(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Ma nagyon gyümölcsözök. Szó szerint. Feltankoltam a vonatútra almából és banánból. Jobb ha méregtelenítek. Muszáj. érzem, hogy felteltem salakanyaggal. Pláne, mert a hétvégén Ákosnál egyedül megettem egy 32 centi átmérűjü pizzát, majd vasárnap este ketten benyomtunk egy 42 centiset. Tele volt tarjával, sonkával, bacon-nel és mozzarella sattal. Mennyei kalória bomba. Nem lehet ellenállni. De vajon miért van az, hogy az emebr pukkra laki ennyi étel után, és reggelre még is farkas éhes? Miért nem tud sokáig kitartani? Ennyire gyors az emésztés? Vagy csak az enyém? Úgy döglöm el az ágyon akár egy a hátára fordult teknős, a nyuszim hátához simúlva hamar álomba merüklök, reggelre pedig behorpad a hasam és olyan hangosan korog, hogy még Ákos is felkapja rá a fejét! Érthetetlen. Hová tűnik ennyi étel? Ennyi szénhidrát? Valószínülög az köszön vissza rám, mikor a tükörben vizsgálgatom a hátsó felemet és a rajta lévő narancsbőrt. Na igen. Ez ellen kell küzdeni. Olvastam a Wellnesben egy étrendkiegészítőről, ami segít bontani a zsírt és izommá átalakítani 🙂 Lehet, hogy beszerzem.

A másik amiről írni szerettem, azok az életünkben megjelenő jótevők. Az előadóim, tanáraim lépten-nyomon megakadnak az írói vénámon. Akár versről, akár történetről van szó. Most is beszélt velem az egyik tanárom arról, hoyg ne hagyjam magam elkallódni. Beszéljek az egyik irodalmár tanárommal, aki elolvasná a történetet és talán tudna segíteni. Tulajdonképpen nem tukmáltam az tanárnőmre semmit. Egyszerűen  a múlt félévben be kellett adni egy munkanaplót, amit a művelődésszervező szakmai gyakorlatról kellett írnunk. És én keptelen vagyok másként írni. Valóban fel szeretném keresni az irodalmár tanáromat. Ezzel a karácsonyi történettel. Egyre jobban haladok. Körülbelül a történet fele kész van. Hetedik fejezetnél járok 🙂   

 Megtettem. És az vesse rám az első követ, aki nem érezne kísértést ilyen forma, szín és illat kíséretében. Én is elcsáboltam. Nyálaztam, csillogtak a szemeim. Egyszerűen muszáj volt a nyelvemen éreznem. Igen, igen, ettem egy marlekát. Csokisat. Ahogy beléptem a kedvenc teázom ajtaján, mögöttem Lilu és Rita, az üvegajtós  kis hűtőszekrényből rámvigyorgott az örmény sütemény. És én azonnal megkívántam! Minden lelkiismeret-furdalás nélkül rendeltem Szílvitől, és mosolyogva ettem meg. Erre egy szép adag karamellás fekete teát ittam. Közben jókat beszélgettünk a lányokkal. Főként a kajáról eset szó és a plusz kilókról. Elméletileg azt teveztük, hogy a Spagetti házban ebédelünk. Ezt meg is tettük. Ezt is minden bűnbánat nélkül ettem meg. Utána beültem egy dög unalmas előadásra. A jóllakottságomból kifolyólag, mivel minden vér a gyomrom tájékán volt, hoyg emésszek, nagyon lapossakat pislogtam. Utána vissza rohantam a szállásra, felkaptam a torna cuccomat és végre az edzőterem felé vettem az irányt. Alaposan leizzasztottam magam. 15 perc a futó padon, majdnem 20 perc a biciklin, felülés, utána ismét lábra edzettem. Folyt rólam a víz, de nagyon jó érzés volt. Sikerült másfél órát mozogni.

Most pedig itt ülök és megvacsoráztam. Egy nagy almát felkockáztam és natur joghurtot öntöttem rá. Nagyon finom volt, nektek is ajánlom. Az édességet is nagyon jól pótolja.     

 Rendben, neki kezdtem a dolognak. Ma reggelre már ezt a rízs szeletet eszem holland margarinnal és retekkel, kevés sóval. A teám klasszikus zöld tea, némi narancs ízesítéssel 🙂 De az étel…hááát…minden kezdet nehéz. De ha ma van esélyem elmenni teázni a csajokkal, akkor biztos, hogy nem hagyom ki a menüből a marlenkát. Mikor haza megyek, na az lesz még nagy próbatétel. Pláne, mikor a mindenszenteki körúton bemegyünk keresztanyámékhoz. Szílben laknak, Csorna mellett. Nagyon szeret sütni-főzni, általában kocsonya van. Aminek nehezen tudok ellenállni! És finom aprósütik! Hmmmm!!! Na igen. Kísértés, kísértés hátán. Tulajdonképpen ma mindenképpen elmegyek mozogni. Mindenszentek csütörtökre esik…pénteken ismét elmegyek mozogni. legfeljebb kicsit több időt töltök az edzőteremben. A hely, ahová otthon járok, jobban fel avn szerelve, mint az itteni főiskolai konditerem. Kicsit több időt tudok ott tölteni. Igen, ez lesz. Engedek a kísértésnek, lelkiismeret-fúrdalás nélkül fogok Zsuzsinál enni, és másnap irány a konditerem 🙂

Most ne higgyétek, hogy elbukok. De ha nyomorgatom magam, az megint nem jó! Ezt gondolom ti is mondtátok. És azt a tegnapi bejegyzésben egy szóval sem említettem, hogy sanyargatni fogom magam, ahogy azt más teszi. Egyszerűen csak tudatosan igyekszem enni. És odafigyelni miből mennyit és mikor! Szerencsére ha mozgok, nem vagyok annyira éhes. Édességre sem. És könnyedén megálljt parancsolok, mikor arról van szó, hogy beülünk a teázóba. Teát kérek, nem pedig forrócsokit, ami egy merő cukor. Az a kis amerikai csokis keksz, vagy a márlenka még belefér. Azt könnyebb ledolgozni 🙂

 Igazság szerint fel kellene háborodnom, de nem fogok. Hiszen igaza van. Az egész úgy kezdődött, hogy februártól június elejéig, amíg a Gáborral való, illetve Gáboron túllépő tortúrám tartott, lazán ledobtam magamról 10 kilót. Ez azt eredményezte, hogy úgy néztem ki egy ideig, akár egy jólöltözött fogas. És nem igazán érdekelt. Akkor valahogy semmi sem érdekelt. Viszont egy idő után feltűnt, hogy milyen jó alakom lett, azt leszámítva, hogy a medencecsonton eléggé kiátszódott. Többen  szörnyűlködtek, hogy milyen csont sovány lettem, iperednem kellene. Hordták is elém az édesebbnél-édesebb, hízlalóbbnál-hízlalóbb kajákat. Nem igazán hítam vissza. Egy darabig étvágyam sem volt. Aztán megismertem Ákost, összejöttünk, kezdtem újra derűsen nézni a világot, elégedett voltam, és újra megjött az étvágyam. Ez azt eredményezte, hogy az akkori 63 kilóról, visszamentem 65re. Ez tetszett is neki, ugyanis, a saját elmondása szerint…

-Amikor először együtt voltunk, alig mertem hozzád érni, annyira vékony voltál. Féltem, hogy eltörlek.

Ennek immár öt hónapja. És az étvágyam teljesen rendbe jött. Talán túlságosan is 🙂 Ugyanis most egyfolytabán ennék. Az elején még azt hittem, hogy a szexuális éhségemet akarom csillapítani pótcselekvéssel. De ez ugyan így maradt egy-egy Ákossal töltött kielégítő éjszaka vagy hétvége után is. Sőt, mikor nála voltam, akkor is mindig rágtam valamit. Igaz, elkezdtem mozogni, de sajnos a saját lustaságom miatt nem megyek olyan rendszerességgel, mint szeretnék. Apám szerint formásodom, anyán szerint nagyon jó az alakom. De én akár hányszor a tükörbe nézek, mindig úgy érzem, hogy vastagodtam, nőtt a hasam, és a combjaim sem olyan karcsúak már. Így hát megkérdeztem egy olyan embert, aki pár centiről szokott  az említett testtájakkal érinthezni.

  -Őszintén Ákos. Szerinted híztam?

Kérdeztem tőle, miközben a konyhájában épp a hétvégén sütött muffinokat rendezgettem. Az eddig szenvedélyesen engem hátolról ölelő testi-lelki jóbarátom kezeit a derekamról a fenekemre, majd a combjaimra csúsztatta. Kicsit megpaskolta a szebbik felem és elmosolyodott.

  -Tulajdonképpen fogyhatnál, de nem vészes. Én is fogyhatnék, úgyhogy befogom a számat.

Mosolyogtam ugyan, de ott motoszkált a fejemben amit mondott. Akkor jól láttam. Fogyhatnék a combomból és a fenekemből. Ezt ő is mondta, mikor testápolóval kente be ezen részeimet. Elég szenvedélyes mozdulatokkal, ami arra engedett következtetni, hogy hamarosan nagy csatát fogunk vívni 🙂 A feltevésem helyes volt, a kezei is olyan helyeken jártak, ami csalhatatlanul a tudtomra adták szándékát. De azért még hátranéztem rá.

  -De azért kívánatos vagyok?

Rámvigyorgott és megszorította a fenekem. – Hát persze kicsim.

De attól még arra az elhatározásar jutottam, tulajdonképpen már nem először, hogy visszafogom magam. De talán úgy jobban fog menni, ha le is írom. Tudom, hogy több, legalábbis rendszeres mozgásar van szükségem, és a szex ezt nem fedezi annyira, mint kellene. Le kéne szoknom a fehérliszből készült ételekről, úgyhogy most rendszeresíteni fogom ezt a puffasztott rízsből álló kis korongot vagy lapocskát. Igyekszem több gyümölcsöt magamba tömni, elvégre a rosszidő is közeleg, kell a vitamin, s némelyik egész jótékony hatású. Például vízhajtó, vérzsírbontó, zsírbontó, emésztést elősegítő. Alma, gréfruit. Igyunk sok zöldteát. Ha módunk van rá, lehetőleg teafűvet, ne pedig filtereset. Igyekezni fogok. Tulajdonképpen mint súly, csak két kilót kell leadnom, hogy ismét a versenysúlyomban legyek, vagyos 65 kiló.

Na majd meglátjuk mennyire fog menni 🙂     

 Igen, igen, be kell ismernem a bűnömet! ÉN, mint macska egyed, átmentem egy üresfejű, bambán bámuló, nyálzó kutyába! (Itt nem a kutyákat szidom! imádom őket!) De egy olyan nő, aki macska módjára imád fetrengeni a lehető legkényelmesebb helyeket megtalálva, dorombolni, álmossan felnézni minden arrajáróra, akik arra kíváncsiak élek e még, és ha élek, akkor mikor óhajtok felkelni, az ne kezdjen el nyálazni valami finom falat láttán. Hanem nyalja meg a száját, lopakodjon oda, és lassan cseréssze be. Na, erre tegnap képtelen voltam. Végre, valahára visszaértem az apartmanba az utolsó előadásomról, beestem az ajtón, meg voltam zilálva a széltől, piros-fekete kockás “anasztáziasapkám” simlédere a szemembe csúszott, s ennél fogva majdnem belerohantam szép mogyorószemű lakótársamba, Gergőbe! Hmmm! Hát azt a látványt….(nyel egyet). Kébőbb, mikor átvedlettem játszóruhába, kint beszélgettem vele a konyhán. Ott sikerült átalakulnom. Éppen kapcsolatokról beszélgettünk, azt mesélte miként jött össze a barátnőjével, közben a kezével gesztikulált, én pedig ugyan hallottam a hangját, de egyszerűen nem tudtam az arcára koncentrálni. Ott állt előttem farmerban és fehér izomtrikóban. És teljesen elterelte a figyelmemet a szájáról (ami szintén csábító), a barnárasűlt bőr, és az alatta megfeszülő fiatal, szálkás izmok! Na igen…a szertorna meglátszik. Az már biztos. Senki se nézze le a tornászokat, eszméletlenül jó testük van! Kívánatosabb, mint egy súlyemelőé! Nyugodtan mondjátok, ha szerintetek nem.

Nagyon nehezen erőltettem vissza figyelmemet a szemeire. Valószínűleg tisztában van azzal, hogy bejön, mint pasi. Csak a vak nem látja, szinte felfalom a szemeimmel 🙂

 Viharos szél söpör végig a tájon. A fákat csavarja, meghajolnak akaratának. Hideg van. A november nagyon közeledik. Az emebr beleborzong, már akkor is, ha kinéz az ablakon.

Legszívesebben, már forralt bort kortyolgatnék. De hol van az még. Talán jövőhéten ráveszem szüleimet, hogy csináljunk. Vagy Fehérváron összedobok egy kisebb adagot. Minden esetre a legjobban már a karácsonyi vásár kezdetét várom. November 24én veszi kezdetét. Akkor szépen kézen fogom Ákost, vagy Lilut és felmegyek. Nagggyon kíváncsi vagyok rá!

 Ma találkoztam Robival. Először azt hittem, hogy zavarban leszek, vagy erőltetett lesz a beszélgetés, de kellemes meglepetés ért. Már az első pillanattól kezdve gördülékenyen ment. Jól éreztem magam. Meghívtam egy teára. Pár hete volt a szülinapja (24ik), de nem tudtam semmit venni neki. Maradt a tea. Először a kedvenc teaházamba akrtam menni, nálam az randihelynek minősül. mivel az már csupán fél órát volt nyitva, az ő randihelyére akartunk menni. Az pedig bezárt. Nem tudom, hogy ez most randinak számított, avagy nem, jóléreztük magunkat. Ebben biztos vagyok. Végül egy másik teaházat választottunk, ami amolyan semleges terület. De egész kis otthonos a környezet. bár nem annyira, mint a Liszt Teaszalonban. Néha úgy érzem, hogy Robiból kihozom a férfit. Mármint nem az állatot, vagy a szexista dolgokat, de azért ráébresztem, hogy ő egy szexuálisan vonzó, fiatal férfi, nagy őzbarna szemekkel, melyeket hosszú, fekete szempillák árnyékolnak, és vállig érő étcsokoládé hajjal, amit még csupán kétszer láttam kibontva. Egyszer szeretnék belefésülni. Érezni, hogy milyen a tapintása, van egy súlya, úgy simogat e, ahogy azt elképzeltem régebben. Talán majd egyszer. Minden esetre ahogy nézek rá, ahogy beszélek vele, nem tud semlegesen viselkedni. Azt még a vak is láthatja. Ha úgy kell lennie, egyszer elmerülhetünk egymásban, hasonló képpen, mint álmomban. Talán. Egyszer. Lehet, hogy megijedne tőlem. Lehet, hogy élvezné és újra szeretné. Minden a jövő titka. Egy bizonyos intenzításal vonzódunk egymáshoz, mint férfi és nő. De vagy nincs lehetőségünk, vagy nincs bátorságunk kimutatni, pláne megélni. Valami mindig visszatart. Mikor a házunk elé értünk, láttam rajta a tépelődést:

“-Kezdeményezzek? Tegyek egyáltalán valamit? “

Én is ezt éreztem. De talán jobb is így. Lehet, hogy nem tudnék tükörbe nézni. De azért szeretnék még vele találkozni. Szép emlékeim vannak vele. Főként, mikor előadta a dalait. Áthozta a gatárját, ült az ágyamon, és kicsit félénken bár, de belekezdett. Miután átadta magát a zenének, és teljsen feloldódott, már bátrabban kieresztette a hangját. Szívesen hallgattam. Éreztem, hogy ott, akkor három éve megmozdul bennem valami. Vitt magával a zene, a hangja, ami olyan volt, mintha belűlről szőrmével simogattak volna, méghozzá olyan helyeken, ahol emberileg képtelenség. Volt egy kedvenc dalom, a “Csendes apostol“. Nem tudom miért tett rám ekkora hatást. Talán azért, mert mikor azt énekelte, teljesen átszellemült, kieresztette a hangját, és az energia, ami felszabadult, minden részemet átjárta. És most is említette, hogy szeretné előadni nekünk (anyunak és nekem) az új dalait. Modtam, hogy én kíváncsi vagyok. Anyut nem tudom. De én szeretem hallgatni őt. Szeretem a művészetet. Két hangszer tud nagyon megmozgatni; a dob és a gitár. Felébreszti az ösztönlényt, és arra késztet, hogy csábítsam el. Én pedig küzdök, hogy ne tegyem.        

 Azt álmodtam, hogy ajándékba kaptam egy fekete macskát. Nőstényt. Gyönyörű borostyánsárga szemei voltak és a fejét, mikor benyúltam a fonott macskakuckóba, a tenyeremnek dörgölve dorombolt. Én alapban nem vagy nagy macska párti, a kutyákat jobban csípem. legalábbis, mint háziállat. 16 évig éltem együtt egy kokker spániellel, nekem a kutya a természetes. Talán az a mobndás is ott motoszkál a fejemben, hogy:

” Adj ételt és otthont egy kutyának, és úgy érzi te vagy az isten. Adj ételt és otthon egy macskának, és azt hiszi ő az isten!”

Bár viselkedésre inkább tekintem magam macskának. Nem csak az a nézet alakult ki, hogy a férfiak a Marsról, a nők pedig a Vénuszról jöttek, hanem ha a természetben akarnánk elhelyezni őket, a férfi a kutyának felel (kivéve a hűség maszlagot!), a nő pedig a macskának.

Úgy érzem, az álmom annyit akart közölni velem, hogy kezdjek el ismét foglalkozni a nőies oldalammal, a nőiességemmel. Lehet, hogy mostanában hanyagoltam. Igen, nagyon valószínű. Pedig mostanság elégedett vagyok magammal. Még a tükörbe is mosolygok reggelente, pláni mikor meg van mosva a hajam 😀    

Tegnap nagyon szerettem magam. Kaptam egy új farmernadrágot, kimondottan jó lábaim vannak benne 😉 annyira gazdálkodtam, hogy a maradék pénzből vettem egy fekete, kötött, pamut térdzoknit. Utána a saját ménzemből egy meleg kockásat, és nagyon boldog voltam. Már szükségem volt egy új nadrágra. Este pedig a Deichmanban körbenéztünk a csizmák közöt. Úgy volt, hogy minenszentek után kapok egy új bőrcsizmát. Sajnos veszkócsizma nem volt eredeti bőrben, csak műben. De egy sötét, majdnem térdig érő, csatos szépsig jól állt. És láss csodát, megkaptam. Sőt, az ünnep után kapok egy eredetit 😀 Ez ám a szerencse és bőkezűség 😀 Ráadásul magas sarkú. Nem tűsarok, az az igazi befelé görbülő veskó sarok. Kicsit labilisan állok, tehát simán hanyatt lehet lökni 😀

És ami a poén, hogy 7 centis. Ma meg mértem a boltban. Egy biztos, ha ebben megyek pasizni, biztos, hogy a srác illeni fog hozzám 😉   

A szépség és a szerelem istennője.
Az ihlető társ.

A szerelem és a szenvedély megtestesítője.
Bájos mosolyával, kacér pillantásával már kisgyermekként bárkit az ujja köré csavar. Szereti a szépet, legyen szó egy ruháról, cipőről. Szeret szerepelni, nagyon élvezi, ha bárhol a középpontban lehet. Hamar érdeklődni kezd a másik nem iránt. Ő az, aki a mamának biztosan eltapossa néhány magassarkú cipőjét, és kipróbálja a sminkkészletét.

Serdülőként már egyenesen rajong a csillogásért, a sztárokért. A tanulás szinte egyáltalán nem érdekli, nincs jövőképe. Érdeklődése csapongó, az iskolát inkább szórakozóhelynek tartja, mint elkötelezettségnek.

Könnyen esik szerelembe, kapcsolataiban a szexuális vonzás játssza a főszerepet. Eleinte inkább bálványokért rajong, majd felnőttként az igazi hús-vér férfiakat részesíti előnyben. Bármikor lángra lobban, a szerelem az első és egyetlen ilyenkor. Erotikus kisugárzása óriási, a férfiak általában bolondulnak érte. Nem feltétlenül szép, csupán csábító. A lángolás nála igen ritkán hosszú életű.

Ritkán marad meg egy házasságban, bár képes arra, hogy szárnyakat adjon a férfitárs álmainak, segítse annak megvalósulását. Gyermekeit viszont imádja, teljes odaadással gondozza őket, ugyanakkor az érme túloldala igencsak negatív képet fest róla. Ha új szerelembe esik, akár el is hagyja annak kedvéért csemetéit.

Főként a pillanatnak él, kitartása igen rövid életű. Amennyiben valamilyen kreatív munkát talál magának, azzal képes teljesen azonosulni. Ha nincs művészi tehetsége, akkor a kommunikáció valamely területén találhat magának elfoglaltságot…