóhoz. Talán mindig ezzel lőttem le a poént. Vagy talán ezzel szúrtam el az esélyeimet. Majd kiderül. Nagyon szeretném áprilisig befejezni. Azt írta az éves horoszkópom, hogy az Ikrek szülöttnek áprilisban érdemes új vállalkozásba belevágnia. Bízom a Sorsban… 

Az összezavarodásom másik oka az a tegnapi nap volt. Csupán fél óra leforgása alatt megjártam egy minipoklot. Hozzá teszem, mielőtt még bárki is belekötne, hogy ez a saját magam, külön bejáratú minipokla, ez másnak semmiség… oké? Én megértetem már. 🙁

A szétválogatott tobozokat vittük el anyám egyik barátnőjének a jelenlegi albérletéhez. Én is kedvelem Edinát, de akkor, abban a fél órában inkább lettem volna máshol, bevallom őszintén. Mivel az ebédnél szüleim elfogyasztottak egy-egy pohár bort, én voltam a sofőr. Oda navigáltak az albérlet utcájába.

-Menj végig a Lackneren. Ugye tudod, hogy hol van az a kerékpár szaküzlet? – kérdeztem apám az anyósülésről.

-Igen – feleltem, s éreztem, hogy a gyomrom összeugrik, s az ebédem kikívánkozik.

-Az a kis utca lesz az.

Leindexeltem az úti célunk felé, s éreztem, hogy minden idegszálam, minden sejtem tiltakozik az ellen, hogy fényes nappal oda menjek. Ráadásul önszántamból. Ami abban a helyzetben nem volt teljesen igaz. Hátul a zsákutcában megfordultam. Az adrenalin löket nagyon durva dózisban érkezett. Azt tudni kell erről az utcáról, amit valószínűleg a soproni olvasok már be is lőttek, hogy melyik az, hogy ez az a bizonyos utca, ahol oly sokszor láttam parkolni Gé autóját. Rég írtam Gé-ről. Róla és Jé-ről. De tegnap nagyon rezgett a léc. Legalábbis a képzeletemben. Ugyanis már jó ideje nem találkoztam egyikőjükkel sem. Nem is láttam őket. Még csak rájuk utaló jeleket sem tapasztaltam. Ez azt jeleni, hogy még azt a meggy bordó járművet sem láttam ott parkolni. Olyan, mintha teljesen más dimenzióban, vagy időzónában mozognánk. Elvileg ugyan abban a városban élünk. Mivel magyaráznád mindezt, ha nem ezzel? Sopron egy kisváros. Kiterjedésre sem olyan nagy. A lakossága is kb 70 ezer lelket számol. Ha a mozgás, munka és vásárlási körzetünket veszem figyelembe, akkor is ugyan azok. Értsd… két utcával odább van az iroda, mint a bolt. Vásárolni mindannyian az Interspárba járunk. És mégis… tavaly augusztus óta csupán egyszer láttam futólag, amikor kilépett az iroda ajtaján, én pedig éppen akkor értem oda a buszommal. Ennyi volt. Ahhoz képest február vége felé járunk. Erősen. És, ha belegondolok, előtte legalább két hetente összefutottam vele valahol.  Bánni abszolút nem bánom. Ez annyit jelent, hogy már teljesen más utakon járunk. Nincs dolgunk egymással. És maximum annyiban játszi szerepet az életembe, hogy a készülő regényem egyik agresszorát, katalizátorát nagyjából róla mintáztam. Ami jó ötlet volt, mert rengeteg kínos, vicces, olykor sokkoló szituációt tudok köréje írni. Olyanokat, amik a legtöbb nővel megesnek életében, legalább egyetlen egyszer.

De ott, abban az utcában, ahol Jé szülei élnek… a mellékveséim csúcson pörögtek! Minden pillanatban attól féltem, ahogy cipeltem a nehéz, tobozzal teli zsákokat, hogy éppen akkor fordulnak be autóval. Miután távoztunk, és még mindig nem futottunk össze, az utóhatások kb fél órán át még molesztáltak. Remegtem, nehezen gondolkodtam,  ami eléggé veszélyes mutatvány, főként, ha egy jókora Renault Espace-t vezetsz! 

Miután ma mindezt megosztottam az édesanyámmal, ő csak annyit felelt….

-Ne te féljél bármilyen nemű találkozástól. Nekik van szégyellnivalójuk, nem pedig neked. Féljenek ők ettől!

És igaza volt. Ezt a bizonyos félelmet tavaly augusztusban tapasztaltam a részükről. De hagyjuk is.

Köszönöm, hogy bele néztetek ismételten az életem néhány fejezetébe. Legyen nagyon szép hétvégétek 🙂

Én megyek, hogy tovább írjam a történetet 😉

Ha valami érdekes történik, majd jelentkezem.

Joyo

No lássuk csak… újra itt vagyok és még barátkozom az új külsővel, lehetőségekkel. Nagyon régen nem használtam hasonló szerkesztési formát… talán csak amikor az Albamagnál voltam gyakornok. De pl még linkeket sem tudok hozzá rendelni a bloghoz. Jó volna személyre szabni a sablont is, de valahol megrekedtem a webszerkesztésben 🙂 No lám, lehet, hogy mégsem kellett volna annyiszor interneteznem vagy verset írnom szeminárium közben? Ejnye-ejnye Joyo kedves! Ez bizony nagyon nagy hiba volt! Beismerem, de mire nem jó az internet? Majd utána nézek…

Azt nem mondanám, hogy rengeteg minden történt amióta képtelen voltam belépni a blogomba, de talán össze tudom foglalni… lássuk csak…

Nagybátyámék már a finisben vannak az esküvőjük szervezésével. Ruhák megvannak, hála az égnek még Nagybátyám is megtalálta a nem éppen hétköznapi étereire passzoló öltönyt, de nem kevés igazítás és ruhapróba kellet hozz. Hozzá teszem, hogy kettő méter négy centi, széles a válla, izmos és hosszúak a karjai. A csípője is keskeny, amolyan férfiasan csúcsára állított háromszög forma. Nászút lefoglalva a kanári-szigetekre, két hétre. Apámmal tegnap volt megnézni az éttermet a díszítés miatt, ahol majd az ünnepi vacsorát töltjük. Nagyon kíváncsi leszek. Az én boleróm is elkészült, amit a ruhámhoz készítettem, hogy ne fagyjak halálra se a templomban, sem pedig az étteremben. Abban biztos vagyok, hogy a polgármesteri hivatalban jó idő lesz. Apám még mindig azt kutatja, hogy neki, mint tanúnak, mik lesznek a kötelezettségei. Azon kívül, hogy az  öccse mögött van, támogatja, és aláírja a házasságlevelet. Nos, ha volna lagzi, nyilván sokkal több dolga volna… a többi majd alakul 🙂

Mi is egyre többet beszélgetünk róla Párommal, és már mind a két leendő koszorúslányomat felkértem. Lilit és Kittit. Előbbi nagyon szívesen elfogadta, csak annyit kötött ki, hogy rózsaszínt ne adjak rájuk! Az utóbbi leányzó pedig tapsikolt örömében. 🙂

Lássuk csak mi is történt még… tegnap meglátogattam a fogorvosomat. Nem, nem baráti vizit volt. Egy órát nála töltöttem félig leérzéstelenített arccal. Annyi lidokaint nyomott az állkapcsomba, hogy mire a váróból visszamentem hozzá, szerintem ököllel állon is vághattak volna, még akkor is üdvözülten vigyorgok! Leszedte a meglazult koronámat az egyik rágófogamról. Gyökér kezelte, lecsiszolta, gyógytömést tett bele. Az előtte lévőt betömte. Azt mondta nagyon szép fogaim vannak, mint formára, mint színre (nem sűrűn kávézom és nem dohányzom!), csak a minősége nem éppen a legszerencsésebb. Elég gyorsan porladnak. Anyám öröksége. Ha már a szép göndör haját és a kék szemet nem kaptam meg… valami kellett 😉 (Na ja…)

A lényeg, hogy most korona nélkül rohangálok, két hét múlva megyek vissza hozzá, addig vigyáznom kell, hogy mit eszem és mit iszom. A végén még valamicskét a súlyomból is veszíthetek. A gyökér kezelésnek és íny vagdosásnak is vannak “kellemes” mellékhatásai. Egyenlőre az edzés miatt még nem mutatkozik változás. Legalábbis a mérlegen. Anyám szerint izom… egyszerűen szeretnék jól mutatni a qipao-ban és megőrizni a kondíciómat a nyárra 😉 Nőhöz képest nem is olyan nagy kérés mi? 😛

Azt hiszen más fontosabb esemény nem történt az elmúlt két hétben. Lepörögtük kedden a Valentin napot. Este pedig vacsorázni mentünk a Tercia Hubertusba. A tavasz iránti vágyam egyre nagyobb, pláne, mert már nem mínusz jellel kezdődik a napi hőmérséklet a digitális kijelzőn, és mert már megmutatta magát a napsütés is. Nem is beszélve arról, hogy csivitelnek itt-ott a madarak. Igaz, hogy amikor kinézek a szobám ablakán még mindig havat látok. Hogy elszomorít-e? Igen, egy kicsit. Természetanya még mindig erőt gyűjt,hogy Márciusban rügyet bontsanak a fák ágai, kizöldüljön a fű és előbújjanak a virágok.

Emlékszem milyen jó érzés volt, amikor két éve, Májusban éppen munkából hazafelé menet elkapott egy tavaszi zápor, és én mezítláb szökdécseltem, pörögtem-forogtam a réten, két karomat kitárva, arcom az ég felé emelve, és élvezve, ahogy az esőcseppek rám hullanak és végigfolynak a bőrömön… erre az érzésre is vágyom újra… 🙂

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo

A mai napon ellátogattunk a városban lévő esküvői kiállításra. Igazság szerint csak kíváncsiságból mentünk, mert még soha ezelőtt nem vettünk részt hasonló eseményen. De az első húsz percet követően párom és én is kezdtünk belemélyedni a kiállított meghívókba, menü kártyákba, ültetőkártyákba… még egy ismerősünk is képviseltette magát, aki esküvői videókat készít. Vele beszélgettünk vagy húsz percet, nézelődtünk nála, viccelődtünk…. és ekkor lépett oda egy olyan személy a pulthoz, akire nem számítottam, s első körben fogalmam sem volt, hogy miként értékeljem a találkozót. Kb 177 cm magas, tarkóig érő szőkés hullámos haj, kerek arc, sunyi kék szemek. Csak annyit láttam, hogy a meghívok fölé hajol és nézelődik, közben furán mosolyog. Ezt ugyan semmi sem tiltja, csak az én pulzusom ugrott meg tőle. Nőnemű lény volt, mégpedig Gé unokatestvére. A család pletykafészke. Azt hiszem többet nem kell róla mondani. Isteni szerencsének éreztem, hogy a párom mellettem ül, és éppen egy Tomi által készített videót nézegettünk, kezemben egy árlistát szorongatva, s a saját elképzelésinkről beszélgetve, amikor mindez megtörtént. Bár a saját hitvallásom szerint soha semmi sem történik véletlenül. Lehet, hogy az nagyobbat szólt volna, hogy ha magával Gé-vel és Jé-vel futok össze? Kétlem, maximum kiköpöm a szívemet, mert garantáltan felugrott volna a torkomba. Hülye megszokás!

Nem, azt hiszem, hogy úgy volt a jobb, hogy csak Ká-val találkoztunk. Előbb-vagy utóbb elmegy a családban a híre: – Joyo férjhez megy!

Ám mindez azzal az egy találkozóval nem merült ki! Neeeem! Miért is! Azt hiszem, hogy kellett némi ráerősítés a dologra. Eszembe jutott, hogy Ő miként próbált manipulálni és “bántani” azzal, hogy a saját közösségi oldalára feltöltött néhány Jé-t és Gé-t ábrázoló képet, csöpögős címekkel. Mindezt azután, hogy gratuláltam a születésnapjához. S azon felbuzdulva, hogy én nézegetem az ő fényképeit, megmutatta nekem, hogy az unokatestvére menyire boldog. (Azt hiszem ebbe jobban nem kell belemenni…). 

Egyszóval Ő is kapta az érzést rendesen a mai délután folyamán. A nagyterembe besétálva, láttam, hogy a fotósoknál nézelődik egy barátnőjével. Igyekeztem normálisan viselkedni… ami amúgy is nehezemre esik… és megálltunk az ötvösmesternél. Belemélyedtünk a jegygyűrűk válogatásába. Gyönyörű példányok voltak. Kaptunk árkalkulációt is. Párom is felpróbált néhány férfi darabot, s összenéztük, hogy miként mutatunk benne 🙂 Valahogy ezt a pillanatot választotta Ká is, hogy odapillantson néhányszor. Azt hiszem a történések sorozatában ott döbbent rá, és tulajdonképpen én is, hogy nem csak nézelődni jöttünk Párommal. Hanem tervezni, árkalkulációkat és ötleteket gyűjteni. Valahogy sokkal valóságosabbá vált az esküvőnk, mint azt képzeltem. Ahogy ott ültem a kényelmes párnázott széken az ékszerésznél, ujjamon egy gyönyörű, gömbölyű gyűrűvel, párom kezén annak a párjával,  rá kellett ébrednem, hogy mindez a valóság. Össze fogunk házasodni! S erre a gondlatra kellemes melegség öntötte el a mellkasomat. Ránéztem életem párjára. Csak figyeltem, ahogy az ékszerész hölggyel az árakról beszélnek. Azt hiszem nagyon is jót tett neki a délelőtti szeretkezésünk. Frissen borotvált hosszúkás arca kisimult volt, szőke haja rendezett, körszakálla ápolt, telt ajkai, melyek számomra annyira érzékiek voltak, finoman formálták a szavakat. De nem is hallottam őket. Csak őt figyeltem. Nagy, hihetetlenül világoszöld szemei néha rám pillantottak. Olyankor megengedett magának egy kedves mosolyt. Pillangók repdestek a gyomromban! Szerelmes vagyok! Te jó ég! Ennyire? Csodálatosan nézett ki! A tartása egyenes. Azt hiszem sosem húzta össze magát, mint általában a magas emberek nagy százaléka. 192 centiméter magas. A tartása büszke. Imádom, hogy fel kell rá néznem. Lehet, hogy mindezt sok nő el sem tudja képzelni, de nekem ő az első partnerem, aki jóval magasabb nálam. Nem csupán egy-két centivel. Lábujjhegyre kell állnom, ha meg akarom csókolni. És ez isteni érzés!  Mind a ketten egyenes derékkal járunk, büszkén. Azt hiszem van is mire büszkének lennünk. Mindenkinek van. Kihúzva magamat, sétáltam vele a kiállítóteremben. Büszke voltam rá, és hálát adtam érte, hogy egymáshoz tartozunk.

Szinte láttam magam előtt a párosunkat, ahogy az anyakönyvvezető előtt állunk. Ő a tökéletes párom. Én barna hajú és barna szemű vagyok, kicsit kreolos bőrrel. Ő szőke és zöld szemű, alabástrom fehér bőrrel. Mind a ketten magasak vagyunk és karcsúak. Sokszor éreztem már úgy, hogy ahogy sétáltunk valamerre és összeölelkeztünk, szinte ragyogtunk a boldogságtól. Egy ilyen alkalommal exem és barátnője is jöttek velünk szembe. Le lehetett olvasni az arcáról, hogy igazam van. Láttam rajta, hogy ilyennek még sosem látott azelőtt. Csodás érzés volt!

Az esküvői ruhák környékén összefutottunk még két ismerőssel. Sokat nem akarom ecsetelgetni. Maci és a Királylány. Tőlük is érthető volt. Már jegyesek. Nekik is illendő tervezgetni az esküvőjüket. Igazából fogalmam sem volt, hogy miként viselkedjek. Párom hála az égnek tudta. Ők odaköszöntek, mikor a közelünkbe értek. Én is viszonoztam, de a beszélgetésbe már nem tudtam bekapcsolódni. A szikrák még mindig ott vannak, és vannak olyan dolgok, amiket talán sosem tudok majd helyretenni, de úgy éreztem, hogy bármilyen nemű konfliktust elkerülendően, inkább az esküvői ruhaszalon katalógusaival foglalatoskodom. Beszélgettem a hölggyel, kérdeztem, ő válaszolt. Közben remegett a kezem. Néha alig tudtam lapozni. Nem, nem féltem. Inkább nevezzük konkrét idegességnek. Valahogy úgy tudnám definiálni a dolgot, hogy nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.  Ezért is fordultam el. Az udvariassági formuláknak megfelelően köszöntöttem őket, mosolyogtam, aztán elfordultam, mert féltem, hogy valami bajt csinálok. Nálam már eljött az az idő, hogy nem vagyok hajlandó abba energiát  fecsérelni, amibe nem akarok. Kerülni szeretném a színészkedést. Mert az egy felesleges dolog. Talán még bízom abba, hogy egyszer megoldódnak a dolgok. Akármilyen formában…

Figyelmünkbe ajánlották a limuzinokat, azzal a mondattal, hogy idén még olcsóbbak lettek. Sosem voltam limuzin párti, számomra egy Old Timer sokkal vonzóbb volt. Akárcsak a limuzinról, arról sem sok ember mondhatja el, hogy az esküvőjén egy régi Cadileck, Rolls royce vagy Camaro fuvarozza. 🙂 Ebből kettőre kaptunk ajánlatot.

Ezek után külön váltunk. Ők is, és mi is mentünk tovább.

Beszélgettünk még néhány fényképésszel is, majd a cukrász pultnál összefutottunk nagybátyámékkal. Ők is videóst kerestek. Még mindig szándékomban áll csinosnak lenni az esküvőjükön. Dolgozom is rajta, bár a két vádlimban lévő  mardosó izomláz nagyon ijesztő. De ma este is rá kell még dolgoznom a dologra! 🙂 Már csak két hónap, hogy formába rázzam magam! Úgyhogy, amint végeztem, már elő is gurítom a fitt-labdát!

A Mediterráno előtt még megkörnyékezett bennünket a fekete limó sofőrje is, így nem hagytuk ki, hogy ki ne próbáljuk! Beültünk, beszélgettünk, megcsodáltuk, kicsit ábrándoztam… s itt említette meg a Camarót is a srác. Párom arca azonnal felragyogott. Úgy láttam, hogy ez a lehetőség teljesen felvillanyozta. Én pedig ráhagyom. Meglátjuk, hogy jövőre miként döntünk 🙂 Rolls royce, Camaro vagy limuzin…. legyen ez a legnagyobb problémánk 😉

Röviden ennyi. A lényeg a mai napon a felismerés volt. Ő életem párja! Fülig szerelmes vagyok! Ő valóban engem akar! Jobbat nem is kívánhatnék magamnak 🙂

Beindul a kinti munka, s onnantól fogva, már sokkal reálisabb lesz az esküvőnk időpontja 🙂

Szép estét kívánok!

Joyo

Hosszú kihagyás után tegnap volt az első jóga órám. Mit ne mondjak, izzasztó volt. Reggel éreztem is, hogy mennyi izomból áll az ember lányának a háta! Főként gerinc mentén! Igyekeztem már az ágyban mindenemet a helyére ropogtatni és nyújtózkodással beindítani a vérkeringésemet, már amennyire mindezt Párom rajtam keresztül vetett karja és lába engedte. Először őt hajtogattam le magamról, majd a takarót. Általában minden reggel ez megy. Én próbálok időben felkelni, ő pedig minduntalan visszahúz, akár egy alvósmacit. Vagy mosolygok rajta, vagy morgok, de ma reggel mosolyogtam. Kicsit sántikálva indultam neki a napnak… izomláz!

Nekem azt senki se mondja, hogy a jóga nem sport. Igenis, hogy az, mert alaposan megdolgozom azért, hogy megtartsam az éppen aktuális pozíciót. A tegnapi Hős tartásnál még a hátul nyújtva maradt jobb lábam is úgy remegett az erőlködéstől, mintha valaki rángatta volna! Be kell ismernem, hogy az elmúlt három hónapban, amit a jóga csoportban töltöttem, ahová az anyám vitt el, sokkal jobban érzem magam, mint a korábbi Zumba vagy Fitbox edzéseken. Megnyugtat. Egyszerűen megnyugtat. A kilencvenedik percben már semmi feszültség vagy agresszió nincs bennem. Ahogy szépen lassan megtanulom használni az egyensúlyérzékemet a gyakorlatok közben, úgy találom meg a lelki egyensúlyomat is. Amire nagy szükségem van.

Heti két edzésen veszünk részt. Keddenként van a Hatha-jóga. Ez az izzasztóbb. Viszont lelkileg többet segít:

“A Hatha Jóga jelentése A Hatha szóban a Ha szó napot jelent, a Tha pedig holdat. A nap és a hold, a yang és a yin az energiát szimbolizálják. Mindkét energia egymás ellentéte, mégis egymást állandóan kiegészítve törekszenek az egyensúly állapot elérésére. A Hatha jóga célja tehát, hogy segítségével egyensúlyt találjunk a yang aktív, és a yin passzív ereje között.

Az ayurvédikus filozófiában (tulajdonképpen az élet megismerésének tana) az úgynevezett testi és szellemi tulajdonságainkról beszélünk. Ezek a tulajdonságok határozzák meg az emberi szervezet működését és a személy magatartását. Tulajdonságaink három félék lehetnek:

Rajas a tevékenykedést jelenti.
Tamas a passzivitás szanszkrit szava.
Sattva pedig az előbbi kettő között található, és harmóniát jelent.

A jógagyakorlatokban (asana) egyensúlyra törekszünk, és ha az egyensúlyt elértük, könnyedséget érzünk, mivel ilyenkor megfelelő a bennünk lévő feszültség mértéke, a yang és yin erő között egyensúly jön létre. Ilyenkor az energia szabadon áramlik bennünk, a gyakorlat elvégzéséhez pedig minimális energiára van szükség. Amikor a gyakorlat során a yang erő van túlsúlyban, akkor ez az energia kibillenti a gyakorlatot egyensúlyából. Ilyenkor az asana-ban túlzott mértékben az akcióra kerül a hangsúly; nincs szó könnyedségről, hiányzik az ellazulás, és az energia áramlása sem megfelelő.

Ennek az a következménye, hogy a gyakorlat során nem tudunk szabadon lélegezni, és gyorsabban el is fáradunk. Ezért olyan fontos minden gyakorlatban arra törekednünk, hogy a yang és yin energia egyensúlyban legyenek egymással. Ebben segít a technika helyes elsajátítása. A jóga gyakorlatok helyes technikáját és a harmonikus egyensúlyi állapot elérését a tanítvány tanára útmutatása alapján szerzi meg. A jóga gyakorlatok technikájának egyre tökéletesebb elsajátítása még más okból is nagyon fontos. Csak a megfelelő technikai tudás gondoskodhat arról, hogy testünket megkímélhessük az esetleges károsodástól vagy sérülésektől. Izületeinket csupán a megfelelő formában terhelhetjük, és azt is meg kell tanulnunk, hogy hogyan találjuk meg izületeinkben, izmainkban, végül pedig egész testünkben az egyensúlyt. Ha az asana során fájdalmat érzünk, az azt jelenti, hogy nem jól végeztük a gyakorlatot.”

Forrás:  http://anahita-joga.hu/component/content/article/98.html

Csütörtökönként, pedig gerinc-jógán veszünk részt. Azt nem állítom, hogy könnyebb, vagy kevésbé izzadok meg… egyszerűen jól érzem magam utána. Mindenem a helyére ropog. A két edzés közti időben pedig fitt-labdázom és capoeirazom. Szigorúan házilag. Tudom, hogy Sopronban is van capoeira csoport, de azt hiszem, hogy szimplán a beégéstől félek 🙂  De azzal is tisztában vagyok, hogy mozgásszegény életmódot nem tudok folytatni. Valamit csinálnom kell! Aki 7 éves kora óta versenyszerűen sportolt mindig valamit, majd húszas éveire *urvára ellustult, annak tennie kell valamit. Meg kell találnom az ideális sportágat. S úgy néz ki, hogy a kerékpározás mellett a jóga az, ami kimondottan jólesik 🙂

Végre megtaláltam a szabócentimet, így otthon elvégzem a méredzkedést. Kíváncsi leszek mennyivel tunyultam el a legutóbbi óta 😛

Kívánok nagyon szép és eseménydús napot!

Joyo   

 Végre elkezdtem az edzést és most “élvezem” mellékhatásaként az izomlázat. Van olyan dolog a fitnesz-repertoáromban,  amit anyám, mint szokott, elkobzott tőlem, hogy ő használja. Ez pedig a Leg Magic, amivel a leghamarabb lehet látványos eredményt elérni. Oké, ezért nem hibáztatom, minden ellenkezés nélkül átnyújtottam neki reggel. Na jó, az túlzás, hogy nyújtottam! Nem két kiló! Kicipeltem még félálomban az előszobába.  De még így is kész kondi-arzenállal büszkélkedhetek!

-Fit-labda

-Haspad

-Szobakerékpár

-Heti kétszer jóga óra

-És a letöltött fitnesz videók 🙂

Azt hiszem kellett egy hónap, mire az ember lánya magához tér az ünnepi menü sokkjából, megcsapja a Tavasz és ezzel a változásra vágyakozás érzése, és elkezd tervezgetni. Jobban mondva erősen foglalkozni magával. Ugyanis… ha így megy tovább, és marad a szép időjárás, már  nem bújhatunk vastag ruhák mögé 🙂

Még mindig nem állítanám, hogy fogynom kell. A mérleg szerint 67.9 kg vagyok. A centiimmel nem vagyok tisztában. A mérőszalagom valahol eltűnt a Bermuda-háromszögben. Egy kilót azért nem ártana leadni a ruha miatt, de  mindez az edzések kellemes velejárója lesz. Amint előkerítem a szabócentit, szeretnék egy tervet készíteni. Legfőképpen motivációként magamnak. Felírom a méreteimet, és megkérem a párom, hogy készítsen rólam az edzés kezdetekor egy képet a ruhában, Február végén, azaz félidőben, a legvégén pedig majd visszanézem az esküvőn készült képeken az eredményt. 🙂

Az a legfőbb probléma velem a fene nagy lustaságomon kívül, hogy amint elnyerem a kívánt alakom, egy idő után ismét ellustulok, majd elveszítem a formám. Még szerencse, hogy régen versenyszerűen sportoltam kosárlabda képében, így az izmok elég hamar emlékezni kezdenek, és “csatasorba állnak”. Általában egy vagy két hét után már látványos változások mutatkoznak rajtam. Amint eljutok végre eddig az életmódváltásba, mármint, hogy a sport valóban napi része az életemnek, akkor megtarthatom a jó alak hosszú ideig. Ez a cél az idén! Valóban megváltoztatni az életemet. Nagyon sok tekintetben 🙂

A mai napon alkottam. Kivételesen most nem a számítógép szövegszerkesztőjében, hanem a virágboltban. Talán annak köszönhető, hogy jó a lelkivilágom, vagy annak, hogy kipihentem magam, esetleg annak, hogy Holdanya ma a Vízöntőben jár, de nekiláttam kicsinosítani a boltot. Új kirakatot készítettem, de nem csak úgy összedobva. Elcsomagoltam a maradék téli dekorációt, kisepertem, lepucoltam a kirakat üveget kívül-belül, plusz a hozzá tartozó tükrös falat és az ajtót is. Elkészítettem az új hátteret, amihez még két hete vásároltuk meg Szigetszentmiklóson az alapanyagokat, és elkezdtem szabadjára engedni a fantáziámat…. amennyire a virágpaletta engedte. Csomagoltam, tekertem, csavartam, ültettem, kosarakba pakoltam… igazi kis tavaszi tündérkert lett. Hiába írta azt a Köpönyeg.hu, hogy jövőhéttől mínuszokban bővelkedő zord napok következnek, a két napja tartó szikrázó napsütés megmutatkozik! A lelkemben Tavasz van! 🙂 És most már az otthonomban és a boltban is!

Kívánok nagyon szép napot!

Joyo

Egyenlőre még nem tudom eldönteni, hogy a tegnapi napon őrültséget csináltunk-e anyámmal, avagy sem. Ugyanis egy barátnője javaslatára kipróbáltunk egy májtisztító kúrát. Fél napig tartott. Abból állt, hogy csupán délig táplálkozhattunk, és délután kettőtől, kétóránként keserűsó oldatot ittunk. Semmi mást. Az első két óra még vicces volt, ugyanis felváltva rohangáltunk a mellékhelyiségbe. Semmi megerőltetés, csak vízszerű pucolódás. Amikor négy órakor meg kellett inni a második adagot, még mindig semmi rossz érzés nem volt bennem, csak szomjas voltam. Ám az utolsó két adagot már fogcsikorgatva döntöttem magamba! Igazság szerint senki sem kívánja a keserű dolgokat a szájába, pláne a nyelvére… vagy akár lenyelni… brrrr! Párom folyamatosan felkacagott, ha hirtelen felpattantam az ágyból, és kirohantam a wc-re! Számára ez nagyon is szórakoztató volt. Számomra este tíz óra körül, már kevésbé. Szomjas és éhes voltam, de igyekeztem már déltől meggyőzni magam, hogy mindezt a szervezetem egészségéért csinálom. Rengeteg méreganyag felgyülemlik az ember májában, és nem csupán az ételek és italok miatt, hanem, ha sokat idegeskedünk, mérgelődünk, vagy piszkálunk embereket, esetleg kritizálunk. Nem hiába él a magyar nyelvjárásban, s lásd milyen beszédes a mi édes anyanyelvünk, hogy valaki rosszmájú!

Azt hiszem valóban csak annyin múlt, hogy fejben eldöntöttem, ezt a fél napot képes vagyok végigcsinálni. Igaz, hogy anyámmal egymáson nevettünk, ha éppen váltottuk egymást… de a vége felé már valóban nem volt olyan vicces. A kúra zárása képpen  este tíz órakor meg kellett innunk egy deci oliva olajat egy egész grépfrút kifacsart levével. Igazság szerint egész finom volt. Az ízlelőbimbóim ki voltak éhezve a más ízekre, és ehhez az édeskés-savanykás-kesernyés citrancs tökéletes volt. Annyiban szúrtam el a végét, hogy a hátamon kellet volna feküdnöm, amíg az olajos-citrusos keverék elvégzi a finálét. Ám közben elaludtam, s valami éktelen rosszullétre ébredtem fel. Az oldalamon feküdtem, és levert a víz, közben még a hasam is csikart. Felugrottam és kisiettem. Párom vigyorgott, ahogy azt figyelte miként porzik utánam az út. Amint kiértem, nem tudtam eldönteni, hogy üljek vagy térdeljek! Végül ültem… aztán a tisztálkodás után, ahol citeráztak a fogaim (no lám… a méregtelenítés “kellemes” velejáróinak egyiket!), odahúztam a szőnyeget és leültem kagyló mellé.  Párom kétszer jött ki hozzám. A másodiknál sikerült meggyőznie, hogy vele menjek. Így egyik kezében a lavórral, a másik kezével engem támogatva, bementünk a szobába. Szerencsére a fent említett segédeszköz nem került használatba, de reggel arra ébredtem, hogy ver  a víz. Párom már nem volt otthon, én pedig nagyon ki voltam száradva! Nem is csodáltam!

Magamat vonszolva valami folyadékért, azon gondolkodtam mennyire érte meg a dolog. Azt hiszem még mindig nem tudnám eldönteni, hiszen közben a havim is megérkezett, így a  levertségérzet megmaradt. De biztosan jót tett… ráadásul a mérleg szerint este könnyebb voltam hatva dekával, mint reggel. Hurrá! Rengeteg felesleges testvíz és salakanyag távozott belőle, a májam pedig egész délután és este csúcson pörgött!     

Meg is találtam a neten a leírását. Megosztom veletek, még a linket is megadva 🙂 Lehet kísérletezni…

A máj fontos szerepe
Egészségünk leginkább a vér tisztaságától függ, a vér tisztasága pedig a májétól. Ezért nagyon fontos a máj tisztítása, megszabadítása a felhalmozott méreganyagoktól. Májunkban ötvenezernyi vezeték, járat található, amelyek könnyen eltömődhetnek epe- és májkövekkel. Ezek közül a nagyobbak ultrahangon is láthatóak, a kicsiket azonban nem mutatja meg. Ha a máj bizonyos területei átjárhatatlanná válnak az eltömődések miatt, bizonyos mérgek nem fognak közömbösítődni, és tovább fognak mérgezni bennünket. Ha az epevezetékek tömődnek el, az epe egy része feltorlódik, gyulladást és elégtelen emésztést okoz. A máj és az epe eltömődése számos testi tünetért felelős: többek közt rossz anyagcseréért, puffadásért, vizesedésért.

A májtisztító kúra leírása
A máj tisztítás lényege, hogy a májat ellazítjuk, a vezetékek kitágulnak, majd egy „olaj-hidraulikával” kimosatjuk őket. A tisztítás előtt fontos, hogy féregirtást végezzünk, mert a kitágult vezetékeken át az esetleges apró élősködők bejuthatnak a szervekbe is. Ehhez vagy féregirtó tabletta ajánlott vagy heti egy kiskanál kurkuma fűszer.
A kúra hozzávalói:
– 100 gr keserűsó
– 1.5 dl olivaolaj
– 1.5 dl frissen facsart grapefuit-lé
A tisztulás  napjának első felében csak könnyebben étkezzünk: a tejet és a kávét mindenképpen mellőzzük, a legjobb, ha csak zöldségeket, gyümölcsöket fogyasztunk. Déli 12 órától már semmit nem szabad enni. A 100 gr keserűsót osszuk négyfelé, három decis poharakban keverjük jól el vízzel. Az adagokat szigorúan a következő időpontokban kell meginni: 14, 16, 18 és 20 órakor. A keserűsós oldattól hasmenésünk lesz, és emésztőrendszerünk teljesen kiürül. A májat a keserűsóban található magnézium teljesen elernyeszti. Este 10 órára a máj- és epevezetékek kitágulnak (ezt nem érezzük, csak valami kellemes lazaságot érzékelünk). Pontosan este 10-kor igyuk meg a 1.5 dl frissen facsart grapefruit-lével összekevert 1.5 dl olivaolajat, majd azonnal helyezkedjünk vízszintesbe. Hanyatt feküdjünk, és a párnát is vegyük ki a fejünk alól. Nagyon fontos, hogy legalább 5 órahosszat ebben a pózban maradjunk, mert az olaj-hidraulika csak ebben a helyzetben tud működni. Ennek az érdekében valamilyen növényi altatót is (pl. Ornitin) bevehetünk. Másnap reggel tapasztalhatjuk, hogy rengeteg kis golyócska, epe- és májkő távozik belőlünk (fájdalommentesen). Májunk végre felszabadul, és működése akadálytalanná válik: eltűnnek az emésztési zavarok, a puffadás, a bélpanaszok, és ingerlékenységünk is megszűnik. Már az első kúrával is megszabadulunk a salakanyag nagy részétől, de évente legalább háromszor érdemes elvégezni a kúrát.

Ezt tapasztaltuk
A kúra bizony kicsit ijesztően hangzik, s fel is kellett kötnünk azt a bizonyost, míg bele mertünk vágni. Előtte 3 héten át minden szerdán 1-1 kiskanál kurkumát vettünk be, vízzel leöblítve. A kúra voltaképpen pedig egyáltalán nem volt olyan vészes, sőt. A keserűsós oldat persze rémes ízű, ám azzal a trükkel, hogy az ember nem fújja ki az orrán a levegőt, míg lehajtja, majd utána gyorsan egy korty vízzel leöblíti, csak egy kicsit kellemetlen. Arról, hogy a keserűsók közötti időben lehet-e vizet inni, ellentmondó információkat találtunk, végül is a vízivás engedélyezése mellett döntöttünk. Az olajnak azonban már a gondolatától is rázott a hideg. Pedig ez sem volt olyan szörnyű, a grapefruit-lé íze dominált, és még felüdülés is volt a keserűsók után. Az Ornitint viszont bevetettük, mert tapasztaltabb májtisztítókúrázók közül többeknél előfordult, hogy éjszaka egyszer felébredtek, és a méreganyagok keringésétől igencsak kutyán érezték magukat, mégha csak pár percig is. Ezt nem akartuk megkockáztatni, így hát inkább az altatós változat mellett voksoltunk. Az olaj lehörpintése után azonnal vízszintbe vágtuk magunkat, és bár tartottunk a hanyattfekvő pózban való elalvástól, az Ornitin hatott, mert egészen reggelig mélyen aludtunk. Reggel viszont start a mellékhelyiségbe, és hát döbbenetes volt a végeredmény. Valóban rengeteg kicsi kő távozott (a legkisebb fájdalom nélkül), és hogy utána hogy éreztük magunkat? Szinte elmondhatatlan. Mintha teljesen újjászületett volna a testünk, olyan könnyűnek és megszabadultnak éreztük magunkat, amilyet még sose tapasztaltunk. A puffadás és az emésztési gondok valóban megszűntek, az anyagcserénk felgyorsult, és mindent egybevetve úgy éreztük, hogy nagyon, nagyon megérte a kúra. És hogy három hónap múlva újra belevágunk-e, nem kérdés – csupán fél napnyi kisebb kellemetlenség, a hatás pedig, legalábbis a mi tapasztalataink szerint, fantasztikus.