Képes volnék a falat kaparni. Attól tartok, hogy ehhez az állapothoz a hormonoknak már semmi köze! Könyörgöm, ha csupán egyetlen férfira korlátozódik, messze van az ösztönöktől! Már pedig ez csak Robinak szól! A jó rohadt életbe! Miért kell ezt?! Muszály?! Olyan jóü volt egyedül. Egészen hozzá szoktam! De most megint jön a pusmogás jobbrólbalról, hogy próbáljak meg összejönni vele. De senki sem érti, hogy még nincs kész rá?! Na és én? Én talán kész vagyok? Aligha! Kész háború dúl bennem! Le akarom szaggatni róla a ruhát, karmolni, harapni, köré fonódni minden porcikámmal, kinyitni feléje a szívem és a lelkem…ige, a szívem és a lelkem. Azon részeimet, melyeket hét lakat alatt őrzök elméletileg! De akkor előle miért nem? Érti ezt valaki? Nem vagyok szerelmes! Abban biztos vagyok! Ez elől az érzés elől veszettül menekülök. Be is vagyok oltva ellene egy jó időre. Nem, ez enm szerelem. És nem is pusztán szexuális vágy. Körülbelül másfél hónapja tért vissza az életembe. lassacskán két hónapja. És Szombathely óta tombol és egyre erősödik bennem ez az érzés!
Valószínűleg halálra rémülne, ha a fentieket megtenném vele. Habár…ki tudja. Ő azt mondta magáról, hogy halvérű. Aligha. Ahogy visszaemlékszem arra, hogy miként viselkedett még anno velem a lépcsőházban, én azt mondanám, hogy igen is tüzes! Csak elő kell belőle csalógatni a szenvedélyt. Mikor az embert keményen a falnak nyomját és a testét lázassan kutatja a másik keze, aligha nevezhető halvérűségnek! Esetleg helyzet vagy partnerfüggő a dolog? Nem tudom. Bár nem mindig. Én tudom magamról, hogy szenvedélyes vagyok. Eléggé forró vérű, na lám, a déli vérvonal a legfurcsább helyzetekben bukkan elő.
Na mindegy. majd alakul. Addig is folytatom az egyszémélyes hadjáratomat önmagam ellen. Vissza kell tartanom a szenvedélyem, vagy kő kövön nem marad 🙁
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: