Ma megtanultam valamit. Az ember legyen elégedett azzal amilye van. Családjával, életével, körülményeivel. mert ha körülnéz, rá kell jönnie, hogy van ember, aki rosszabbul él. Én is igyekszem mindent megbecsülni. Szerető családom van. Olyan szüleim, akik kiskorom óta mindent megtesznek a boldogulásomért. Sosem voltak igazán szigorúak velem.
Ha valamire szemet vetettem, előbb-utóbb megkaptam, és nem toporzékoltam érte, mert megtanítottak rá, hogy ha most nincs is rá pénz, egyszer meg fogom kapni. Türelmes gyerek voltam.
De sajnos mostanában elszaladt velem a ló. Nem a követelésk vagy panaszok szaporodtak el. Csak bepánikoltam. Itt a nyakunkon a Mindenszenteki hajtás, és minent be kellett fektetnünk. Tehát, most meghúztuk a nadrágszíjat. Ilyenkor ugrik össze a gyomrom, h erre, meg ara lenne szükségem, és ki is buggyan belőlem. Persze apámat az őrtületbe kergetem vele 🙁 Aztán anya elbeszélgetett velem. A saját gyerekkoráról. És rá kelet ébrednem, hogy nekem valóban nagyon jó életem van. Tehát igyekszem továbbra is ott segíteni, ahol tudok és én is meghúzom magamon a nadrágszíjat 🙂 Muszály. Ha szükségem van valamire, azt a Fehérvárra kapott heti apanázsomból kihozom. Majd Mindenszentek után dőzsölhetünk 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: