Igazad van N! Nehéz az elszakadás, mert több a jó emlékem. A csodás, gyönyörteli éjszakák, a szép nappalok. De nem elhetek örökké az emlékeimben. Arra ráérek majd, mikor átlépem a nyolcadik ikszet 😉
Hidd el, próbálkozom. Ezen csak én változtathatok, én léphetek túl rajta. És hidd el, nyitott szemmel járok. Észre veszem, ha tetszem valakinek. Majd eljön annak is az ideje, hogy újra járjak valakivel. Tudom, hogy tart felém valaki, aki illik hozzám, szinte minden tekintetben. Valamikor össze is futunk. Tudom, hogy a mostani, Ákos, nem életem párja, ezt mi is tisztáztuk. Barátok vagyunk. Egész jó barátok, kielégítjük egy,ás igényeit, érzelmileg, teslileg, de, ha jön valaki, mind a ketten el tudjuk engedni a másikat. Ezt megbeszéltük. Én már túltettem magam egy válságon. Bizonyos értelemben szeretem őt, kicsit jobban is, mint egy barátot kellene, de ő ezt nem viszonozza. Szeret velem lenni, mindent szeret velem csinálni. Megcsókolni, kézenfogva sétálni, összebújni, szeretkezni, összegabalyodva aludni. De mégsem tudjuk azt az önfeledséget produkálni, mint kellene, ami ahhoz szükséges, hogy szerelmesek legyünk. Ez van. Ez most mind a kettőnket kielégít. De minden nap ott a lehetőség, hogy megismerkedem valakivel, aki megfelel 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: