(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Gábor újra felbukkant. Telefonon keresztül. Legalábbis apát érte el, mert nekem már egy ideje új számom van. Letíltatta a régit, mert az utóbbi telefonszámlám igencsak magas lett 🙂

Nehezen fogadtam el, hogy találkoznom kell vele. Vissza akartam adni a lap topot, a telefonkártyát és az utolsó számla összegét. Remegett a gyomrom, menekülni akartam. De rávettem magam, hogy szemtől-szembe állok az ex barátommal és minden a kezébe adok. Egész nap készültem a találkozásra, legalább nem voltam egyedül. De ő csak nem jött. Lélekben még Ákos is fogta a kezem. De semmi. A gyomorgörcsöm kezdett felengedni. Nem akartam neki újabb üzenetet írni, hogy miért nem jött, sem felhívni. Majd jön, ha ráér.

Este apunak segítettem a cipekedésben. Egy második emeleti irodaházba vittünk kaspókat, hatalmas jukkákat és pálmákat. A térdem kikészült, de az nem a cipekedéstől. Hamarosan megyünk nyaralni. Ami azt is jelenti, hogy egyre közelebb van az a nap amikor  találkozom Ákossal. Újabb gyönyörű négy nap és öt éjszaka. Elkezdtem szedni a fogamzásgátlomat is. Egyre védetebbnek érzem magam. És az tesz még boldogabbá, hogy agusztus 20án fejti ki teljesen a hatását, ás azt még Pesten töltöm 🙂

Ákos nagyon vigyáz rám. Boldog vagyok mellette.     

 Zolival beszélgettem múltkor a neten. Valóban szeretném kicsit jobban megismerni. Nem feltétlenül járni akarok vele. Vsupán szeretek ismerkedni. Igen, vonzó, a zsánerem, de túl boldog vagyok ahhoz, hogy fejest ugorjak az ismeretlenbe. Azért nem tudom meghazudtolni magam, szóval kicsit flörtöltem. De ez csupán ártatlan szórakozás volt. Nála nem merek annyira kacérkodni. Visszafog, hogy nem ismerem annyira, és nem akarok zavarba jönni, ha esetleg összefutunk a rádióban.

Próbáltam beszélgetést kezdeményezni. Valami kötetlen témában. Beszélgettünk a rádióról, önmagáról is kérdeztem,a nnyit sikerült megtudnom, hogy van egy 19 éves húga. Hobbiról, buliról, kicsit a gyerekkorról, szerelmi csalódásokról. Végül valahogy előkerült a csillagnézés. A 13dik születésnapomra kaptam szüleimtől egy teleszkópot. Még régebben, nyaranta i volt állítva az erkélyre, s esténként a Holdat és a csillagokat tanulmányoztuk. Nagyon szerettem. De már évek óta, porosodik a TV mögötti dobozában.

Ezt a témát előhoztam Zolinak. Végül megkérdeztem, hogy volna e kedve az én társaságomban csillagnézéshez. Minden remegés nélkül küldtem el. Bareátságot is ki lehet építeni.

-Ez most felhívás keringőre? 🙂

-Nem tudom, nem tudok keringőzni 🙂 Ahogy gondolod!

Úgy tűnt ezt még megbeszéljük. Ha eljön velem, ha nem, én össze fogom szerelni a teleszkópot, mert ilyet tiszta, csillagos eget vétek volna nem tanulmányozni! 🙂  

 Már csak egy hetem maradt a rádiós gyakorlatból. Jó is, de vannak negatívok. Ez szerintem minden munkahelyen így van. Pozitívumnak tekinthető az egyik munkatársam. Zolinak hívják. Szőke, kékszemű, nálam magassabb, 22 éves. A hanja pedig megőrjít az éteren keresztül. Ezt be kell ismernem. Ha meghallom, a macska azonnal dorombolni kezd bennem. hihetetlen. MSNen beszélgetek vele, szeretném megismerni. Lassan bontogatom le a páncélt róla. Igyekszem könnyedén társalogni vele.

Talán valóban felnőttem, mert eddig, ha tetszett valaki. remegtem a közelében. DE manapság könnyedén társalgásba elegyedek velük. Szívbaj nélkül. És szerintem ez így van jól.

Egyetlen gondom van vele….az, hogy a csillagjegye Bak. Én én Gábor óta nem akarok mégegyszer “bakot lőni”! 

 Rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen nincsenek túl nagy igényeim. A buszon ülve elgondolkodtam, hogy mit is takar nálam az a szó, hogy komoly kapcsolat. Mit is várok én egy kapcsolattól.

-Gyengédséget

-Figyelmet

-Szenvedélyt

-Romantikus összebújásokat

                                                   -Szeretkezéseket

                                                   -Szerelmet

És tulajdonképpen mindezt megkapom Ákostól anélkül, hogy kimondtuk volna, járunk.  Mert felesleges felcimkézni dolgokat, érzelmeket, állapotokot. Vannak olyan esetek, amikor egyértelmű. De nálunk nem 🙂 Nem tudunk nevet adni anak, ami köztünk van. Igazából barátok vagyunk, de mégis több annál. Szeretjük egymást. Ennyi figyerlmet rég kaptam és moast nagyon jó fürdőzni benne. A magam módján pedig igyekszem viszonozni. Csak néha nem tudom mit tegyek, mit szeretne. Oda bújok és megnyugszom, biztonségban érzem magam. Álomba tudnék szenderülni. Ilyenkor mindig azt mondja, nem kell más, csak szeressem. Én pedig nem is tudok mást tenni!

Arra is rájöttem, hogy nekem ez a tökéletes kapcsolati modell. Hogy ritkán látjuk egymást, de akkor kitomboljuk magunkat. Az állandó együttlét szabályosan fojtogat. Vagy ez is partner függő? Gábor mellett olykor már fuldokoltam 🙁  De így most szabad vagyok. Gáborba is akkor tudtam igazán szerelmes lenni, mikor suli időszak volt. Akkor pár napot nélküle töltöttem, vágyakozhattam, és a hétvégén kiélhettük magunkat. Ákossal hasonló a helyzet. Bár őt kicsivel ritkábban látom. De ez így van jól. Várom, hogy átköltözzön a kislakásba. Ott lesz a számítógép, lesz hűtő, fel lesz szerelve a konyha. Szeretnék vele sütni valóban. Muffint, apró sütit. Majd talán karácsony tájékán még mézeskalácsot is. Ki tudja még, hogy alakul a jövő. Szeretnék vele hógolyózni, hemperegni  ahóban, hóangyalt csinálni. Tudom, hogy örök gyerek tudok maradni. Gábor mellett kezdtem besavanyodni, koravén lenni, nem tudtam igazán önmagam lenni. De Ákos mellet…őt nem zavarja, hogy gyerekes vagyok. Inkább örül neki. Bolondos vagyok. És ő ezt szereti 🙂 

 Egyre biztosabban érzem, hogy szerelmes vagyok. De ez valóbna nem az a lángoló, őrült érzelem. Azt hiszem azok mindig hamar elmúlnak és csak a hamu marad. A hátvégét nála töltöttem. Kicsit féltem. Vajon az ágyon kívül is jól megleszünk? Végül kellemesen csalódtam. Több ízben is.

Vajon az már a vég, ha azt mondom, az sokkal jobban esett, mikor az esküvőn megkérdezték től, miért nem táncol senkivel, és azt felelte, hogy akivel szívesen táncolna, az a VOLT fesztiválon van, maint az, hogy szeretlek?

Talán mert kicsit féltem, hogy hát ha összeismerkedik valakivel, aki közelebb van hozzá helyileg és korban is. Igen, valószínű ezért. Azt mondta, a násznak nagyon piszkálta és össze akarta párosítani sokmindenkivel, de ő inkább kiment cigizni 😀

Minden esetre a hétvége valóban csodálatos volt. Neki szerettem volna esni, amint a lakásba érünk, de inamba szállt a bátorságom. Hála az égnek neki nem. Magához rántott, harapdált, csókölt, ölelt, markolt. A kardigánom majdnem leszakadt rólam. Azután olyan mozdulatot tett, amitől elkerekedtek a szemeim! Egyszerűen a karjaiba kapott! Féltem, hogy esetleg elszámította magát. 66 kiló vagyok, de mindig tartottam tőle, hogy nem bírnak el. És mégis. Olyan könnyedén emelt fel, mintha fele akkora volnék. Így vitt az ágyba.

Kertipartyn is voltunk, megismertem a családja egy részét és a legjobb barátját. Nagyon jóléreztem magam. Az egész hétvége csodálatos volt. Így képzeltem. Sokat szeretkeztünk, egy alaklommal együtt repültünk, máskor a szemeibe mélyedtem miközben átsöpört rajtam a gyönyör. Elképesztő élmény volt. Látni, hogy alig tud betelni a látvánnyal. És egy hónap múlva már teljesen védve leszek. Korábban jártam a nőgyógyászomnál is. Így még is csak kényelmesebb. Mint mindig megszakítani a jót egy kis közjátékkal.

Vasárnap este nehezen váltunk el egymástól. E haza kellett mennem. Másnap gyakorlat. És legközelebb már csak agusztus végén fogunk találkozni. Megyek fel a tüzijátékra. Persze jóval korábban, mint huszadika. Már most hiányzik. Pedig csak tegnap váltunk el.  

 Ez a negyedik nap, hogy őrjöngünka  VOLT fesztiválon.

Első napon, Pálutcán sikerült belefutnom Gáborba. Illetve a tömegen át épp láttam. És a nőjét is. Igazm volt, nem egy nagy durranás. Ez van. Apám is megmondta, olyan a csaj nőben, mint a gábor férfiban. Felejthető. Minden esetre Liluval igyekeztem feloldódni a koncerten. Második nap már elkerültük egymást, így nyugodt szívvel buliztunk Lordon, majd szaladtunk át Ákosra. Már nagyon vártuk. Tavaly nem lépett vál nálunk, őgyhogy most igazán el akartam engedni magam. Így is fél órás késéssel kezdett, de a koncert nagyon jó volt. A fény és képi aláfestések magukkal ragadtak. Ugráltunk, csápoltunk, tapsoltunk, énekeltünk teli torokból. Rég éreztem magam ilyen jól. Közben Ákossal SMSeztem. Jó érzés volt, feltöltött, még fel is hívott a koncert előtt, így dupla adrenalinnal vetettem bele magam a táncba. A vigyort pedig nehéz volt levakarni a képemről. Ugráltam anyám és Lilu nyakában, szerintem nem nagyon tudták, hogy mi ütött belém. 🙂

Tegnap, vagyis a harmadik napon Nonoval és Liluvan mentünk fel. Úgy volt, hoyg elcsípjük Balkán Fanatikot, de lekéstük a kezdést, anap pedig végre melegen sütött. Nono felvetette az ötletet, hogy adjunk vért, akkor kapunk ajándékjot és ingyen sört. Meg kerestük a véradó állomást a tó mellett. Egy légkondícionált busz volt az. A sátorban kitöltöttünk egy kérdőívet, majd felmentünk a buszra. Életem első véradása….huh. Hamarosan sorra is kerültünk. Meg szúrták az ujjam, hogy megállpítsák a vércsoportom és, h nem vagyok e cukorbeteg. Közben a mögöttem álló sráccal kezdtem beszélgetni. Érhettem talán a válláig. Ijesztő volt a helyzet. Mármint az, hogy íg yfel kell néznem rá és, az még rátett, hogy elkezdte fogni a vállam és a erekamat, meg olykor Szivinek hívott. Miután megmérték a vérnyomásom, a sráccal, mellékessen Gyulának hívták, fogadást kötöttünk. Akinek utáljára folyik le a kívánt mennyiségű vér, az fizeti a másiknak a sőrt. Befeküdtem a székbe, a orvos aki a vért vette tőlem, nagyon pátyolgatott. Az elején szédültem, de csak az ijedtségtől. Jobban hanyatt döntötte a székemet. KÖzben ÁKosnak írtam ez üzit:

“Szia kedves! Éppen vért adok és megmentek három életet;-)”

Próbáltam nem a csövön lefolyó véremre koncentrálni, mert tudtam, hogy akkor előbb-utóbb elsötétül a világ. Lilut a nekem srégen lévő ágyban csapolták. Neki is az első volt. Nono éppen akkor állt fel.

-A sátorban megvárlak titeket.

Bólintottam. Végre lefolyt az öt deci vér. Én pedig kicsit szédelegtem. Kaptam egy pohár vizet és még nem engedtek felállni. Gyula odalépett.

-Te fizeted a sört – vigyorgott.- A sátorban leszek.

Nyílván nem hitte el, hogy fizetek neki egy sört. E nem szeretek adós maradni. Még a buszról is lesegítettek, pedig abszolút nem mozgott velem a föld.

Kicsit még kint feküdtem, megettem az ajándékban kapott tejkaramellát, iszogattam, majd bent a sátorban megkaptuk az ajándékainkat és a sörünket.

Később megvettem a kis kitűzőket, amiket inéztem magamnak. “Soproni vagyok!” ; “Angel” ; ” Nincs rajtam bugyi!” feliratokkal. Apámnak pedig vettem egy narancssárga alapon fehér betüs “El az utamból, éhes vagyok!” feliratút. Ki is tűztem rá később.Tetszett neki. Később a Tercia sátorban beváltottuk a utalványunkat és sőrt vettünk. Épp sorban álltunk, mikor egy hatalmas test hírtelen a nyakamba csimpaszkodott hátulról.

-Szia édes, meghívsz egy sőrre?

A kezébe nyomtam a párás dobozt, majhd kölcsönössen bemutatkoztunk egymásnak. Megbeszéltük, hogy Tankcsapdán találkozunk, de elkerültük egymást. Rengetek ember ugrált,őrjöngött a koncerten, még a saját szüleimet is elvesztettem egy idő után. Nono barátnőm Bungi Jumpingon ugrott, büszkék is voltunk rá 🙂

Az utolsó koncert Porodigy volt, azt is végig örjöngtük, majd végre haz értünk. A lábaim már iszonyúan fájtak. Jó volt levenni a cipőt és lefeküdni. Tudtam volna még táncolni, csak a térdeim mondták volna fel a szolgálatot. Ma is tombolunk egyett, ez a zárónap. Ma Depresszó lesz és Kispál és a Borz. Itt felmerül a Gábor-veszélky, de majd igyekszem a szélén maradni és a zenére figyelni.  

 Túl vagyok életem elmúlt három legszebb napján. Csak az a gond, hogy nem összefüggően követték egymást, hanem egyhetes eltéréssel. Igen, igen, Ákossal találkoztam. És csodálatos volt. Egyre oldottabb vagyok a társaságában. A falakat, melyeket védekezésül a szívem köré emeltem, szép lassan lebontjuk közössen. Komolyan kezdem úgy érezni, hogy szerelmes vagyok. Lebegek, mosolygok, jó élni. Ha rá gondolok elgyengülök. Az utolsó találkozásunk csodálatosan alakult.

  Korábban érkeztem Budapestre, mint szoktam. Igaz így több időnk maradt egymásra. Boroztunk szokás szerint, de hamar kivette a kezemből a poharat és behúzott a szobába. Hosszú előjáték volt, úgy éreztem lassan megőrülök. Nem hagyta, hogy viszonozzam a kedvességeit, mindig visszanyomott a párnák közé. Kapartam az ágyat, dobáltam magam. Összefolytak előttem a dolgok. Csodásan telt az éjszaka. Hosszan szeretkeztünk, a fülembe suttogta “szeretlek”. Csodálatos érzés volt. Mikor felkönyökölt, végig simítottam az arcát és én is kimondtam, szeretem. A szívem csordultig telt és ki is árdat, a mellkasomat feszítette ez a gyönyörű érzés. Szeretkezés után összebújtunk és beszélgettünk. Ott éreztem csak igazán nyugodtnak magam. Mintha már évek óta együtt lennénk. Tökéletes volt az összhang. A lelkem legszívesebben sikoltozott volna örömében. Ki akartam mondani! Isten rá a tanum, ki akartam mondani.

“-Szeretlek, Ákos!”

Mégsem tudtam megformálni a szavakat. Csak kapaszkodtam belé, könnyek marták a szemem, belé mélyesztettem a körmeimet, de nem tudtam kimondani. Talán majd legközelebb.