(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

a gyógyír

 Anyu barátnőjének, Mártinak a tanácsára ásványhoz fordultam segítségért, hogy enyhítsem a szívfájdalmamat. Igen, azért még vissza-visszatér a fájdalom a mellkasomba, ha látom, vagy szóba kerül Gábor. A bal karom lezsibbad, szó szerint szorít a szívem és vacogni kezdek. Nem tehetek róla.


Három követ javasolt, lehetőleg ékszer formában. Gránátot, világos borostyánt és karneolt. 


-Mindenképpen a jobb kezeden hord és tedd a Solarodra, hogy erősítsd az energia központodat. Hangzott a tanács. Sajnos Sopronban már nem volt időm elmenni az ásványboltba, úgyhogy itt, Fehérváron néztem körül. Lilu elkísért egy ezoterikus üzletbe. Tulajdonképpen már maga az jó hatással volt rám, hogy visszajöttem Székesfehérvárra. De mikor beléptem az üzletbe és a kirakott ásványok fölé hajoltam, valami földöntúli nyugalom árasztott el. Úgy éreztem semmi baj nem történhet. Elkezdem válogatni, keresgélni. Először a karkötők között. Úgy gondoltam az a legjobb választás, ha a jobb kezemen kell hordanom. Néhányról leesett a névcimke. Sajnos egyiket sem találtam a javallott kövek közül. Marokkövet igen, de azt nem tudom a kezemen hordani. Végül a nyakláncok között ráleltem a karneolra. Úgy gondoltam, majd rátekerem a csuklómra. Felmentem fizetni, közben ráérdeklődtem, hogy karkötőben esetleg nem volna e ez meg az. A nő nagyon segítőkész volt, ezt jó jelnek vettem. Végül talált karkötőben gránátot. Inkább azt vettem meg. Lilu felcsatolta kint a csuklómra. Lehet, hogy csak bebeszélem magamnak, de jobban voltam. De nem is baj, ha bebeszélem mgamnak, lényeg az, hogy segít. A haragom és a fájdalmam csökkent. Persze ez is több dolognak köszönhető. 250 kilóméterre vagyok a fájdalom forrásástól, végre meleg van és süt a nap. Liluval kiültünk a főtérre egy padra és élveztük a lyukasóra szépségeit. Előtte tele ettük magunkat eyg kínai gyorsétteremben. Pálcikáztunk. Kicsit szerencsétlenkedtem vele az elején, de utánna belejöttem. 🙂


Este Mariann pedig megmosolyogtatott. Áprilus másodikán ünnepeljük meg a szülinapját itt Fehérváron és lejön egy haverja. Már régebben is brszélgettem vele. Jól néz ki. Fél fejjel magasabb, mint én. Bulizni jön. Lehet, hogy ráhajtok, még nem tudom. Legutóbb is megtettem volna, de akkor még Gáborral jártam. Ki tudja most mi lesz.


Ráadásul ma megleptem magam egy kis ajándékkal. Vettem magamnak egy új bugyit.:) Vörös csipke, francia bugyi. Nagyon tetszik. Ez kimondottan randi bugyi. Eldöntöttem, most élvezni fogom a szabadságom, a fiatalságom és az életem!           

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Lilu says:

    megtaláltam, nekem is ilyen színű, fajtájú kövekből van a karkötőm 😀 És igen, a nap az nagyoon jó volt

  2. Hát hello says:

    Csipke, ráadásul vörös? Hmm… Nem semmi dárga! Ráléptél a rögös úra, és csak a mennyei tudja mi lesz a végkifejlet!:D


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!