vágyak vagy szerelem?

Gondolkodtam. Lehet, hogy ezzel nagy hibát követtem el. Mindig azzal követek el hibát, ha elkezdek valamin gondolkodni. Főként érzelmeken. 

Ma ültem órán. Művelődésszociológián. Próbáltam jegyzetelni a diákról. Ez persze elég nehzen megy. A tanárunk hadar, és amilyen gyorsan beszél, olyan sebességgel váltogatja a diákat is. A gondolataim elkalandoztak. Úgy érzetem, hogy nem is a sajátjaim. Mintha valaki a lelkiszemeim elé vetítette volna őket. Lehet, hogy mégis csak szerelmes vagyok? Mert másra sem tudok gondolni, csak Robira. Na ja, ez nem újdonság, tudom. De miközben ültem órán, folyton erotikuis képek peregtek előttem. Fekszünk az ágyamon és lassan csókban forrunk össze. Éppen húzom le a pólóját. Keze a felsőm alatt jár. Az ölében ülök ruhátlanul. Végül szeretkezünk. És nem, nem szexre gondolok, hanem valódi szeretkezésre. Ezért gyanakszom arra, hogy anyámnak igaza van. Mi van, ha valóban beleszerettem Robiba?  Nem puszta kielégülést akarok tőle. Be szeretném fogadni, a lelkét is. Szeretnék teljesen egybeolvadni vele. Belesimítani hosszú hajába. Végígsimítani az ajkain. Belemélyedni a szemeibe, miközben egyesülünk. Az az érzésem, hogy sírnék. A boldogságtól. Hüm. Érdekes érzés. Vágyom rá, úgy érzem, vele megtalálnám a másik felemet. Egész volnék. Egybe bírnék olvadni vele. Azt hiszem itt nem lágoló vadság , hanem lassú, szenvedélyes szeretkezés lenne. És végre én akarok alul lenni. Szeretnék végre alul lenni, és fölnézni a páromra, aki fölémkerekedik és teljes testével betakar. És tudom, hogy valóra fog válni:)