(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 A hétvégén találkoztam egy régi barátommal a vonaton. Körülbelül azóta nem beszéltünk, hogy Gáborral elkezdtem járni. Előtte sokszor összejártunk, bulizni is mentünk együtt.

-Tulajdonképpen korábban is idejöttem volna hozzád – kezdte. Ott ült velem szemben a vonaton. – Csak nem tudtam, hogy akarod e. Vagy, hogy a baráton mit szólna. Van egy-két rossz tapasztalatom. 

Én csak mosolyogtam rá. Nagyon örültem, hogy végre itt van. Már hiányzott. 

-Robi, ezt csak te beszélted be magadnak – mosolyogtam rá.

Azt hittem, hogy erőltetett lesz a beszélgetésünk Soprontól Szombathelyig. Mikor anyuéktól elbúcsúztam és elindult a vonat, éppen egy könyvet olvasott. Nem vettem sértésnek. Én is már készültem elővenni az MP3 lejátszómat, de ekkor lerakta  a könyvet és rámnézett. Néha megdöbbenek, hogy milyen jól néz ki. Tipikus latinos vonások vannak benne. Kreolos bőrével, nagy, mogyoró színű szemeivel, ovális arcával. Mikor utoljára beszéltünk, még körszakálla volt, abbol mostanra csak az állán maradt egy pamacs, de jól állt neki. Szemöldöke vékony és ívelt, a mogyoró szemeket hosszú sötét szempillák árnyékolják. A szája telt és sötét. Hát igen, volt szerencsém megkostolni. Utána nagyon zavarban volt, össze vissza beszélt, hogy jaj, most mi lesz?! Én pedig csak néztem rá értetlenül. Tényleg nem értettem, hogy most miért kell túlbonyolítani a dolgt. Megcsókolt, jó volt, jólesett és ennyi. Attól még maradhatunk barátok. Erről sikerült meggyőznöm és azóta újra barátok vagyunk.

Most nem tűnt zavartnak. Beszélgettünk. Tulajdonképpen abban az egy órában mind a ketten összefoglaltuk, hogy mi történt velünk, míg nem találkoztunk. Megtudtam, hogy decemberben szakított a barátnőjével, de azóta újra együtt vannak, de valahogy mégis furcsa a helyzet. Érződik a szakítás. Én is elmondtam, hogy mi volt Gáborral, miért is lett vége. Furcsa is volt, hogy már ilyen könnyen beszélek róla. 

Megbeszéltük, hogy sűrűbben fogunk találkozni. Kéthetente hazajár Szombathelyről. Most szombaton pedig én megyek le hozzá és tekergünk egy kicsit. Eddig csupán egyszer voltam úgy Szombathelyen, hogy nem az állomáson várakoztam. De az nagyon régen volt. Egy haverom vezetett körbe a városban. És ahogy most így visszaemlékszem, egyszer a volt barátom is elvitt szórakozni oda. Tetszett a város, jobb ha kicsit felfrissítem az emlékezetemet. Robi pluszban be akar mutatni egy barátjának, aki most veszettül barátnőt keres magának. Már előre tudom, hogy egy jó darabig nem akarom elkötelezni magam, de szívesen ismerkedem. És ki tudja? Lehet, hogy még valami jó is kisűlhet a dologból 🙂   

 Be kell vallanom, hogy Csabi barátunk egy seggfej! Erről múlt éjjel a buliban meggyőződtem. Bár ha eddig nem lett volna meggyőző az őszerinte vicces megjegyzéseivel! Tényleg tapló. Képes az egyik percben jópofizni, a másikban meg úgy keresztül néz rajtad, akár az ablakon! Letettem róla. Tulajdonképpen, eddig sem volt fogalmim róla, hogy miért vonzódom hozzá. Csak a sexre éhes énem irányíthatott. Különben jobban meg szoktam válogatni, hogy mi tetszik és ki nem.

Valahogy adta magát tegnap éjjel, hogy neki a lakótársam tetszik. Bár Mariann nem volt lent a KODÓban, Csabi folyton őt kereste, sőt, ki volt akadva, hogy nem jött le, mert fáradt.

-Pedig az ő kedvéért jöttem le – morogta nekem, majd igyekezett minél távolabb sasszézni tőlem. Felment bennem a pumpa. A kezemben lévő ásványcizes öveget szilánkjaira tudtam volna zúzni! Legalább normálisan tudna kommunikálni velem. Mi ütött belé. A csoporttársa vagyok. Múltkoz nagyon jól beszélgettünk, de azóta mintha megütöttem volna. Mondtam volna neki, hogy ne vegye komolyan azt az e-mailt. Mégis mitől volna komoly egy olyan e-mail, amit hajnali fél négykor postáznak. Azt is tudta, hogy alkoholizáltam. De mire ezt kimondhattam volna, minden köszönés nélkül beleveszett az embertengerbe. Lilu fogott vissza, hogy ne menjek utánna seggbe rúgni!

Értek én a szóból, ennél egyértelműbb nemet csak akkor kapnék, ha a szemembe mondaná. De arra sem volt képes. Gondolhatta: okos főiskolás kislány vagyok, majd csak megértem az elutasító jeleket. Igen, jelentem megértettem. És igen, fel is fogtam. De nem törtem le, mint a bili füle. Nem estem cseberből vederbe. Többet nem. Én nem fogom magam  megalázni mégegyszer férfi előtt, nem koldulok szép szavakért, csókért, vagy másért. SOHA! Elég tanulópénz volt nekem Gábor.

Örök igazság: A pasik jönnem- mennek, a barátok mindig megmaradnak. És az egyetlen, aki igazán szerethet és megérthet téged, az csakis önmagad lehetsz!  

 Nem értem magamat! Semmi nem történt igazából köztünk, mégis zavarban voltam mikor megjelent előadáson. Azt hittem, hogy fülig vörösödöm, de ez nem követekezett be, legalábbis magamt nem láttam kívülről. Túlreagáloma  dolgot. Talán azért vagyok zavarba igazából, mert félrészeg állapotomban, miután távozott, írtam neki egy e-mailt. Na igen, azt is bele pötyögtem, hogy megfordult a fejemben, esetleg rányomulok. Bár ezt csak a vak nem vette észre. Meg talá Ő!Nem látok bele a fejébe, de jobb is. Valószínüleg megijednék attól, amit látok. Ráadásul a ma reggeli ellenőrzésemkor láttam, hogy olvasta a levelet. Enyhe gyomor görccsel indultam a fősuli felé.

Győzködöm magam, hogy nincs miért zavarban lennem. Semmi sem történt. Vagy ha történt is volna, az magánügy, senkinek semmi köze hozzá. Na ja, és ezt higgyem is el! Hasonló képp éreztem volna magam. Vagy rosszabbul. Talán azt is benézem magamnak, hogy azóta tudomást sem vesz róla, vagy kerül. Persze nem  mintha eddig sokat beszélgettük volna. Tehát no para! Majd alakul. Lesz még hétfői buli a KODÓ klubban. És ha a Sors úgyis azt akarja, legalább egy csók elcsattan. Szerelmes nem vagyok és nem is akarok. Szimplán testi vonzalmat érzek   hősünk iránt. És szeretném kielégíteni ezt a szükségletemet. Az dobja rám az első követ, akinek ilyen dolgok nem járt még a fejében, vagy nem tette ilyet. Na most megyek és felpofozom magam! Helyre kell jönnöm. Olyan nem következhet be, hogy csöbörből vödörbe esem!!!! 

 Hát a legnagyobb meglepetés az volt, mikor Gábor végre kinyögte, hogy alakulóban van neki egy új kapcsolat. Sokat nem akarok róla beszélni, örülök, hogy a gyógyulás útjára léptem. Igazából, mikor megtudtam, közel voltam az idegösszeomláshoz. Anya pofozott szó szerint helyre mielőtt begörcsöltem volna. Azóta eltelt négy nap és már nem vág padlóhoz olyan hamar. Persze ezt is nehéz elérni. Kicsit még instabil vagyok ezügyben.

Barátok segítettek, a szüleim és én is próbáltam kimászni a gödörből. Gábor teljesen barátként kezel, legalábbis úgy érzem. Számíthatok rá ebben-abban. Például ha nyomtatnom kell valamit. Csak a csajt ne hozza szóba. És ne is akarja nekem bemutatni vagy megjelenni olyan helyen ahol én is ott vagyok. Erre még nem vagyok készen. Ma tudtam először normálisan enni azóta, hogy megtudtam.

Minden esetre bulizni voltam és próbáltam ráhajtani Csabira. Feljött hozzám az apartmanszobámba, hogy lehozz a akabátját. Megakartam muattani neki a szakestes képeket amiken rajata van. Szívesen megnézte. Bementem a szobámba, hogy bekapcsoljam a laptopot. Ekkor leoltotta a villanyt.Meglepődtem és reflexből cselekedtem. (Hát nem kellett volna! ) 🙂

-Várj, felkapcsolom a kisvillanyt – mondtam.

Többek szerint itt csesztem el az éjszakámat. Igen, az volt a tervem, hogy ráveszem, maradjon itt velem. Talán összegabajodhattunk volna. De sajnos nem jött össze. Vibrált köztünk a levegő, de mind a ketten agyon gondolkodtuk a dolgokat. Én próbáltam adni alá a lovat, hogy próbálkoztunk, de elég sután viselkedtünk. Lett volna rá esély, hogy maradjon…de sajnos nem. Távozott a szobából én pedig már nem mentem vissza a buliba. Meg vártama  szobatársamat, mert nem volt kulcsa. Elég részegen érkezett meg és még hányt is, kétszer. Mielőtt lefeküdtem aludni, átgondolva rájöttem, hogy jobb, hogy nem maradt ott Csabi. Nem tudtunk volna nyugodtan manőverezni. Elvégre Mariann utánna fél órával esett be egy barátja kíséretében aki felkísérte, hogy ne legyen baja. És a hányás is zavaró lett volna. Ráadásul meg sem tudtam fürödni és nem is borotválkoztam. Semmi sem véletlen. Ha az Sors úgy akarja, meg fog történni. Nagyon rákattantam. A bennem élő szexőrült nagymacska ismét áldozatot talált magának. Sosem én irányítottam őt. Egyszer felébred, elszabadul, szimatol, majd kipécéz magának valakit és azt addig kerülgeti, ameddig be nem cserkészi. Nehezen uralkodom rajta. Ösztönlény!   

 Igazából sosem kedveltem a Valentín-napot. Lehet, hogy csak azért, mert eddig csak egyszre tudtam megünnepelni. De akkor sem éreztem a dolgot olyan nagy durrasnásnak. Aki szerelmes, az nem csak egy napon mutassa ki! Mindenesetre izgalmasan telt a nap. Tegnap elkezdődött a peteérésem, azt hiszem a legtöbb nő tudja, hogy ez mivel jár. Hatalmas szexuális éhséggel! Tegnap tetőzött csak iagzána dolog! Az utolsó előtti előadáson már koncentrálni sem nagyon tudtam. Ugyanis ez a “vágy” most megtestesülést talált magának az egyik szaktásram személyében. Na igen, csak ebben az évben csatlakozott hozzánk. Már korábban is tetszett, de Gábor miatt elnyomtam az érzéseket. De most tessék! Edit meg is jegyezte, hogy nagyon piros vagyok, csak úgy előadás után. Persze, hogy piros voltam! Olyan képek kavarogtak a fejemben, hogy ha nagyon vallásos volnék, félő, hogy a pokol tüzén perzselődnék az idők végezetéig.

Tegnap előtt együtt mentünk haza egy darabig. Mikor kijöttem az épületből, pár méterrel előttem ment, majd megfordult, elmosolyodott és megállt. Mikor mellé értem, megkérdezte:

-Elkísérhetlek?

Bólintottam, miért is ne. Csak a kereszteződésig mentünk együtt. Ott búcsú, ő jobbra én balra.

Tegnap csak nézegettük egymást. Annak kimondottan örülök, hogy egy fejjel nagyobb mint én. 

Tegnap este pedig Gábor hívott fel. igen, igen, én is meglepődtem. Persze volt előzménye. Lecsesztem. Még tegnap előtt SMS-ben. Azt ígérte, hogy ha levizsgázott, értesítt. Ez elmaradt én pedig kiborultam. Két SMS-t küldtem, és semmi válasz. Este megmagyarázta. Az irodában hagyta a telefonjait és két napoig Pesten volt. Nem tudom, hogy ez csak kifogás, vagy igaz, minden esetre nem érdekel. Viszont…

 -Szombaton találkozhatnánk – mondta ő. Nem, nem kérdést tett fel, kijelentette, mintha…nem is tudom. Minden esetre azt mondtam, hogy jó, de én szabom a feltételeket, mert este programom van. Ami igaz is. Bele ment. Én nem kérdeztem, hogy miért akar találkozni, ő nem is mondta. Persze több variáció is megfordult a fejemben. Közte van az is, hogy szimplán csak beszélgetni akar velem. Vagy, hogy visszakér és  hoz dolgokat. De az is, hogy megbánta a dolgot és szeretné velem újra kezdeni. De ez csak egy kósza gondolat volt. A legjobb ha minden elvárás nélkül találkozom vele.    

 “A múlton való merengés súlyosan károsítja Ön és környezete egészségét!”

Azt hiszem próbálom ehhez tartani magam 🙂

 Kezdek jobban lenni. Bár ma is elpityeredtem. A fene sem tudja, hogy mi váltotta ki, éppen kommunikáció gazdaságtanon ültem és jegyzeteltem, s ekkor megtörtént. Csak néhány könnycsepp volt. Edit, a csoporttársnőm, s lassan már merem barátnőnek is nevezni, megfogta a vállamat és pézsét nyújtott. Kellett körülbelül egy óra, mire végre újra nyugodtnak éreztem magam. Ilyenkor elkezdem győzködni az egómat, hogy tuajdonképpen miért is vagyok kiakadva? Mit adott nekem ez a kapcsolat az elmúlt pár hónapban? Semmit! Csak szenvedést, fájdalmat, viszonzatlan érzelmeket! Tessék észhez térni!

Valóban képes vagyok helyrerakni magamat. Előbb-utóbb teljesen helyre fogok jönni. Úgy érzem el tudnék kezdeni egy új kapcsolatot, bár nagyon lassan. Kicsit félek. A normák szerint nem elfogadott, hogy valaki ilyen gyorsan beleugorjon egy új kapcsolatba. Én is gondolkodom rajta. Tényleg csak lassan haladnék. Bár vágyom a szexre, egyenlőre nehezen tudnék megnyílni egy másik férfinek. Előbb alaposan meg kell ismernem. Mindig is ilyen voltam. Csak olyannal vagyok képes ágybabújni, akit régebb óta ismerek, megbízom benne és vonzódom hozzá. Érzelmek nélkül soha! 

 Ma voltam a varrónőmnél. Holnap teljesen elkészül a ruhám. Kell is, ugyanis 15én lesz a lippais farsangi bál. Nagyon várom. Utolsó simításokat végzi az új ruhámon. Már csak felvarrja rá a csomózott gombokat, amitől végkép keletiesé válik.

Egyre jobban érzem magam. Most már nem akarom Gábort megverni, megfojtani, vagy megölni. De találkozni még mindig nem szeretnék vele. Ez önvédelem. Valószínűleg sérülnék. Én is úgy érzem. De jobb nélküle. Boldogabb leszek más mellett, aki korban közelebb áll hozzám. Végülis sok időm van még. Jön a bál, utánna Nono, a legjobb barátnőm szülinapját ünnepeljük meg  Colossoban. Összejöhetek én egy sráccal. Nem vagyok egy bányarém. Én mióta megint egyedül vagyok, egyre többet foglalkozopm újra a külsőmmel. Sminkelek, háromnaponta mosok hajat, kondizom, adok az öltözködésemre. Hüm. De ez mindig így van. Ha egy nő biztos kapcsolatban él, egyre kevesebbet törődik magával. Ritkábbal borotválkozik, sminkel, öltözködik nőiesen. Még fel is szed egy-két kilőt…vagy hetet 🙂 De azóta lefogytam. Persze ezért alaposan meg kellett szenvedni, szó szerint. Vizsgák, szerelmi bánat, gyökérkezelés…stb. Igyekszem legközelebb nem elkövetni ezt a hibát. Ha megint lesz abrátom, ugyan annyit fogok foglalkozni magammal, mint most. Na igen, most nagy a szám, megint portyán vagyok…ki tudja meddig 😉

 Ma volt az első napom a Pro-kultúrában, ahol a szakmai gyakorlatomat kell végeznem. Ha még nem mondtam volna, Székesfehérváron járok főiskolára, kommunikáció-művelődésszervező szakra. Viszont maradandó emlék lett az első napom 🙂 Reggel megjött a havim, úgyhogy rendesen görcsöltem. Még bele is sápadtam. A szervezetemből most ürült ki teljesen a fogamzásgátló, valószínüleg ez is közre játszott. Szóval így mentem el az első napomra. Az első egy órát nagyon jól bírtam, csendesen szenvedtem, csak az asztallapot markolásztam. Mikor Léna, az egyik felügyelőm körbevezetett az épületben, már nagyon ramatyul éreztem magam. Lényeg a lényeg, futottam hányni. De még a görcsoldómat is kiadtam. Úgyhogy haza vittek, mert anyámék Pest felé voltak éppen úton virágért. Egész nap feküdtem. Legközlebb csak szerdán megyek. Megígértem, hogy akkor már nem lesz velem gond, jól leszek és bírni fogom az egész napot 🙂

 Este találkoztam Gáborral. A Liszt teázóba mentünk. Kicsit erőltetett volt az elején. Feszült volt a hangulat. Végül megbeszéltük végre a dolgot. Végülis lezártuk a kapcsolatunkat végleg. Nem haragudtunk egymásra. Békés volt a dolog. Végülis barátok maradtunk. Még ő is mondta, hogy nem akar zsargon szöveggel jönni, de ő is szeretné tartani a kapcsolatot, szeretné, ha néha felhívnám. Mikor ezt megbeszéltük, már fesztelenebb volt a hangulat. Még poénkodtunk is egymással. Egy darabon elkísért, két puszival búcsúztunk, én pedig mentem az üzletünkbe, hogy segítsek szüleimnek visszakezelni a virágokat. Még egy darabig sírhatnékom volt. De apa azt mondta, ez olyan, mint a foghúzás, Az elején fáj, de ezután már mindig jobb lesz. Igazuk van. Lesz majd más. De addig igyekszem rendbehozni magam.  

  Elmentem hát bulizni a két legjobb barátnőmmel a Club Colossoba. Úgy indultam neki, hogy csak bulizni megyek. Eszembe sem volt pasizni. Tényleg nem. Az a hír járja, hogy három szintes lesz a club. Három különböző teremmel. Előtte bepezsgőztünk. Tami én Nono alaposan az üveg fenekére néztek, én sosem voltam egy ivós fajta. Csupán éjfél után telt meg a diszkó és kezdtek végre táncolni az emberek. Mi a pultnál ültünk, iszogattunk. Mellettünk vagy hat török srác múllatta az időt. Minket nézegetek, beszélgettek. Ausztriából jöttek át egy éjszakai kiruccanásra. Taminak mindig is bejöttek a külföldiek, mint pl a négerek vagy  a törökök. Csakhogy, volt aznap este egy kis bibi. Egyszercsak megjelent a bátyja. Nem volt teljesen magánál, nagy valószínűséggel segg részegre itta magát, valahogy mégis megakadt rajta a szemem. Nálam jóval magasabb volt, talán 10 centivel. A vállai szélesek, a haja világosbarna,a  szemei mélyen ülők. Habár lehet, hogy csak az ital tette. Tivadar 🙂

Tami lelkére kötötte, ha meglátja, hogy akárcsak egy törökkel is meglátja, ütni fog. Néhány haverját is ráálította a dologra. Fogalmunk sem volt, hogy hány szempár figyeli őt, de attól még táncolt a török srácokkal. Valamilyen oknál fogva köteleségemnek éreztem, hogy örködjek. Nem is igazán tudtam feloldódni a buliban. De nem zavart a dolog. A tekintetemmel legtöbbször ŐT kerestem. Meg is találtam. Egyszer, kétszer még odajött Tamihoz a táncparketre. Akor alalpsan megnéztem. Nem tudom, hogy ő egyáltalán felfogta e, hogy ember vagyok, ráadásul nő…csak pislogott és távozás előtt engem bámult. Majd elslattyogott eléggé koordinálatlan léptekkel. Taminak bevalottam, hogy felkeltette az érdeklődésemet a bátyja. Ezen mosolygott.

 -Mégis milyen lányok tetszenek neki? – érdeklődtem. 

-Igazából azok a tipikus buta libák az esetei. Az utolsó barátnője is , akivel négy évig járt is ilyen hisztis picsa volt. De azóta inkább azt nézi, hogy kinek mennyi esze van.

 -Akkor tessék, itt vagyok – vigyorogtam.

Kiderült, persze miután megkérdeztem, hogy huszonhárom éves, és ő is Ikrek, mint én.

 -Téged elfogadnálak sógornőmnek – vigyorgott Tami.

Egyszóval…Tami megígérte, hogy lépéseket tesz az érdekemben és segít közelebb kerülni a bátyjához. Talán mikor józan, könnyebb lesz 🙂