Álmok kísértenek

 Rá kellett múlt éjjel jönnöm, hogy az álmok nagyon is élethűek lehetnek. És, hogy mindig akkor támadnak, amikor az ember kezdi megtalálni a belső középpontját. Nem tudom miként, és miért, dá Gáborral álmodtam. És nem is akármit. Nem tudom már milyen házban voltunk, de találkoztam vele, én engedtem ki az ajtón, és ott megpróbált megcsókolni. Én pedig némi habozás után hagytam neki. De ott dübörgött a fejemben, hogy én Ákossal vagyok. Én szerelmes vagyok. Ezt nem szabadna. De még is engedtem a csábításnak. És a csókból elöbb-utóbb több lett. Szeretkeztünk. És nagyon is jó volt. Jó volt érezni a testét, érinteni a bőrét, csókolni ahol érem. Mélyedtem bele a szemeibe, mosolyogtunk. Egyszerűen szükségem volt rá. Érezni akartam! És miután végre kiengedtem az ajtón, ismét csókot lehelt a számra és azt mondta:

-Szeretlek. Szeretnék veled újra találkozni.”

Én pedig meg voltam dermedve. Jól esett hallanom, ugyan akkor meg is ijesztett. Hiszen nekem ott van Ákos. De a lelkem méylén hallani akartam. Igen, van benne valami. Még mindig szeretem egy bizonyos mértékig. Ő volt az első komoly kapcsolatom. Főként, ami hosszú ideig is tartott (legalábbis az előző kettőhöz képest), kölcsönössen szerettük egymást. Hozzá fűződik a szexuális életem jó alakulása. Be kell ismernem, talán még mindig rákívánnék, ha találkoznék vele. Valamit tudott a pasi. Megmozgatott teljesen. Mikor felébredtem az álomból, kicsit csalódott voltam. De örültem is neki, hogy álom volt. így legalább nem csaltam meg Ákost.

Utána az álmom folytatódott. De Gábor már sehol sem volt. Helyette Ákos anyukájával találkoztam álmomban. Bár még soha nem láttam azelőtt. Szépen bemutatkozott és beszélgettünk. Jó jelenk vettem ezt az egész jelenetet. Jót beszélgettünk. Örült nekem, elfogadott és szimpatikusnak tartott. Ezzel most talán jelezni próbáltak a fentiek, hogy tervezhetek hosszabb távra? Nem tudom. De majd alakul. Kedd este ismét megyek Ákoshoz. Szeretek vele lenni. Mindig hiányzik. Egyre inkább oda adom magam neki. Érzem a harmóniát 🙂 Egyszerűen szeretem. Nem! Nem is… ez igazából Szerelem!