Jó hír, hogy a lakótársam végre randizik. Bár én “rugdaltam” el az elsőre. Nem bánta meg. Azóta találkozgat a sráccal. Már én is beszélgettem vele, normálisnak tűnik. Csak szurkolni tudok Mariann-nak, hogy végre egy normális pasit találjon magának. Végig asztisztáltam vele két ballépést. Öleltem mikor sírt, próbáltam megnyugtatni mikor őrjöngött és szidtam vele a férinépet. Mostanában már szívből! 🙂
Ma megpróbált elhívni bulizni. Benne is lettem volna, csak ameddig ő moziba ment Janival, addig én rájöttem, hogy hoppá! Holnap első órában angol zh-t írok! Úgyhogy buli kilőve, mert két-három óra alvás után nagyon nehéz fejben ott lenni, és hát azért idegen nyelvnél nem egy elhanyagolható dolog az éberség!
Épp tusoltam mikor csengettek. Kétszer is. Rájöttem, hogy a kulcsot benn hagytam a zárba és nem tudnak bejönni. Magamra tekertem a törülközőt és mezitláb kitocsogtam az ajtóhoz. Mariann kicsit megilletődve nézett rám a küszöbről.
-Fürödtél?
Nem, csak poénból flangálok vizesen az apartmanban 🙂 Végülis én beviharzottam a fürdőbe, ők pedig Mariann szobájába. Gyors rendbeszedtem magam, pizsibe és köntösbe bújtam.
-Hanna! Remélem party cuccba öltözöl – kiáltott be Mariann.
-Sajnos nem tudok menni. Holnap zh-t írok angolból Első óra. Bocsi. Majd bepótoljuk 26án.
Végülis nem haragudott rám. Meghát most minek menjek? Gyertyatartónak? Jobb ez így. Legalább nyugodtan alakulhat a kapcsolatuk. Én nem bánnám. Míg Mariann készülödött, én Janival beszélgettem. Ő a Mariann íróasztala fölé kiragasztgatott öntapadós lapokat olvasgatta. Azokon természetesen válogatottan szaftos beszólások, elszólások és pasit ócsárló idézetek voltak láthatók. A bejárat mellett egy fílm posztere, a Dögölj meg Jhony Tucher, 
Mariann kicsit átdolgozta Dögöljön meg az összes férfi-re. Az ajtónk belső oldalára pedig ki van írva, hogy Szingli-lak, s sok feminista jelképet ragasztgattunk köréje. Jani csak kapkodta a fejét. Már készülődtek elmenni, mikor megjegyezte csak úgy mellékesnek szántan:
-Dögöljön meg az össze férfi, Szingli-lak, komolyan mondom, ide férfiként öröm bejönni.
Igaza lehet ezzel az ironikus humorral. Az egész lakrészünk azt sugallja, hogy utáljuk a pasikat. Ez persze nem igaz, mert se velük, se nélkülük. Csak egyenlőre még nehezen nyitunk. Bár Mariann ebben kezd átfordulni. Lassan csak én maradok szingli kettőnk közül. De egyenlőre élvezen ezt a kalitka nélküli állapotot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: