Jóslat és randi

 Mára megbeszéltünk Burival egy találkozót. Izgultam. Mint általában mindenki ha randiról van szó. Mástól is állt a gyomrom aznap. Már biztos, hogy Gábor összejött azzal a csajjal. Láttam a kocsiát este a házuk előtt. Azért fájt. Nem omlottam össze tőle, de a szívem belesajdult és a bal karom is lezsibbadt. Étvágyam pedig nem volt. Végülis elfogadom. Nekem is megérkezik majd a párom. Majd. Egyenlőre még nem akarok járni senkivel. Találkozgatom, mert gyógyír a lelki és szív sebeimre a figyelem, amivel a féfiak és srácok elhalmoznak. Minden bók egy lágy simítás és újabb lökés a gyógyulás felé.

Anya barátnője kártyákal foglalkozik. Profi módon. Őt a fentiek irányítják. Tegnap járt nála és megkértem, hogy kérdezzen rá rám is. Megtette. Azt mondta hosszú folyamat lesz a gyógyulásom, de nagyon szép. Azt mondta, hogy az az ember, akinek már nem bírják nézni a fentiek, hogy mennyit szenved, az megkapja a Tornyot. És én megkaptam. Ráadásul ki löktek a toronyból a fentiek. Leesetem és öszetörtem magam. Nagyon csúnya sebeket ejtett rajtam ez a szakítás, de túléltem. Igazából azzal a remegéssel, vacogással, forróságal, amit azután éreztem, hogy anyuék visszapofoztak az idegöszeomlás széléről, leégették rólam azt a sebzett bőrt. Ott maradtam csupaszon tele fájdalommal. Azóta kezdek felépülni. Csütörtökön pedig szembenéztem álmomban a Halállal. Igen, szó szerint. Külső szemlélőként látam az álmom. Annyira emlékszem, hogy egy ismerős nőről és férfiról álmodtam, a háttér hirtelen sötét árnyalatot öltött, amjd, ahogy a fílmekben is ábrázolják, szinte kinőtt a földből a szereplők mögött. Azok pedig észre sem vették. A szívem akor kezdett el vadul verni még álmomban is, mikor felém fordult. Az arcát nem látam  a csuklyától, sem a szemeit, de tudtam, hogy engem néz, mélyen a lelkem legmélyébe lát. De nem mozdult. Nem tett semmit, nem mondot semmit. Csak állt és nézett. Aztán hírtelen felébredtem. Vadul szedtem  a levegőt, remegtem. A szívem még mindig vadul dübörgöt. Az órára néztem. Még csupán hajnali fél három volt. Igyekeztem viszaaludni remélve, hogy nem jelenik meg újra. Nem is tette. Anya ezt belevonta a barátnője jóslatába. A kártyák szerint november vége felé már meggyógyulok. De adig ne járjak senkivel, mert az nema  sebeim gyógyulásához vezethet, hanem csak rosszabb lenne. Ne méályítsem el egyik kapcsolazomat se, ne legyek szerelmes!  Randik meg vannak engedve. Mert, ahogy írtam, minden bók, minden randi egy újabb bőrréteget jelent rajtam. Ez így most furcsán hangzik, de ha az ember jobban belegondol, tulajdonképpen elfogadható.

Anya azt a megállapítást vonta le az álmomból, hogy mikor megjelent a Kaszás az álmomban, tulajdonképpen egy új fejezet kezdődöt számomra. Egy részem meghalt.

-Számold ki mennyi idő fog eltelni novemberig – mondta.

Számoltam, majd kimondtam. – Kilenc hónap.

Anya mosolygot. – Tulajdonképpen akkor most miről beszélünk. Megjelent a Halál, ahhoz, hogy újjá szüles, minek kell történnie, meg kel halnod. És mennyi ideig tart az új élet fejlődée? Kilenc hónapig. Tulajdonképpen ihordod az új önmagad.

Elfogadható volt, csak mosolyogni tudtam rajta én is.

-És november végefelé eljön az új szerelem az életedbe. Azt mondja a Márti, hogy egymásra néztek és becsap a szerelem. Tudni fogjátok. De addig csak élvezzem a randikat, a figyelmet, még a szex is megengedett, ha arra van szükségem minden gond nélkül, csak védekezzem. Ezen megint mosolyognom kellet. Hogy a fentiek mit meg nem engednek 🙂 Csak ne legyek szerelmes. Tudom, most teljesen ki van zárva. Nem is akarok, sőt, nem is tudnék. Ettől nem kell félni.

Ma viszont találkoztam Burival. A kedvenc teaházamban beszéltük meg. Tízperces késéssel állítot be. Kellemsen csalódtam. Kimondottan jól néz ki. Körülbelül a válláig érek. Sötétszőke haj van, kecskeszakálla, kék szemei. Jó fej, jól elbeszélgettünk. Óvodáról, a későbi életünkről. A Volt fesztiválról is. Végül elindultunk sétálni. Hazakísért, közben egyfolytában beszélgettünk. A ház előtt pedig megbszéltünk, hogy jövőhétvégén találkozunk újra. Utánna gyorsan felfutottam ECre, mielőtt találkozom Robival. Igen, Robi felkeresett, hogy ma találkozzunk. Mégsem bújt vissza a csigaházába. Ennek örültem. Úgy néz ki, hogy kéthét múlva megint lemegyek Szombathelyre. De akor már viszema  bőröndömet és onan indulok tovább Fehérvárra. Tényleg barátságot érzek Robi iránt, de éedekes módon, akár hányszor vele vagyok, valami mozgolódás kezdődik az alhasamban, az intim területeken. Hát, ez van… i tudja, talán egyszer. Ha nem jön össze, nem megyek a sineknek. Annyit egy pasi sem ér meg!