(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

Mars és Vénusz

 Olykor rá kell ébrednem, hogy valóban két különböző bolygóról jöhettünk. Mert képtelen vagyok megérteni a férfiakat! Robi barátommal újra találkozni fogunk. Agusztus óta nem is látam. Jó lesz beszélgetni. Ő amolyan Haly-üstökös az életemben. Bizonyos időközönként felbukkan. Már tanít, legalábbis gyakorlaton van. Lesz miről beszélgetnünk, az már biztos.


A másik ilyen díszpinty, Ákos. Már lassan két hete nem láttam. Egyszer tudtam vele beszélni, üzenetre nem felel, hívom, nem hív vissza. Tegnap nagyon kiakadtam tőle. De szép lassan lenyugodtam. Nem fogom újra megalázni magam, és szeretet morzsákon tengődni. Nem esem újra abba a hibána, mint annó Balázsnál, vagy Gábornál. Eszemben sincs. Van bennem büszkeség és tartás. Ebből egnap este kiestem. Írtam neki, hogy remélem este jön MSn-re, vagy ha nem, akor hívjon fel, mert jólesne. Vártam kilencig, féltízig, aztán gondolta, felhívom. Ki volt kapcsolva. Na itt, nagyn berágtam rá.


-Inkább kikapcsolod, de ne érjelek utol?!


Próbálkoztam még a kapcsolat felvétellel, talán háromszor. De mindig ugyan azt mondta a fülembe a kellemes, jólismert nőihang: A hívott szám pillanatnyilkag nem kapcsolható. Kérjük próbálja meg későb.  


Először morogtam, közöltem vele, hogy pukkandjon meg. Inkább, mint a dúrvább verziókat. Utána lenyugodtam és előhalásztam a büszkeségemet valahonnét a homályból.


-Rendben, én nem kereslek. Csak azért, hogy szexeljünk, nem kuncsorgok találkozóért! Csak is akkor megyek el hozzá, ha ő hív!


És mind ezt olyan hévvel vágtam a telefonom képernyőjébe, mintha egy élő emberrel beszélnék. Ami képtelenség, ugyanis valódi személlyen ezt nem nagyon tudom megcsinálni.


Mire lenyugodtam, már néztem a tévét. Tíz óra körül járhatott, ekkor csörgött a telefonom. Én felültem és csak néztem a telefont. Először nem fogtam fel, hogy csöng, és azt sem, hogy az enyém. Odamásztam. Ebben közrejátszhatott a hőemelkedésem is. Megnéztem a kijelzőt. Ákos.


Fel is vettem. Kicsit jobb volt a kedvem. A barátaival ment sörözni. Ők pedig nagy meglepetésemre hiányoltak. Közüllük csak a legjobb barátja ismert. Akkor nyílván beszélt rólam. Jé! Várja már, hogy találkozzunk. Tulajdonképpen én is. Szeretné, ha megismerném a barátait. Ezt vegyük jó jelnek? Nem tudom. Majd minden kialakul. A 23át jó lenne vele tölteni. Reméljük, hogy idén nem lesz “forradalom” a fővárosban, mint tavaly.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!