Minden kezdet nehéz…és vannak buktatók

 Rendben, neki kezdtem a dolognak. Ma reggelre már ezt a rízs szeletet eszem holland margarinnal és retekkel, kevés sóval. A teám klasszikus zöld tea, némi narancs ízesítéssel 🙂 De az étel…hááát…minden kezdet nehéz. De ha ma van esélyem elmenni teázni a csajokkal, akkor biztos, hogy nem hagyom ki a menüből a marlenkát. Mikor haza megyek, na az lesz még nagy próbatétel. Pláne, mikor a mindenszenteki körúton bemegyünk keresztanyámékhoz. Szílben laknak, Csorna mellett. Nagyon szeret sütni-főzni, általában kocsonya van. Aminek nehezen tudok ellenállni! És finom aprósütik! Hmmmm!!! Na igen. Kísértés, kísértés hátán. Tulajdonképpen ma mindenképpen elmegyek mozogni. Mindenszentek csütörtökre esik…pénteken ismét elmegyek mozogni. legfeljebb kicsit több időt töltök az edzőteremben. A hely, ahová otthon járok, jobban fel avn szerelve, mint az itteni főiskolai konditerem. Kicsit több időt tudok ott tölteni. Igen, ez lesz. Engedek a kísértésnek, lelkiismeret-fúrdalás nélkül fogok Zsuzsinál enni, és másnap irány a konditerem 🙂

Most ne higgyétek, hogy elbukok. De ha nyomorgatom magam, az megint nem jó! Ezt gondolom ti is mondtátok. És azt a tegnapi bejegyzésben egy szóval sem említettem, hogy sanyargatni fogom magam, ahogy azt más teszi. Egyszerűen csak tudatosan igyekszem enni. És odafigyelni miből mennyit és mikor! Szerencsére ha mozgok, nem vagyok annyira éhes. Édességre sem. És könnyedén megálljt parancsolok, mikor arról van szó, hogy beülünk a teázóba. Teát kérek, nem pedig forrócsokit, ami egy merő cukor. Az a kis amerikai csokis keksz, vagy a márlenka még belefér. Azt könnyebb ledolgozni 🙂