Azt hiszem egyre szerelmesebb vagyok. Ez jó érzés. Régebben féltem tőle. Féltem kinyitni a szívemet ismét. Nem akrtam, hogy újra darabokra törjék. Szerintem érthető. Nyomon követhettétek a blog elejétől, ahogy sikerült talpra állnom. Nagyon nehezn ment. Sok sgítségem volt hozzá. Stüleim, barátaim, férfiak, akik próbáltak nekem udvarolni. Közben acélosodtam, mikor haz kellett utaznom és szembenéznem a ténnyel, hogy Gábor már mással boldog. Az is nehezn ment. Szó szerinti szívfájdalmam volt, nem akartam kimozdulni a lakótelepről, hoyg ne kelljen belé futnom. De ezt szép lassan, a hetek, hónapok elteltével sikerült leküzdenem.
Közben megismertem Ákost, majd Andrást, és úgy éreztem készen állnék egy újabb kapcsolatra. Fél évvel a szakításom után. Andrást választottam, de a fentiek másként döntöttek., 
szerintük rossz volt a választásom. András visszament a volt barátnőjéhez, aki korábban megcsalta. Én pedig enm értettem. De most így belegondlva, talán akkortájt még én is visszamentem volna Gáborhoz, ha térden csúszik előttem.
Még azon a héten találkoztam Ákossal, hogy kicsit helyre rázzon. Borozgassunk, sütizzünk, beszélgessünk egy jó. Össze lettem lapátolva, de ehhez sok pussz is járt. Sok-sok csók. És azóta vele vagyok. Őt kellet volna választanom. Nem véletlen, hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk. És talán most mondom azt őszintén, hogy valóban szerelmes avgyok. Egyszerűen, ha vele vagyok, mellette fekszem, átölel és a fejem a vállá pihem, egyszerűen biztonságban vagyok. Otthon érzem magam. És ma újra megyek hozzá. Este kilenckor már meg is csókolhatom az Őrsvezér téren 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: