(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 A fehér, ropogós ágynemű illatosan simul a hátamhoz. A karjaim egy nyúrga, fiatal férfitestet szorítanak, sötétméz színű bőre puha és ruganyos. Arcomat csiklandozza a körszakáll, és az aláomló, vállig érő étcsokoládé hajzat. A hosszú szempillák alól egy ragyogó sötét szempár néz rám, valami különös fény csillog benne. Nem tudom megfejteni. Finoman megcsókol, s besimul a lábaim közé, hogy teljes testével betakarjon. Mindig is szerettem ebbe a szempárba belenézni, s most olyan helyzetbe kerültem vele, amelyre régóta vágytam. Ujjaim bejárták a testét, lábaimmal körül öleltem és belemosolyogtam az ismerős arcba. A napfény körülragyogott minket, ahogy beáramlott az ágy feletti alblakon.

Szeretkeztünk. Élveztem a csiklandozást, az ölelést, hogy a testem satuként tartja fogva a kecses férfitestet. Fogaimat a vállába mélyesztettem. Álom az álomban. Nem tudtam pontosan hol vagyunk, miként kerültünk ide, csak az számított, hogy mit csinálunk. És mind ezt olyan természetességgel, mintha mindig is szeretők lettünk volna. Fejemet hátrahajtottam a párnán, hosszú hajam szétterült a fehér huzaton. Őt néztem, a szemeim égtek a könnyektől. Nem tudtam miért akarok sírni. A szám széle is remegett, pedig mosolyogtam. Vissza mosolygott, homlokát az enyémnek támasztotta. Mély lélegzetet vettem, a testem megremegett a lassú, elnyújtott mozdulattól ahogy összefonódtunk.

És ekkor megszólalt a rádiós ébresztő órám. Csak pislogni tudtam. Alig bírtam elhinni, hogy álmodtam. Pedig olyan valósághű volt. Még a nyálam is kifolyt…akkor biztos, hogy álmodtam. Nem nyálzok férfiakra, legalábbis ennyit nem…  

 Tegnap nagyon meg voltam kergülve. Előtűnt a bagzó macsak. Sajnos új lakótársam vetkőzése felcsigázott. Tegnap pedig igyekeztem pórázra kötni a hormonjaimat. Én már csak ilyen vagyok. Már azt is tudom miért. Olvastam az NLC honlapján, a jósoljunk rovatban, hogy melyik istennő bújkál benenm. Na? Kitaláljátok? Aphrodite. Ki hitte volna. De ezt a fene nagy szexuális vonzódást inkább Gergő barátunk horoszkópjának számlájára írom! Skorpió. Én pedig nagyon gerjedek a Skorpiókra 🙁 Életem első szexuális partnere is az volt, nem mintah olyan nagy lepedőakrobata lett volna, de nem is tartotta magát annak. Csak nagyon belé voltam szerelmesedve hellyel-közzel 8 évig, úgy, hogy közben nem egy kosarat kaptam tőle, és volt két kapcsolatom.A végén pedig, ha úgy vesszük, elnézést a kifejezésért, de én dugtam meg őt. Mert az nem szeretkezés volt. Most már tudom a különbséget. De az a szexuális vonzalom és zabolázatlan energia, ami elöntött, mikor a közelemben volt… Ó! Istenem! És ugyan ezt érzem most is. Más azt mondaná, hogy a nemi csakrám igen fejlett, a rossz akaratúak lekúrváznának. De nem tartom magam annak, már csak azért sem, mert attól még, hogy vonzódom hozzájuk, nem mindegyikkel fekszem le. Akkor én sem tudnék tükörben nézni!

Minden esetre tegnap teljesen eluralt a vágy az utolsó két órán. Ötpercenként az órámat stíröltem, hogy mikor mehetek már az állomásra, ugyanis arra készültem, ismételten, hogy megdugom Ákost. Rálököm az ágyra, és minden kecmec nélkül ledobálom a ruháimat, majd őt is kicsomagolom és bele a közepébe! Dúltak bennem a hormonok. Edit meg is jegyezte, hogy nagyon piros vagyok, de most legalább illik az arcom színe a kendőmhöz. Mikor Liluval reggel összefutottam, rámvigyorgott:

– Helló Jack!

Hát valóban úgy festettem, akár egy kalóz a piros, selyem szálas kendővel és a jókora ezüst karikákkal. Hosszú hajam ki volt bontva, csak a legajján összefogva egy vékonyka gumival. Tiszta Vízöntőkorszak!

-Már előre sajnálom azt a pasit – vigyorgott Edit.

-Remélem írt végrendeletet, mert ahogy most érzem magam, atomjaira szedem – mondtam fejemet a tárdeim közé nyomva, hogy oldjam a feszültséget. Üvölteni akartam, kéjesen nyögni, tíz körmömmel mély árkokat szántani az előadó terem hosszú asztalába! Én már csak ilyen vagyok. Ha jön a  Bagzómacsak időszak, nehéz visszafognom az ösztönlényemet!

Végre indulhattam az állomásra, s mikor ott zötykölődtem a Déli-pályaudvar felé, már kezdtem lenyugodni. Mire felértem, már teljesen lecsillapodott a vadállat a belsőmben. A buszon ülve, fejemet a hasának támasztottam, ő a hajamat simogatta, sűrűn megcsókolt, a lakásban pedig ő vett le engem  a lábamról, azzal, hogy a karfáról a párnákra borított, majd rámvetette magát. Én pedig képtelen voltam ellenállni. Tulajdonképpen nem is akartam. Hülye lettem volna, ha ellenkezem. Hosszan szeretkeztünk, már nagyon vágytam rá. Az érintésésre, a csókjára, a simogatására, arra, hogy a teste súlyát érezzem az enyémet, csupasz bőrét a sajátoméhoz érni. Hallani a sűrű lélegzetvételeket a fülem mellett, és csak összefonódni és kapaszkodni. Utána összefonódva feküdtünk és beszélgettünk. Később ismét egymásnak estünk, ez már vadabb volt. Körmeimmel a támlát markolásztam, haraptam a kispárnát, hogy ne verjem fel a szomszédokat. Szabályosan úgy tűnhetett, mintha épp megöltek volna valakit 😀

Hajnalban beleájultam az alvásba, s beigazolódott a szeretkezés utáni jóslatom, miszerint ezt másnap meg fogom érezni. Reggel nehezen álltam lábra :-S

De úgy gondoltam kellően sikerült lenyugodnom. Hát tévedtem. Barátnőimmel kint ültünk az YBL épület teraszán, épp étkeztünk és trécseltünk, ahogy azt nőkhöz illik. Ekkor pillantottam meg mogyóró szemű lakotársamat egy másik asztalnál csoporttársaival étkezni. Ő nem vett észre, de a Macsak ismét tapra ugrott és dorombolni kezdett. Ezt már valóban a horoszkópjára fogom. Hiszen tökéletesen kielégültem tegnap éjjel. És ma este csak mi ketten leszünk az apartmanban. Az ő szobatársa kedden hazamaent, az enyém beteg. Jobb ha mélyen beletemetkezem a holnapi andragógia prezentációmba! És jobb, ha ő is bezárkózik, különben kacérkodni kezdek, incselkedni…és ki tudja mi volna annak a vége…:-(   

 Beköltöztek. Tegnap délután fél hat körül éppen a gép előtt ültem és olvasgatta, mikor kopogtattak. Azt tudtam, hogy hétfőn fognak költözni, csak azt nem, hogy pontosan mikor. Kislattyogtam melegítő gatyában, zöld pulcsiban és kutyamamuszban. A hajam egy amorf kontyba szelidítve a tarkómon. Kulcs elfordul, ajtó kinyit, a nyál diszkréten elindul a szám sarkából, s még időben észbe kapva becsukom, mielött a padlóra csöppenne. A küszöbön egy nálam pár centivel alacsonyobb, zselével kócolt fahéj barna hajó, borostás, mégis kölyökképű 24 éves srác, és egy szökésbarna, velem kb egymagas, baenabőrű, mogyoró szemú 18-19 éves. Kellett pár pillanat,  mire összeszedtem magam. A szokott hülye vigyor szétterült az arcomon, az a bizonyos Macska akinek mostanában nyomát sem láttam, előbújt rejtekhelyéről, nagyot nyújtozott, smikor meglátta őket, főként a mogyorószeműt, pofáját megnyalva pislogott kettőt. Éreztem, ahogy mocorog. Beengedtem őket, a fahéjhajú is bemutatkozott, bár kizárásos alapon ő volt Balázs, Gergővel előzőleg már találkoztam. Már kókora pakkokkal jöttek hozzám, el is foglaltál helyüket, amjd jó fél óra leforgása alatt minden cuccukat lehozták a második emeltről.

Balázsban órára kellett mennie így egyedül maradta Gergővel. Most alaposabban szemügyre tudtam venni. Igen, valóban nagyon fiatalmank látszott. Bár csupán két év volt köztünk. Azt kiderítettem róla, hogy komáromi, Balázs Egerből jött. Mindkettőjüknek van barátnője, Gergő pedig Skorpió. Itt dobtam egy hátast. Legalább megmagyarázható, hogy a Macsek miért került elő. Nagyon jót beszélgettem vele. Valahogy most másnak tűnt, mint mikor Timivel meglátogattuk őket odafent. Magabiztosabbanak. És nem is a kis rózsaszyn pólójában flangált előttem, hanem sötétkék-szűrke keverékben. Még ez is kiemelte bőre barnaságát. Amit nem tudom honnét szerzett. Géptől, vagy Nap apánktól. Buli élményekről beszélgettünk,  érettségi kalandokról, kicsit a kapcsolatunkról, én felvilágosítottam, hogy most szerencsések, mert tavaly itt még nagy bulik voltak, és nem igen lehtetett pihenni hétfő és szerda este.

Úgy tűnt, hogy nagyon megtaláltuk a hangot. Ízlett enki a csokiskekszem, és pályázik a jövőheti muffinokra 😀 Na arra elég sokan igényt tartanak!

Időközben megérkezett Balázs az óráró, vele is beszélgettem, majd elemntem hajatmosni, utána elment a net és átkéreszkedtem hozzájuk tévézni. Balázs ágyán ültem, Gergő a sajátján elnyúlva. Olykor kommentáltunk, jókat nevettünk. Gergőnek szemet szúrt a frissen szárított hajam, és, hogy meddig ér. Mindig is büszke voltam a hajamra. És örültem, ha észrevették és megjegyezték.

Fiúk közben fürödni is készültek. Gergő ment utoljára. Egész este, mikor bent tévéztünk, érezte, hogy néz, olykor a szeem sarkából láttam is, hogyfelém fordul a feje. Balázzsal rögtön váltották is egymást. Felpattant az ágyról és valamit még beszélt a barátjával, közben a pólója ajját szorongatta. A gyomrom össze szorult. Most képes és egy olyan lány előtt veszi le a felsőjét, akit alig három órája ismer? Óha! A Macska felpattant, s a belsőmhöz dörgölőzve dorombolni kezdett. De olyan szinten, hogy kishijján lecsúsztam az ágy széléről. Szemeimet nehezen tudtam lecuppantani a barna izmos testről. Utoljára nyáron láttam ilyen testet, és őt is Gergőnek hívtak, csakhogy őt már évek óta ismerem.

A kockák annyira domborodtak, hogy simán tudnék anőbázni rajtuk! Végülis ő is mondta, régebben szertornázott, a focit pedig még enm hagyta abba. Nem tudom, megszókásból cselekedett, vagy nekem akarta mutogatni magát, de ott szambázott előttem egyszál farmerben. Én pedig nem mertem ránézni. Abban sem vagyok biztos, hogy a horoszkópját körüllengő babona szerinti szexuális energia, vagy a bannam lakozó Macskanő szította fel bennem, de miután lefeküdtem aludni, csupa túlfűtött erotikus gondolat kavargott a fejemben. És a tudat, hogy csak az előtér váláasztja el tőlem, azt eredményezte, hogy nehezen jött álom a szememre. Mégis, Robival és Ákossal álmodtam.

Most feltehetitek a kérdést, hogy miért morgok, mikor ennyi pasi vesz körül, mindig másikról írok. De csaka nnyiról van szó, hogy leírok mindent, ami történik, az érzéseimmel, apró gesztusokkal megfűszerezve. Nem biztos, hogy oylan a kapcsolat köztem és köztük, mint gondoljátok. Ha valami kialakul, azt úgy is jelzem 🙂 Bár egyenlőre nem akarok ráugrani Gergőre, a Macsek már élezi a karmait. És azt suttogja a fülembe, hogy vágjak vissza a tegnapiért. Na igen, kislattyogok a konyhára combzokniban, fekete franciabugyiban és fekete trikóban. Nagyon hatásos bosszú volna. Ki tudja, egyszer lehet, hogy megteszem 😀 Csak meg ne ijesszem!   

 Haladok a kis karácsonyi regényemmel. kukkantsatok rá. Mások szerint megéri. Kíváncsi vagyok mit mondtok 🙂

 Olykor rá kell ébrednem, hogy valóban két különböző bolygóról jöhettünk. Mert képtelen vagyok megérteni a férfiakat! Robi barátommal újra találkozni fogunk. Agusztus óta nem is látam. Jó lesz beszélgetni. Ő amolyan Haly-üstökös az életemben. Bizonyos időközönként felbukkan. Már tanít, legalábbis gyakorlaton van. Lesz miről beszélgetnünk, az már biztos.

A másik ilyen díszpinty, Ákos. Már lassan két hete nem láttam. Egyszer tudtam vele beszélni, üzenetre nem felel, hívom, nem hív vissza. Tegnap nagyon kiakadtam tőle. De szép lassan lenyugodtam. Nem fogom újra megalázni magam, és szeretet morzsákon tengődni. Nem esem újra abba a hibána, mint annó Balázsnál, vagy Gábornál. Eszemben sincs. Van bennem büszkeség és tartás. Ebből egnap este kiestem. Írtam neki, hogy remélem este jön MSn-re, vagy ha nem, akor hívjon fel, mert jólesne. Vártam kilencig, féltízig, aztán gondolta, felhívom. Ki volt kapcsolva. Na itt, nagyn berágtam rá.

-Inkább kikapcsolod, de ne érjelek utol?!

Próbálkoztam még a kapcsolat felvétellel, talán háromszor. De mindig ugyan azt mondta a fülembe a kellemes, jólismert nőihang: A hívott szám pillanatnyilkag nem kapcsolható. Kérjük próbálja meg későb.  

Először morogtam, közöltem vele, hogy pukkandjon meg. Inkább, mint a dúrvább verziókat. Utána lenyugodtam és előhalásztam a büszkeségemet valahonnét a homályból.

-Rendben, én nem kereslek. Csak azért, hogy szexeljünk, nem kuncsorgok találkozóért! Csak is akkor megyek el hozzá, ha ő hív!

És mind ezt olyan hévvel vágtam a telefonom képernyőjébe, mintha egy élő emberrel beszélnék. Ami képtelenség, ugyanis valódi személlyen ezt nem nagyon tudom megcsinálni.

Mire lenyugodtam, már néztem a tévét. Tíz óra körül járhatott, ekkor csörgött a telefonom. Én felültem és csak néztem a telefont. Először nem fogtam fel, hogy csöng, és azt sem, hogy az enyém. Odamásztam. Ebben közrejátszhatott a hőemelkedésem is. Megnéztem a kijelzőt. Ákos.

Fel is vettem. Kicsit jobb volt a kedvem. A barátaival ment sörözni. Ők pedig nagy meglepetésemre hiányoltak. Közüllük csak a legjobb barátja ismert. Akkor nyílván beszélt rólam. Jé! Várja már, hogy találkozzunk. Tulajdonképpen én is. Szeretné, ha megismerném a barátait. Ezt vegyük jó jelnek? Nem tudom. Majd minden kialakul. A 23át jó lenne vele tölteni. Reméljük, hogy idén nem lesz “forradalom” a fővárosban, mint tavaly.

 Azt hiszem egy kicsit megkergültem. De egy biztos, tegnap arra ébredtem, hogy Gábor semleges. Lehet, hogy nem tart sokáig ez az érzés, mert már volt ilyen, és visszatért a rágódásom. De most valahogy nem érdekel. Már nem szidom. Valahogy most egyik férfi sem izgat annyira. Most a vadászó nagymacsak szemével nézek körbe, de még csak a lehetséges “álodazotak” vizslatom.  Ismét észrevettem egy volt szerelmemet. Soha sem jártunk, semmi sem volt köztünk. Pedig nagyon akartam. De talán túl fiatal voltam és tapasztalatlan. Nagyon az esetem. 186 centi, tehát majdnem fél fejjel fölém magasodik. A vállai szélesek, a teste kemény és izmos, ezt csak onnét tudom, hogy egyszer megfogtam a vállát és az bizony kőkemény volt. A csípője kerek, a hátsója formás. Az arca gyémánt alakú, szemöldöke szépen ívelt, szemrése keskeny, s a sötét szempillák bogár szemeket árnyékolnak. Az orra egyenes és nagy, amolyan zsidó orr 😀 Mi tagadás, van is benne valami. A bőre kreolos, ez a roma vérvonal, de sosem érdekelt, mert tiszteségesnek ismertem meg. A szája széles, telt, csókolni való. És reményem szerint a modora csiszolódott. A haja félhosszú, erős szálú és majdnem fekete. Olyan akár Dracula, csupán a bőrszíne nem stimmel. Azért adtam neki ezt a nevet, mert a tekintete olyan igéző, akár a sötétség urának. Akár hányszor megláttam, mindig megkívántam. De most már tapasztaltabb vagyok, és a naívitásom is elmúlt. Nem tartok tőle, mint akkor, simán rá tudok mosolyogni és talán még beszélgetést is kezdeményeznék minden zavar nélkül. 17 éves koromban még összeakadt a nyelvem és a térdem is. Most már nem. És bízom magamban. Tudim mit vállalnék, ha kikezdenék vele. És megígértem magamnak, hogy nem akarom kihagyni az életemből. Ez még nem lejátszott meccs közöttünk. Valaminek történnie kell. Csak fel kell nőnöm a feladathoz. És úgy érzem, hogy immár készen állok. Olyan, akár egy fekete bika. Hmmm 🙂 Attila. Még a neve is erőt sugároz 😀     

 Új lakótársakat fogunk kapni Timivel. Timi a szobatársam. A velünk szemben lévő szobába két elsőéves fiú fog költözni.Kíváncsi leszek. Az egyikkel, Gergővel már találkoztunk. Felsétáltunk a harmadik emeletre, a 310es szobához. Én előző nap már jártam itt, hogy beszéljek velük. Egy hallgató társam nyitott ajtót, egyetlen angolnyelvű órám van vele. Mellesleg holland. És nagyon is szemrevaló pasi. Körülbelül az álláig érek. Érdekelne, csak az a probléma, hogy épp, hogy makogok angolul. Minden esetre a fiúk nem voltak otthon. Üzenetet hagytam náluk. Ma Timi azzal fogadott, hogy menjünk fel, hogy beszéljünk velük, miként döntöttek. Ismét bekopogtam és amint ynílt az ajtó, felfelé néztem. A holland srác nyitott ajtót. Rámosolyogtam, azzal a “Szia,  már megint itt vagyok” nézéssel. Emlékezett rám. Szólt a srácoknak. Ekkor láttam leg Gergőt. Kis aranyos srác volt, nálam alacsonyabb, sötétszőke rövid hajjal, be volt lőve azzal a csinált kócos stílusra, amit mostanság annyira szeretnek a srácok. Rózsaszín pólót, világos farmer. Zavartan mosolygott ránk. Bemutatkoztam. Timi szintén, ő is nekünk. Le fognak költözni hozzűnk hétfőn. Mi pedif szeretettel várjuk őket. Ahogy elnéztem, Timi főként. Tetszett neki a srác. A másik srácot Balázsnakhívják, őt még nem láttam, Timi szerint ő is helyes. Majd hétfőn kiderül. Addig összefogunk, mi ketten és kitakarítunk. Helyet kell csinálni a fiúknak is. Nagyon kíváncsi leszek.

Igazság szerint ez az a nap, amikor Ákoshoz szoktam menni. A testem emlékszik, és a hormonjaim fel is bolydultak elég rendesen. Sexre vágyom. Nagyon. Itt a bagzó macsak időszak. Én most nem kapok semmit. Csak jövőhét csütörtökön, legalábbis eddig úgy néz ki. Ilyen az, mikor ki vagy éhezve, de nem tehetsz semmit. Mert nincs kivel. Akivel lehetne, nem ér rá és messze van.  

 Igazad van N! Nehéz az elszakadás, mert több a jó emlékem. A csodás, gyönyörteli éjszakák, a szép nappalok. De nem elhetek örökké az emlékeimben. Arra ráérek majd, mikor átlépem a nyolcadik ikszet 😉

Hidd el, próbálkozom. Ezen csak én változtathatok, én léphetek túl rajta. És hidd el, nyitott szemmel járok. Észre veszem, ha tetszem valakinek. Majd eljön annak is az ideje, hogy újra járjak valakivel. Tudom, hogy tart felém valaki, aki illik hozzám, szinte minden tekintetben. Valamikor össze is futunk. Tudom, hogy a mostani, Ákos, nem életem párja, ezt mi is tisztáztuk. Barátok vagyunk. Egész jó barátok, kielégítjük egy,ás igényeit, érzelmileg, teslileg, de, ha jön valaki, mind a ketten el tudjuk engedni a másikat. Ezt megbeszéltük. Én már túltettem magam egy válságon. Bizonyos értelemben szeretem őt, kicsit jobban is, mint egy barátot kellene, de ő ezt nem viszonozza. Szeret velem lenni, mindent szeret velem csinálni. Megcsókolni, kézenfogva sétálni, összebújni, szeretkezni, összegabalyodva aludni. De mégsem tudjuk azt az önfeledséget produkálni, mint kellene, ami ahhoz szükséges, hogy szerelmesek legyünk. Ez van. Ez most mind a kettőnket kielégít. De minden nap ott a lehetőség, hogy megismerkedem valakivel, aki megfelel 🙂   

 Először nem voltam biztos benne, hogy le akarom írni, de úgy érzem, hogy enélkül a bejegyzés nélkül nem volna teljes a történetem. Lehet, hogy többen mazohistának néznek, vagy bolodnak, de ez van. Most már azért túl tettem magam rajta.

Csütörtökön már betegen érkeztem haza egy korábbi vonattal, így a szokásos háromnegyed tíz helyett nyolcra döcögtem be a soproni állomásra. Szüleim kijöttek elém, tulajdonképpen én kértem, mert nem voltam jól. Nem akartam a negyven kilós böröndömmel bohóckodni. Örültem, hogy itt vannak, az egész napom pocsék volt, fájt mindnem, éget az arcüregem, tüsszögtem…áhhh. Már azért jobban vagyok. De a lényeg, hogy még bementünk vacsorának valót venni az Interspárba. Amint begördültünk a parkolóba, megpillantottam exem bordó Seta-át. A szívem összeszorult, a gyomrom megemelkedett. Nekem mára már csak ezt hiányzott. Annyival erősítettem magam, hogy simán át tudok rajta nézni, vagy legalábbis kedvesen mosolygok, ha kell. De ott volt a fejemben, ogy itt a nője is. Kicsit remegő térdekkel mentem a lift felé és közben imádkoztam, hogy ne ott jöjjenek velünk szembe. Abszolút nem voltam Gáborra hangolódva, az életkedvem valahol a béka segge alatt tanyázott dél óta. De nem futamodhattam meg, tudtam, hogy ilyenkor anyám hősnek tart. Lehet, hogy egy normál ember fél év után már túllép egy ilyen szakításon, de nem volt könnyű, és még most sem az. Nem kapaszkodhatok örökké Ákosba. Ákos egy barát. Egy testi-lelki jóbarát, aki megosztja velem az ágyát, a gondolatait, érzéseit. És én is megteszem ugyan ezt. De még sem igazi szerelem. Tulajdonképpen teljesen független vagyok.

Nehezen gondolkodtam, mikor kiszálltunk a liftből, s azt is nehezen fogtam fel, hogy apám miért tartja felém a százast. Ja! Hogy hozzak egy szekeret! Oké! Igyekeztem nem körbenézni, nem hasra esni a saját lámaban, és nem olyan pofát vágni, mint akit nyílvános kivégzésre visznek. Pedig kicsit úgy éreztem magam. Oké, lehet, hogy ez hülyeség, de ha összefutsz a lehető legszarabb passzodban az ex pasiddal, aki megcsalt aztán összetörve eldobott, hülye kifogásokkal megspékelve, nem hinném, hogy te vidámabb lennél! Minden esetre betoltam a szekeret anyámék után a zöldségosztályra és puff! Éppen felénk séltált. Nem túlzok, célirányosan felénk tartott, illetve apám felé. Kezet fogott vele, kezében egy nagy zöldpaprikát szorongatott, amit út közben kapott le a ládából. Anyám is megmondat utána, nem is kellett neki az a zöldség, csak valami kifogás kellett, hogy miért jön épp arra, és megmutassa, hogy a szemünkbe tud nézni. Ez inkább anyámra és apámra volt igaz, engem mintha észre sem vett volna. Pedig ott állatm mellette fél méterre, ő pedig csak a szüleimre koncentrált, közben idegesen rázogatta azt a paprikát, mintha egy egészen más dolog lett volna. Ergó, az én szemembe nem tud bele nézni! Hoppá! Mégis csak van lelkiismerete! Apuval beszélgetett, hogy mi van vele, anyám néha rákérdezett, hogy ő, hogy van.

  -Hogy,hogy ilyenkor itt vagytok? – kérdezte aput.

  -Majci most jött haza, kimentünk elé – mondta apa.

Gábor egy pillanatra rám nézett, de talán még egy másodperc sem volt. Mintaha csak akkor vett volna észre. Bunkónak éreztem. Én őt néztem, kerestem a szemkontaktust, de semmibe vett. Menni akartam a dolgomra, összeszedni a cicegéhez valót, amit vacsorára kértem. De anyut nem tudtam elrángatni, de igyekezett elterelni a figyelmem. Közben halkan megjegyezte.

  -Istenem, mennyire zavarban vagytok mind a ketten.

  -Csodálod?

Mágrázta a fejét, majd végre indultunk tovább. Volt egy olyan gyanúm, hogy miután befordultunk a tejrészlegre, exem visszarakta a paprikát és igyekezett remegő kezeit megnyugtatni, mire a barátnője odaért volna. Én minden esetre kicsit még remegtem. Kicsit ettem magam a dolgon. Végülis én csak egyszer nem vettem róla tudomást, pedig az orrom előtt állt. Simán kikerültem minden szó nélkül. Ő ezt már másodszor játsza el velem. Gondolataimból egy bizonytalan köszönés rántott ki. Egy csaj köszönt ránk, érhetett talán az államig. Utána fordultam, csak egy pillanatra. Bizonytalan árnyalatú barna haja volt, ha kibontaj, talán érhetett a válláig. Amennyire az arcát láttam….hát…nem mondanám a egy toppmodellnek. Talán ha olyan arca volna, megjegyezném, de ezek szerint már harmadszor látom a csajt és annyira jelentéktelen arca van, hogy képtelen vagyok felidézni. Amennyire mégis fel tudom….keskeny arc, hosszukás orr, kicsi száj, vékonyszálú seszínű barna rövid haj. Mint a Gábor nőben. Apámnak igaz lehetett. Bár akkor szebbnek éreztem magamnál. Nem néztem újra utána. Felháborodtam, talán védekezés ként, hogy hogy van pofája köszönni nekünk. Gyerekes vagy inkább hülye picsás voltam, beismerem. De valahogy ki kellett adnom a feszültséget, és most valamiért képtelen voltam a viccre. Pedig mindig abba menekülök, ha látom őt vagy az autót este és fenn áll a veszélye, hogy esetleg találkozom vele. De most em tudtam kacagni. Se erőltetetten, se felszabadultan. Talán akkor annyi vigaszt találtam az egészben, és azt hiszem ez is gyerekes reakció, hogy miután befordultunk a tejpulthoz, anyám rám nézett:

  -Ákos szebb, ugye? – mosolygott rám, én pedig határozottan bólintottam. És pont akkor jött arra a lány. Talán még hallotta is. Mondjuk ezt nem lehtetett nem hallani, anyu nem fogta suttogóra a hangját.

  -Sokkal – mosolyogtam végre, de nem tartott sokáig, az említett nőnemű személy felbukkanása végett. Az egészet pedig csak annyival tudtam kommentálni, mikor szüleim rám néztek, hogy:

-Mintah Gábor egyszer azt monda volna, hogy nem szokott rövidhajó nőkkel járni – és ezzel lezártna tekintettem az ügyet. Egyenlőre.

Jobban földhöz lettem vágva. Iszonyú paszban voltam a vírus miatt. Valahogy úgy képzeltem, hogy akkor találkozom velük, mikor teljes pompámban vagyok. Sminkkel, ragyogó jókedvvel, szép ruhában. De most csak a smink volt meg, az is kicsit elkenődve, mert bóbiskoltam az ICn. Nyomott voltam, beteg és kisebbségi komplexussal küzdöttem. HURRÁ! A legjobb trió! Pláne, ha az ex pasid új nőjével futsz össze. Lehet, hogy ez valóban gyerekes viselkedés egy  21 éves lánytól, de ki voltam akadva, hogy szebb a csaj. Pedig egy frászt! Csak a szar közérzetem láttatta annak. Anyámon láttam másnap, hogy nagy erőre van szüksége, hogy visszafogja magát, pedig legszívesebben megrázott volna a virágbolt közepén.

-Ó, persze. Bizotan szebb – morogta és közben két kezét jó szélesen kitárta, ezzel jelezve, hogy a csajnak mekkora a lökhárítója.

-Oké, nem néztem meg annyira – töröltem meg a szemeimet. – Csak szar a közérzetem, szar a lelkiállápotom. Kicsit had adjam ki magamból a feszültséget.

 -De ne úgy, hogy az más, vagy a saját károdra menjen.

Igaza volt. Hülye voltam. Azóta eltelt pár nap, és már jobban vagyok, sokkal jobban. Élvezem, hogy nő vagyok, élvezem, hogy szép vagyok. És azt is, hogy még mindig tartom a versenysúlyomat, és ezzel a jó alakot. Pedig már rég vissza hízhattam volna. De nem, mert én elhatároztam, hogy mostantól nem engedem el magam. Kondizom és odafigyelek arra, hogy miből mennyit eszem. És igyekszem elfogadni és szeretni magam!     

” Tanuld meg kimondani, amit érzel, és aszerint cselekedni, amit mondasz.”

(Sai Baba)