Igen, igen, be kell ismernem a bűnömet! ÉN, mint macska egyed, átmentem egy üresfejű, bambán bámuló, nyálzó kutyába! (Itt nem a kutyákat szidom! imádom őket!) De egy olyan nő, aki macska módjára imád fetrengeni a lehető 
legkényelmesebb helyeket megtalálva, dorombolni, álmossan felnézni minden arrajáróra, akik arra kíváncsiak élek e még, és ha élek, akkor mikor óhajtok felkelni, az ne kezdjen el nyálazni valami finom falat láttán. Hanem nyalja meg a száját, lopakodjon oda, és lassan cseréssze be. Na, erre tegnap képtelen voltam. Végre, valahára visszaértem az apartmanba az utolsó előadásomról, beestem az ajtón, meg voltam zilálva a széltől, piros-fekete kockás “anasztáziasapkám” simlédere a szemembe csúszott, s ennél fogva majdnem belerohantam szép mogyorószemű lakótársamba, Gergőbe! Hmmm! Hát azt a látványt….(nyel egyet). Kébőbb, mikor átvedlettem játszóruhába, kint beszélgettem vele a konyhán. Ott sikerült átalakulnom. Éppen kapcsolatokról beszélgettünk, azt mesélte miként jött össze a barátnőjével, közben a kezével gesztikulált, én pedig ugyan hallottam a hangját, de egyszerűen nem tudtam az arcára koncentrálni. Ott állt előttem farmerban és fehér izomtrikóban. És teljesen elterelte a figyelmemet a szájáról (ami szintén csábító), a barnárasűlt bőr, és az alatta megfeszülő fiatal, szálkás izmok! Na igen…a szertorna meglátszik. Az már biztos. Senki se nézze le a tornászokat, eszméletlenül jó testük van! Kívánatosabb, mint egy súlyemelőé! Nyugodtan mondjátok, ha szerintetek nem.
Nagyon nehezen erőltettem vissza figyelmemet a szemeire. Valószínűleg tisztában van azzal, hogy bejön, mint pasi. Csak a vak nem látja, szinte felfalom a szemeimmel 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: