(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Már alig várom, hogy visszaköltözzek Székesfehérvárra. Úgy érzem, hogy akkor a magam ura vagyok. Rendszer van az életemben. Órára kelek, rendszeresen reggelizek, be van osztva a napom. Azt eszem amit szeretnék.

Életmód váltást terveztem. Rendszeres mozgással. Igen, tudom, hogy ezt már sokszor mondtam, de most valóban meg fogom csinálni. Az órarendem is megengedi. Heti háromszor konditerem. 65 kiló vagyok, ez a versenysúlyom. Viszonylag karcsúnak mondhatom most magam, és ezt szeretném megtartani. Kicsit szálkásítok. Most egymást piszkálhatjuk Ákossal. Ő is elkezdi elviekben az ősszek az edzést. Majd piszkálhatjuk egymást, hogy ki, hogy halad 😉

Rátérhetek az egészségesebb étkezésre is. Szeretnék több gyümölcsöt és zöldséget enni. Amúgy sem vagyok egy nagy húspárti. De mikor itthon vagyok, rendszerint az van az asztalon.

Kíváncsi leszek az új lakótársakra is. És arra is, hogy lesz e szobatársam. Szombaton apa költöztet le. Holnap bevésárolunk. Minden szükséges dolgot. Szeretnék minél előbb oda érni, mert nem  szeretnék azzal kezdeni, hogy ” Ne haragudj, de ez az én ágyam. Nem költöznél át a másikra?” Harmadik évemet töltöm abban a  szobában. Mindennek tudom a helyét, hogyan kell helyet teremteni bizonyos dolgoknak. Ki tudja mennyi időbe fog telni, mire mindent kipakolok. Délután pedig megyek le Pestre Ákoshoz. Már nagyon hiányzik.

Holnap

Mikor a legnagyobb volt a szükség, te megjelentél,

S, ha szabad ezt mondani, sok kíntól megmentettél.

Velem a föld és velem az ég.

De mond, holnap velem leszel e még?

Fogtad kezem, ha a gödör szélén táncoltam,

S ha újra és újra a tűzzel játszottam.

Velem a föld és velem az ég.

De mond, holnap velem leszel e még?

Azt mondtad angyal, vagyok, pedig a legsötétebb pokolban ültem,

S, hogy ott voltam, sok mocskot eltűrtem.

Velem a föld és velem az ég.

De mond, holnap velem leszel e még?

Kirántottál a fényre, te adtál új alapokat,

Bár hitem még ingatag, csak nem rég hagytam hátra a legmélyebb bugyrokat.

Velem a föld és velem az ég.

De mond, holnap velem leszel e még?

Ölelj magadhoz kedvesem, egyedül félek,

Félek, hogy elveszítelek téged.

Velem a föld és velem az ég.

De mond, holnap velem leszel e még?

Félek attól, hogy még nem vagyok elég erős, a pokol visszaránt,

S belém a csalódás, újabb sebeket szánt.

Velem a föld és velem az ég.

De mond, holnap velem leszel e még?

Ha álomra hajtom a fejem, akkor is téged látlak,

Nem tudom még, hogy a fentiek nekünk milyen jövőt szántak.

De mögöttem a Pokol, előttem a Menny,

S ha felébredek, tudom, hogy itt vagy velem!

 Végeztünk a nyaralással. 15e voltunk egy apartmanban, de a végén már nagon sok volt. Főként, miután az eső miatt bennragadtunk a házban. Remegtem, agresszív voltam, inkább elvonultam volna egyedül egy sarokban, de minden foglalt volt.Utolsó estén Nono és a többiek maratoni pókercsatát terveztek, hajnalig. Ebből én nem kértem, aludni akartam, és őket meg a hangerejüket ismerve, biztos voltam benne, hogy elkerülne az álommanó. Inkább leköltöztem a nappaliba, a másik kanpéra, Dávid szomszédságába. Tudtam, hogy a sorssal kekeckedem, azzal, hogy egy légtérben maradok vele kettesben sötétben, ráadásul a hálóruhám is egy bő pólóból, meg bugyiból állt. Ráadásul korábban is róbálkozott már nálam. Amint kettesben maradunt és a nappalira félhomály borult, a szívem a torkomba ugrott. De tulajdonképpen mitől is félek? Egy tizenöt éves srác fekszik tőlem hét méterre és aludni próbál. Igaz, hogy megvan kábé nyolcvan kiló és ehhez 189 centi…d azért mégis csak egy kisfiú….vagy nem?

Be is próbálkozott. Próbált csókot kicsikarni tőlem. Nem sok sikerrel. Nem akartam Ákost megcsalni. Tudom milyen a másik oldalon lenni, mikor téged csalnak meg. És még egy szájrapuszi is annak számít az én szótáramban, már míly ártatlannak is tűnik. Percekig győzködtem a hét méteres távolságból. Végül csendben maradt. Felsoroltam az érveimet. Végül már máshová akart puszit…igen,igen…köldöktől egy arasszal lejebb.

  -Nem akarlak pofon vágni Dávid, úgy , hogy inkább hagyd abba.

  -Valóban pofon vágnál?

  -Igen.

Kicsit elült a dolog. Úgy gondoltam, most már nyugodtan próbálkozhatok az alvással. Ekkor hallottam az ágy nyokorgását, majd léptek zaja. A gyomrom akkor ugrott végleg görcsbe, mikor leült mellém az ágyra. Úgy dübörgött a szívem, mint egy ijedt kismadáré! Győzködött tovább, próbálta leszedni rólam a takarót.Erőszakosnak bizonyult, én pedig derekasan küzdöttem. Mantráztam Ákos nevét, és azt, hogy mennyire szeretem, hozzá tartozom. Ez akkor sűrűsödött meg, mikor Dávid száját megéreztem a nyakamon, az arcomon,a  homlokomon. Próbáltam elbújni a paplan alá, de ő még erősebben húzta le rólam. Ségyeltem magm, főként, mert felizgatott, de folyamatosan ellenkeztem, szóban és tettel is. Végül háromnegyed óra után meggyőztem, hogy márpedig ő nem akar lefektetni engem. Végül eltünt a fürdőben. Sejtettem mit csinálhat. Mikor vösszajött, megállt a nappali közepén és tétován engem nézegetett.

  -Majci? Alszol?

MÁsodik hívásra válaszoltam. Kicsit még meg voltam zavarodva az előző percek eseményeitől.

  -Nem.

  -Akkor most bocsánatot kérek. Nem tudom mi ütött berém. Talán rámjött a négyóra.

Vagy csak a hormonok, gondoltam, de nem akrtam sablonszerű szöveggel jönni.

  -Semmi gond.

  -Legalább jó volt?

Mélyet sóhajtottam.

  -Majci?

  -igen, jó volt. Felizgatott.

Láttam, hogy valami bólintásfélét csinál, majd lefekszik aludni. Kicsit nyugodtabban hullottam bele az álomba. Nem tartottam tőle Láttam  rajta, hogy komolyan gondolja a visszavonulást. Ha szerelmes avgyok, hűségesnek tartom magam. Ezt az eddigi pasiaim közül a legutóbbi érezte. Belé szerelmes voltam. Ákossal szemben pedig most próbálkozom. eddig állom a sarat. Meg, megnézem a jó pasikat, erről nem tehetek, vadászó típus vagyok. De a szívemet kiynitottam valaki felé.

Már nagyon hiányzik. Egy hónapnélküle! De már csak három nap és hetven kilóméter. Most jelen pillanatban újra Fehérváron vagyok. Már nagyon vágytam ide vissza. Itt mindig szabadnak érzem magam. Önmagamnak.