Rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen nincsenek túl nagy igényeim. A buszon ülve elgondolkodtam, hogy mit is takar nálam az a szó, hogy komoly kapcsolat. Mit is várok én egy kapcsolattól.
-Gyengédséget
-Figyelmet
-Szenvedélyt
-Romantikus összebújásokat
-Szeretkezéseket
-Szerelmet
És tulajdonképpen mindezt megkapom Ákostól anélkül, hogy kimondtuk volna, járunk. Mert felesleges felcimkézni dolgokat, érzelmeket, állapotokot. Vannak olyan esetek, amikor egyértelmű. De nálunk nem 🙂 Nem tudunk nevet adni anak, ami köztünk van. Igazából barátok vagyunk, de mégis több annál. Szeretjük egymást. Ennyi figyerlmet rég kaptam és moast nagyon jó fürdőzni benne. A magam módján pedig igyekszem viszonozni. Csak néha nem tudom mit tegyek, mit szeretne. Oda bújok és megnyugszom, biztonségban érzem magam. Álomba tudnék szenderülni. Ilyenkor mindig azt mondja, nem kell más, csak szeressem. Én pedig nem is tudok mást tenni! 
Arra is rájöttem, hogy nekem ez a tökéletes kapcsolati modell. Hogy ritkán látjuk egymást, de akkor kitomboljuk magunkat. Az állandó együttlét szabályosan fojtogat. Vagy ez is partner függő? Gábor mellett olykor már fuldokoltam 🙁 De így most szabad vagyok. Gáborba is akkor tudtam igazán szerelmes lenni, mikor suli időszak volt. Akkor pár napot nélküle töltöttem, vágyakozhattam, és a hétvégén kiélhettük magunkat. Ákossal hasonló a helyzet. Bár őt kicsivel ritkábban látom. De ez így van jól. Várom, hogy átköltözzön a kislakásba. Ott lesz a számítógép, lesz hűtő, fel lesz szerelve a konyha. Szeretnék vele sütni valóban. Muffint, apró sütit. Majd talán karácsony tájékán még mézeskalácsot is. Ki tudja még, hogy alakul a jövő. Szeretnék vele hógolyózni, hemperegni ahóban, hóangyalt csinálni. Tudom, hogy örök gyerek tudok maradni. Gábor mellett kezdtem besavanyodni, koravén lenni, nem tudtam igazán önmagam lenni. De Ákos mellet…őt nem zavarja, hogy gyerekes vagyok. Inkább örül neki. Bolondos vagyok. És ő ezt szereti 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: