Hihetetlen, hogy mekkora csata dúl a Sötét és Jó oldal között. Magamon tapasztalom. Ahogy próbálok kikecmeregni ebből az egész gebaszból, újra és újra próbálnak visszahúzni. nagyon küzdenek az emberekért. Szükség van rájuk. Ha az ember egy kicsit is fényesebb, ha csak egy fikarcnyit is boldogabb, már le is csapnak! Küldekek egy olyan szituációt, emlék képeket, gondolatokat, amitől kibillensz a lelki egyensúlyodból és máris beléd kapaszkodnak. De ez csak rajtad múlik.
Engem is folyzon egkeresnek. És csak egy helyen találnak rajtam fogást, a volt kapcsolatomon és a volt barátomon. Eddig valóban úgy éreztem, hogy fel tudtam állni, tudom emberként kezelni. De az alatt az egy hét alatt, amíg otthon voltam, ismét megborultam. Jöttek a keserű gondolatok, hogy miért pont én, miért pont vele, miért történt, mit tanulhatok belőle? Aztán anya leült velem beszélgetni. Mindig helyre tud rázni valamilyen szinten.
-Az a legrosszabb, mikor az ember azt kérdezgeti, hogy Miért? Ezt nem szabad. Előbb-utóbb mindenki rájön, hogy mire tanította meg az adott szituáció. De ami a legfontosabb, minden arról szól, hogy a Sötét oldal megkapjon, a Jó oldal pedig próbál segíteni, hogy visszataláljunk a helyes útra. És ha erre gondolsz, hogy csak ezért, akkor nem könnyebb feldolgozni?
Bólintottam. – De igen.
-Ráadásul, inkább nézz előre. Gábor a múltad. Gondolj arra, hogy hamarosan elérkezik az új fiú.
Mosoloygtam. Hírtelen újabb kép jelent meg előttem. Öleleg egy szőke férfit, szorosan, szinte kapaszkodunk egymásba, fejemet a válla és az álla közé illesztem, tökéletesen oda illet. A szívemet pedig teljesen kinyitom felé. Ő is felém, s szinte összeolvadunk. Az érzés emelt rajtam egy hatalmasat. Kirántott a gebaszból és már nyugodtan mosolyogtam. A könnyeim potyogni kezdtek, de közben csak mosolyogtam és mosolyogtam anyura.
-Látod? Az angyalok mindig segítenek.
-Ez olyan gyönyörű – megtöröltem a szemeimet. A bizsergés ott maradt a koronacsakrámon. Teljesen ki voltam nyílva és magamba fogadtam a fenti világ jóságát. Mintha simogattak volna.
-Én ezt szinte naponta átélem – anya velem mosolygott és már majdnem ő is sírt.
Éjjel újra megkísértettek. Álmomban. Mikivel és Robival álmodtam. De azt hiszem ott lehetett Gábor is, erre tisztán nem emlékszem. A lényeg, hogy az előző két fiú tette nekem a szépet. Robin lepődtem meg a legjobbna, hogy bele került az álmomban. És természetesen ott is bizsergető hatással volt rám. Össze-vissza csókolgatta az arcomat, mikor üdvözölt. Még a számra is adott. Többet is. Én pedig le voltam merevedve.
De elhatároztam, hogy soha többet nem kacsingatok és nem engedek olyan srácoknak, akiknél csak a gyanú is felmerül, hogy van valakijük. Erre a Robival átbeszélgetett szombathelyi éjszaka ébresztett rá. Biztos, hogy ezért kaptam ezt a tanítást. Elvégre Robi boldog pátkapcsolatban él. És én próbálétam elcsábítani. Persze, mikor kijózanodtam, rájöttem az összefüggésekre. Újabb karmát nem akarok magamra húzni. A két Balázzsal sikerül, de már tudom milyen a másik oldalon lenni. És nem áll szándékomban újra átélni. Talán ezzel, hogy meg tudom állni ezeket a dolgokat, feloldom a karmámat! Remélem!
Talán a karmánkat saját magunk teremtjük kedves Hanna, nem? De itt nem arra gondolok, hogy csinálsz valami rosszat és akkor addig csaholnak a nyomodban a halál láncos kutyái amíg el nem kapják az Achilles inadat:) Hanem arra, hogy saját magadnak megteremted, mert csinálsz valamit, amiért úgy gondolod, megérdemled a büntit:) Mint egy kis szadomazo, úgy rohangál az összes emberke a világában. Persze vannak olyan dolgok is, amik a Te gondolataidtól függetlenek, de szerintem ez nem az a kategória. Egy másik kapcsolatba Te csak akkor kotorhatsz bele, ha valami gebasz van vele. És onnantól Te miért lennél bűnös? S ha látod egy kapcsolaton, hogy teljesen jól megvannak, alapesetben Te sem próbálkozol be…gondolom én……bár lehet, Nálad nem így van. Hm?
Cloud