Vices, mert Robival álmodtam. És az anyjával. Az rendben, hogy az “após” szerint én nagyon jó lennék a fiának (ez most majd kiderül), és szintén az ő elmondása szerint 
anyukám túl szép volna anyósnak, és ettől a neje is tart. De attól még nem penderített ki a lakásból. Azt hiszem minden nyának a gyermeke boldogsága a legfontosabb. Ezt a saját családomon is tapasztaltam. Többen legszívesebben megráztak volna, hogy ébredjek már fel, fegyem le a rózsaszín szemüveget, és anélkül nézzem meg, hogy kivel osztom meg magam. És ugyan ezek személyek, minden erejüket latba vetetteék, hogy ne fojtság meg Gábort.
Remélem Melinda nem így érez irántam. Okot szerintem nem is adtam rá. De álmomban, közölte velem, hogy én kevés vagyok a fiához, és rá akart venni, hogy hagyjam békén Robit. És én nem értettem, hogy miért.
Ez még amúgy is alakulóban van. Minden esetre olykor azon mosolygunk, hogy vajon az apja a másik szóbába mennyire szúrkol. 😀 Így nem lehet semerre sem lépéseket tenni. Sosem vagyonk teljesen egyedül. 🙂
Joyo
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: