Sötét férfi a múltból

 Azt hiszem egy kicsit megkergültem. De egy biztos, tegnap arra ébredtem, hogy Gábor semleges. Lehet, hogy nem tart sokáig ez az érzés, mert már volt ilyen, és visszatért a rágódásom. De most valahogy nem érdekel. Már nem szidom. Valahogy most egyik férfi sem izgat annyira. Most a vadászó nagymacsak szemével nézek körbe, de még csak a lehetséges “álodazotak” vizslatom.  Ismét észrevettem egy volt szerelmemet. Soha sem jártunk, semmi sem volt köztünk. Pedig nagyon akartam. De talán túl fiatal voltam és tapasztalatlan. Nagyon az esetem. 186 centi, tehát majdnem fél fejjel fölém magasodik. A vállai szélesek, a teste kemény és izmos, ezt csak onnét tudom, hogy egyszer megfogtam a vállát és az bizony kőkemény volt. A csípője kerek, a hátsója formás. Az arca gyémánt alakú, szemöldöke szépen ívelt, szemrése keskeny, s a sötét szempillák bogár szemeket árnyékolnak. Az orra egyenes és nagy, amolyan zsidó orr 😀 Mi tagadás, van is benne valami. A bőre kreolos, ez a roma vérvonal, de sosem érdekelt, mert tiszteségesnek ismertem meg. A szája széles, telt, csókolni való. És reményem szerint a modora csiszolódott. A haja félhosszú, erős szálú és majdnem fekete. Olyan akár Dracula, csupán a bőrszíne nem stimmel. Azért adtam neki ezt a nevet, mert a tekintete olyan igéző, akár a sötétség urának. Akár hányszor megláttam, mindig megkívántam. De most már tapasztaltabb vagyok, és a naívitásom is elmúlt. Nem tartok tőle, mint akkor, simán rá tudok mosolyogni és talán még beszélgetést is kezdeményeznék minden zavar nélkül. 17 éves koromban még összeakadt a nyelvem és a térdem is. Most már nem. És bízom magamban. Tudim mit vállalnék, ha kikezdenék vele. És megígértem magamnak, hogy nem akarom kihagyni az életemből. Ez még nem lejátszott meccs közöttünk. Valaminek történnie kell. Csak fel kell nőnöm a feladathoz. És úgy érzem, hogy immár készen állok. Olyan, akár egy fekete bika. Hmmm 🙂 Attila. Még a neve is erőt sugároz 😀