(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

Izzadunk és nyálzunk, esi az eső…elég csapadékos ez a nap!

 Ma ismét lefáradtam a főiskola edzőtermébe. Már az egy jó érzéssel töltött el, hogy az épület felé lépdelek a metszően hideg szélben, a vállamat pedig húzza a tornacuccom. Gyorsan átöltöztem, kivételesen nem vittem magammal az mp3 lejátszómat. Úgy is kevés volt már a töltőn. Leraktam az üdítőmet és a havi Wellnesst a padra míg elszaladtam a mellékhelységbe. Mire visszaértem, a testnevelés tanár az újságomat lapozgatta kényelmesen ücsörögve a székén.


-Tanárúr, azt már múltkor olvasta – mosolyogtam, mert csakugyan kivette a kezemből múltkor. 


Mosolygott és vissza adta.


-Johanna. Te most, hogy rendszeresen jársz ide, érzel valami változást? Közérzetileg, lelkileg, fizikailag?


-Miért?


-Kíváncsi vagyok


-Végülis igen, jobb a teherbírásom. Most azért is járok, hogy két kilót ledobjak, amit apám szerint már csak mozgással tudok.


-Nem is azért kérdezem, mert úgy látom, hogy elpacalosodtál – mosolygott rám továbbra is az idős, mégis jó fizikumú férfi.


-Szálkásodom és jobb a teherbírásom.


Ennyivel zártuk, és mentem izzadni. Igyekeztem. Egy óra alatt megcsinálta amit akartam. A lépcsőző gépen kezdtem komolyabban izzadni. Korábban nem is éreztem, de mikor az öltözőben lekaptam magamról, éreztem, hogy nagyon nyírkos. Mint nyaranta egy keményebb nap után. Brrr. Haza kell vinnem kimosni.


A lépcsőn felfelé menet éreztem, hogy alaposan megdolgozattam a lábizmaimat. Holnap meg fogom érezni.


De most a rekeszizmaimat is alaposan megtornáztattuk Timivel. Ugyanis kismogyorószemű lakótársunk, Gergő, kint falngálta szobájuk, a konyha és a fürdő között. Méghozzá félmeztelenül. Mi, az ivarérett nők alig bírtuk ki. Timi közvetlenül rálát a konyhára az ágyáról, nálam totálisan kitakar az ajtó másik szárnya. Már azon nevettünk, hogy az ágyam felett fúrunk két lyukat a falba, hogy belássunk a fürdőbe. No meg, hogy amiket mi itt összehordunk, nem csodálnánk, ha elbarikádozná magát Gergő 😀 És már füleltünk is, nem e halljuk a szekrény nyikorgását, amint az ajtaja elé vonszolja. De nem. És az a gyanúnk, hogy adjuk alá a lovat. Ugyanis nem elzárkózik, vagy átöltözne. NEM! Inkább alsógatyára vetkőzik és úgy közlekedik. Ez már kínzás. És az az illat ami itt terjeng az apartmanban…csorog a nyálam. De én épp Ákossal MSN-zem, arra koncentrálok. De biztos, hogy ezzel ápoljunk Gergő egóját. Száz százalék. Akkor már rég felöltözött volna 🙂 De helyette itt mászkál, és ezt onnét látom, hogy Timi inkább belebújik a párnába, röhög és olvadozik 😀 De szép is a főiskolás élet. Pláne, ha sráccal laksz együtt! 😉 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!