a sötét angyal röpte

 Ma találkoztam Robival. Először azt hittem, hogy zavarban leszek, vagy erőltetett lesz a beszélgetés, de kellemes meglepetés ért. Már az első pillanattól kezdve gördülékenyen ment. Jól éreztem magam. Meghívtam egy teára. Pár hete volt a szülinapja (24ik), de nem tudtam semmit venni neki. Maradt a tea. Először a kedvenc teaházamba akrtam menni, nálam az randihelynek minősül. mivel az már csupán fél órát volt nyitva, az ő randihelyére akartunk menni. Az pedig bezárt. Nem tudom, hogy ez most randinak számított, avagy nem, jóléreztük magunkat. Ebben biztos vagyok. Végül egy másik teaházat választottunk, ami amolyan semleges terület. De egész kis otthonos a környezet. bár nem annyira, mint a Liszt Teaszalonban. Néha úgy érzem, hogy Robiból kihozom a férfit. Mármint nem az állatot, vagy a szexista dolgokat, de azért ráébresztem, hogy ő egy szexuálisan vonzó, fiatal férfi, nagy őzbarna szemekkel, melyeket hosszú, fekete szempillák árnyékolnak, és vállig érő étcsokoládé hajjal, amit még csupán kétszer láttam kibontva. Egyszer szeretnék belefésülni. Érezni, hogy milyen a tapintása, van egy súlya, úgy simogat e, ahogy azt elképzeltem régebben. Talán majd egyszer. Minden esetre ahogy nézek rá, ahogy beszélek vele, nem tud semlegesen viselkedni. Azt még a vak is láthatja. Ha úgy kell lennie, egyszer elmerülhetünk egymásban, hasonló képpen, mint álmomban. Talán. Egyszer. Lehet, hogy megijedne tőlem. Lehet, hogy élvezné és újra szeretné. Minden a jövő titka. Egy bizonyos intenzításal vonzódunk egymáshoz, mint férfi és nő. De vagy nincs lehetőségünk, vagy nincs bátorságunk kimutatni, pláne megélni. Valami mindig visszatart. Mikor a házunk elé értünk, láttam rajta a tépelődést:

“-Kezdeményezzek? Tegyek egyáltalán valamit? “

Én is ezt éreztem. De talán jobb is így. Lehet, hogy nem tudnék tükörbe nézni. De azért szeretnék még vele találkozni. Szép emlékeim vannak vele. Főként, mikor előadta a dalait. Áthozta a gatárját, ült az ágyamon, és kicsit félénken bár, de belekezdett. Miután átadta magát a zenének, és teljsen feloldódott, már bátrabban kieresztette a hangját. Szívesen hallgattam. Éreztem, hogy ott, akkor három éve megmozdul bennem valami. Vitt magával a zene, a hangja, ami olyan volt, mintha belűlről szőrmével simogattak volna, méghozzá olyan helyeken, ahol emberileg képtelenség. Volt egy kedvenc dalom, a “Csendes apostol“. Nem tudom miért tett rám ekkora hatást. Talán azért, mert mikor azt énekelte, teljesen átszellemült, kieresztette a hangját, és az energia, ami felszabadult, minden részemet átjárta. És most is említette, hogy szeretné előadni nekünk (anyunak és nekem) az új dalait. Modtam, hogy én kíváncsi vagyok. Anyut nem tudom. De én szeretem hallgatni őt. Szeretem a művészetet. Két hangszer tud nagyon megmozgatni; a dob és a gitár. Felébreszti az ösztönlényt, és arra késztet, hogy csábítsam el. Én pedig küzdök, hogy ne tegyem.