A fehér, ropogós ágynemű illatosan simul a hátamhoz. A karjaim egy nyúrga, fiatal 
férfitestet szorítanak, sötétméz színű bőre puha és ruganyos. Arcomat csiklandozza a körszakáll, és az aláomló, vállig érő étcsokoládé hajzat. A hosszú szempillák alól egy ragyogó sötét szempár néz rám, valami különös fény csillog benne. Nem tudom megfejteni. Finoman megcsókol, s besimul a lábaim közé, hogy teljes testével betakarjon. Mindig is szerettem ebbe a szempárba belenézni, s most olyan helyzetbe kerültem vele, amelyre régóta vágytam. Ujjaim bejárták a testét, lábaimmal körül öleltem és belemosolyogtam az ismerős arcba. A napfény körülragyogott minket, ahogy beáramlott az ágy feletti alblakon.
Szeretkeztünk. Élveztem a csiklandozást, az ölelést, hogy a testem satuként tartja 
fogva a kecses férfitestet. Fogaimat a vállába mélyesztettem. Álom az álomban. Nem tudtam pontosan hol vagyunk, miként kerültünk ide, csak az számított, hogy mit csinálunk. És mind ezt olyan természetességgel, mintha mindig is szeretők lettünk volna. Fejemet hátrahajtottam a párnán, hosszú hajam szétterült a fehér huzaton. Őt néztem, a szemeim égtek a könnyektől. Nem tudtam miért akarok sírni. A szám széle is remegett, pedig mosolyogtam. Vissza mosolygott, homlokát az enyémnek támasztotta. Mély lélegzetet vettem, a testem megremegett a lassú, elnyújtott mozdulattól ahogy összefonódtunk.
És ekkor megszólalt a rádiós ébresztő órám. Csak pislogni tudtam. Alig bírtam elhinni, hogy álmodtam. Pedig olyan valósághű volt. Még a nyálam is kifolyt…akkor biztos, hogy álmodtam. Nem nyálzok férfiakra, legalábbis ennyit nem…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: