Kedves N, és többi olvasóm! 🙂
Igen, valóban hasonló a gondolkodásunk. Én is Ikrek vagyok. És igen, a skizofrénia néha megkörnyékez 🙂 Bár ez abban nyílvánul meg, hogy magammal beszélgetek. Ezt egyáltalán nem tartom betegesnek. Valahogy így előbb megtalálom a megoldásokat. Tegnap este az égiek segítségét kértem, hogy segítsenek túllépnem ezen az egész zavros ügyön. A megoldás pedig nagyon egyszerűen érkezett! Épen süteményért sétáltam el a közeli cukrászdába, fülemben mp3 lejátszó, szól a zene. Éppen Mester Tamás : Forró nyár című száma szólt a fülemben. És akkor megvilágosodtam.
Mester Tamás : Forró nyár
Ha az ami volt, csak egy szédült nyár.
Úgy kicsit félve mondom el, hogy jól sziven talált,
hogy elmentél, alig éltem túl.
Már csak néha-néha fáj, kimondhatatlanul…
De forog a Világ és körbe ér.
A szerelem is mindig végét ér,
csak hogy tudjuk mennyit ér,
Ha valahol egy forró nyár csak értünk volt.
Ma is keresem a csók izét, mi rólunk szólt.
Ami volt elmúlt.
Ha valamit ér, ez a néhány szó,
soha nem felejtesz el,
lehet illuizó, nekem mégis szép,
hogy tudom nincs miért félj.
Nem kell száz év magány,
hogy egy pillanatra élj.
Mert forog a Világ és körbe ér,
a szerelem is mindig visszatér.
Amig elhiszed, hogy él,
Ha valahol egy forró nyár, csak értünk volt.
Te is keresed a csók izét, mi rólunk szólt.
Soha el nem múlt…
És forog a Világ, az ősz, a tél,
és a tavasz is véget ér,
csak hogy érezd mennyit ér
Ha egy forró nyár, csak értünk volt
Te is keresed a csók izét,
Soha el nem múlt…
Csak olvassátok el, vagy hallgasátok meg és mindent megértetek. Azt tudni kell, hogy Gáborral anno nyáron jöttünk össze. Rájöttem, hogy ha egyszerűen csak arra gondolnék, hogy mikor elkezdődött, úgy fogtam fel, hogy ez egy kaland lesz. De aztán kapcsolat let belőle, elmélyült és én túl komolyan kezdtem venni a dolgokat. Nem kellett volna. Maradjon továbbra is egy kaland, egy szédült nyár!
Hát igen…a élet lenni nadzsonnadzs kaland:-) Én Ikrekként inkább kinevetem magam, néha nagyon, s néha pedig a körmömre pirítok, verbális erőszakot alkalmazva:)))) Éppen sétáltál a sütikért vagy épen?:) Mert utána lezúztad magad?:DD Nem hagyhattam ki, scusi:)
Ha kaland….szédült nyár….
Egy vers, amit mindenki akár magának is írhatna, tessék így olvasni:
Zarándoklat
Zarándoklat Életünk,
Mely olykor édes,
Hol keserédes
Pillanatokkal teli,
Mégis tesszük lépteink,
Talán pont ezért,
Mert nem tudni,
Mit hozunk ma,
Neked, nekem,
Átlagost, vagy Rendkívülit,
De azt tudom,
Minden nap Ajándék,
Mit Veled tölthetek.
Mondjuk íródott az Úr 2007. évében Böjtmás havának huszonötödik napján, Hannától Hannának.
Hát…kedves N! Köszönöm néked is! 🙂