Ma egész nap zuhogott. Én pedig csak ültem az üzletben és néztem a kirakt üvegén csordogáló patakokat. Nagyon hamar hült le a levegő és még nem állt át a szervezetem. Rázott a hideg, pedig csizmát és téli pulcsit viseltem. Talán túl keveset eszem és nincs elég fűtőanyag a testemben. Hiába is mondják, hogy fűtt a szerelem, én egyenlőre nem érzem.
A monoton munka nem nekem való, ezt már régóta tudom. Ma is végig tobozt válogattunk, három különböző méretben. Az embernek már jojózik tőle a szeme, de ez lesz a mindenszenteki koszorúk köré fonva. Na igen, így még monoton a munka, de ha már díszíteni kezdjük a koszorúkat, akkor érzi csak igazán az ember, hogy valami szépet csinált eddig is.
Magányosnak éreztem magam, valószínű, hogy az időjárás az oka. A hideg, hogy szeretnék ilyenkor ese odabújni a páromhoz, de nem tehetem, mert messze van. Remélem jövő vasárnap tudok vele találkozni. A múlt hévégém jó volt, amit vele töltöttem 🙂 Boldog voltam, szerelmes, és biztonságban éreztem magam. Vágyom vissza hozzá. De igyekszem nem nagyon beleélni magam ebbe az egész dologba. Kinyílt a szívem, de azért kicsit féltem 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: