Wándor és az angyal.

 Gyomor görccsel szálltam le a vonatról a Déli pályaudvaron. Nem igazán tudtam, hogy miért. Hiszen ő egy barát. Kicsit helyreráz, jót beszélgetünk, borozgatunk és ott alszom. Ennyi. Végig sétáltam a peronon. Kerestem, de egynlőre sehol sem láttam Ákost. Lehet, hogy a végén még nekem kell rá várnom? A pulzusom a fülemben dobolt, akár a tam-tam dob. Végül is megtaláltam. Az árnyékban ácsorgott. Először, mintha átsiklott volna rajtam. Én kitartóan mosolyogtam rá. A gyomrom lenyugodott. És valahogy ott eldőlt bennem a dolog. Engedek neki, vagy ha kell, akkor én kezdeményezek.

Elmentünk enni. Már az étteremben elfogyasztottam négy deci vörös, ami megadta az estém alaphangulatát. Utána átmetróztunk az Örs vezér térre, majd buszoztunk 😀 A liftben enyhénszólva féltem. Nem szeretem a zárt helyeket, pláne, ha az le is szakadhat. Ráadásul az úr a tizenegyedik emeleten lakik. Csak vigorgott a reakcióimon. Én morcossan néztem rá. Nem szeretem, ha kinevetnek a félelmeim miatt. Miután végre kiszálltunk a felvonóból, az idegeim megnyugodtak. Körbevezetett a lakásban. Az előszobában még a bekartonozott bútorelemek várakoztak. A szobában még nem volt villany. Egy nagy gömbgyertya világított, amit akkor gyújtott meg. Lepakoltam és iléptem az erkélyre. Szédítő volt a magasság, e a kilátás megérte. Valahogy este szebbnek látom a fővárost. Talán a fények miatt. Kint ücsörögtünk, borozgattunk, beszélgettünk, aprósüteményt majszolgattunk. Jókat nevettünk a különböző történeteken. Erős késztetést éreztem, hogy az ölébe üljek és lassan megcsókoljam. De valami vissza tartott. Nem tudom mi. Az első üveggel elfogyott. Bontottuk a következőt, de azt már az ágyon fogyasztottuk. Én magam alá gyűrtem egy nagy párnát sé hasonfelkve beszélgettem vele. Ő az ágy másik szárán hevert nekem merőlegesen.

-Nagyon tetszenek azok a pálcák a hajadban – mondta mosolyogva és megtapogatta a kínai pálcákat, melyenet a kontyomba tűztem.

-Fürdés után lebonthatod, ha gondolod – aztán rámosolyogtam. – vagy akár most is.

Kapva kapott a lehetőségen. És megfordultam, hogy könnyen hozzáférjen a hajamhoz. Először a pálcákat húzta ki. Lassan, finoman. Elnyújtotta a dolgokat, mint aki kiélvezi minden pillanatát. Utána a  három kis hamicsatot szedte ki. Én a hullámcsatokat. Lassan leengedte a hajamat és szétterítette a hátamon. Fésülgette, beszívta az illatát. A fejem erőtlenül hátrahanyatlott ahogy ujjai a tarkómhoz értek. Azon a területen mindig nagyon érzékeny voltam. Fejemet a mellkasára vonta és tovább simogatta a hajamat. Ujjai az arcomra vándoroltak, a homlokomra, s mikor ujjbegyei a számhoz értek, akaratlanul is szétnyíltak az ajkaim. Szédelegtem a bortól és az ingerektől melyek értek.Az arcunk közel volt egymáshoz. Forró lehellete borzolta a bőrömet. Az érintésétől egyre jobban lángoltam, meg-megvonaglott a testem. Ekkor a szája az enyémhez ért. Mintha bomba robbant volna a belsőmben. A nyelve az enyémhez érté Először csak ismerkedtünk, a következő pillanatban már vadul faltuk egymás száját.Ott markolt, ahol épp ért. Felfedezte a testemet. Egyszer csak felhúzott a mellkasára, majd a másik oldalán találtam magam amint teljes testével hozzán simul. Jól csókol, meg kell hagyni. Jóléreztem magam a karjaiban. A körmeimmel végigszántottam a hátát. Megdöbbentem, de tetszett a tény, hogy egy széles hátat markolászok. Még úgy sem volt dolgom hasonlóval. Elkezdtem felfelé húzni a pólót, hogy levegyem róla, de nem ment olyan könnyen. Rólam előbb lekerült a felsőrészem, majd a melltartóm is.  Jó volt hozzá bújni. Valóban törékenynek éreztem magam. Az lehet, hogy pár centivel alacsonyabb nálam, de ez az érzés feledtette velem. Biztonságban éreztem magam. Mikor pedig feltérdelt és kibújt a pólójából, a szívem nagyot dobbant. Széles mellkas, sűrű szőrzettel. Hát igen. Minden férfitest más. Mindig újat és újat tapasztalhat az ember lánya. És ahogy rám nézett. Az egyetlennek éreztem magam. Ujjaimat végíghúztam a felsőtestén, felemelkedtem, hogy újra megcsókolhassam. Tekeregtünk az ágyon mire rólam minden ruha lekerült. A szája felfedezte a felsőtestemet, körmeimmel az ágyhuzatot szántottam a kéjtől. e rég is volt, mikor igazán odafigyeltek rám. Ennyire még legutóbb sem. Akkor is jóléreztem magam, de ez mindent túlszárnyalt. Csak rám figyelt, biztos, tapasztalt, erős kezekben voltam. Ahogy harapdálta a nyakamat, egyszercsak a fülembe súgta:

-Imádlak – megcsókolt, majd újból suttogott. – Szeretlek.

A gyomrom összeugrott. Megijedtem. Nehogy már belémszeresen. Az nem fair játék. Megbeszéltük, sőt biztosított róla, hogy nem fog belém szeretni. Bár félelem ide vagy oda…azért jólesett hallani. És szívesen mondtam volna, hogy Én is szeretlek Ákos. De nem tettem.  

 Az idő telt, az órák repültek. Ő pedig még mindig félig fel volt öltözve. De sajnos nem tudtam rávenni, hogy szabaduljon meg a ruháitól. Vannak alapszabályai. Elsőre, mikor ágyba kerül egy nővel, nem megy el a beteljesülésig. Én már remegtem, annyira vágytam rá, hogy magamban érezzem. De még a két szép szemem sem hatotta meg. Szerettem volna látni az egész testét, érezni, ahogy hozzám simul. A nap lassan felkelt, ő pedig elment megfürdeni. Én ott ültem az ablaknél az ágyon, lábaimat magam alá húztam  és kortyolgattam a vörösboromból. Aznap még semmi más folyadékot nem ittam. Kívántam volna egy kis vizet, de lusta voltam imenni. Maradt a bor. A város, ahogy jött fel a nap, kezdte elveszíteni a báját amivel elvarázsolt az éjjel. Láttam a kopott házakat, a panelházakat, a vezetékeket. A fel és leszálló utasszállító repülőket. A hátam mögül a tompa vízzubogás elcsendesült. Nem hallottam a lépteit a parkettán, de éreztem a közelségét és az illata is körülölelt. Mögém térdelt, átölelt, a teste a hátamnak feszült. A bőre hűvös volt, a haja nyírkos ahogy a nyakamra hajolt. A keze a felsőtestemen barangolt, majd egyik keze felsiklott, megfogta az államat és magafelé fordította a fejemet.Elfektetett az ágyon, és újra csókban forrtunk össze. A testem pattanásig volt feszülve a felgyülemlett vágytól. Nem is tudom mikor akartam valakit ennyire. Legszívesebben könyörögtem volna, de azért volt bennem annyi tartás, hogy nem teszem meg. Inkább kérleltem, de azt sem segített. Végül elaludtunk. Már ideje volt. Talán öt óra elé járhatott. Magához ölelt, kiskifli voltam. Jóleső érzés töltött el. Biztonság. Talán.

Pár órával később tértem magamhoz ara, hogy a tarkómat és a vállaimat csókolgatja. Kellemes ébredés volt, ilyet nap,  mint nap el tudnék képzelni. KIcsit még összegabalyodtunk, de megint nem tudtam eérni amit akartam. Egy pasi, akinek van önuralma. Húha! Ezt fel kell jegyezni. Már így is késésben volt, úgy hogy sietni kellett. A liftben magához volt és szenvedélyesen megcsókolt. Ezzel meglepett, és sikerült elterelnie a figyelmem a fűbiámról. A következő roham a buszon ért. Majd a metrón közölte, hogy egyedül kell kimennem az állomásra, mert neki sietnie kell a munkahelyére. KIcsit bepánikoltam. Még soha nem metróztam egyedül. Sőt! Soha nem mentem sehova egyedül a fővárosban!

-Küld egy sms-t, ha megérkeztél Fehérvárra.

-Rendben – bólintottam. Kezdtem igen elhagyatottnak érezni magam. Rám mosolygott, oda húzott, és újra megcsókolt. Ebbe a csókba sokmindent éreztem. Gyengédséget, szenvedélyt, törődést, féltést. DE mennie kellett, én pedig nem akartam, hogy miattam bajba kerüljön. Én egyedül maradtam. Szerencsére épségben eljutottam a Déliig és pont el tudtam csípni egy személyvonatot. Másfél órát zötykölődtem. A nap melegen sütött, a másnaposság kavarta a gyomromat. E hősiesen tűrtem. Vártam a következő találkozást.