Azt biztosan megtanultuk Liluval és Ritával, hogy mikor az ember beadandó dolgozatot szeretne megcsinálni, ott ne dobja fel a hangulatot forralt borral. Mert ott 
aztán mindenre lehet utána koncentrálni, csk a munkára nem. Én csináltam az alkoholos finomságot, s miután két gőzölgő bögrével megittunk belőle, már elég rendesen oda voltunk meg vissza. Én személy szerint kúsztam-másztam a földön, de nem azért mert tele lettem volna, mint a sapka. Csak lusta voltam felkelni, és inkább csúsztam a hátsómon, vagy négykézláb közlekedtem a parkettán. Lilu és Rita plüssökkel játszottak, vörös volt az arcuk, szerintem az enyém is.
És ahogy azt megjósoltunk, a projektből nem lett semmi. De azt biztos, ha legközelebb összeülünk dolgozni, vagy nem készítünk forralt bort, vagy a könyvtárat választjuk Ritáék lakása helyett.
A másik amin tegnap elgondolkodtam, hogy ha a kislélek februárban nem gondolja meg magát, lassan már szülnék. Furcsa volt belegondolni. Tegnap is ültem a folyosó padlóját és belegondolva, kezemet a hasamra csúsztattam. Nem tudtam olyan könynen magam elképzelni mindenórás kismamának. Azt 
hiszem még valóban nincs itt az ideje annak, hogy én anyává váljak. Először egy olyan férfit had találjak, akitől egyáltalán szeretnék gyereket, és le is tudnám élni az életem az mellett az ember mellett. Ez a legfontosabb, aztán az anyagiak. Mert annak az embernek nem szűltem volna már a végén. És talán azért sem szóltam neki, mert nem akartam volna, hogy lelkiismeret-furdalásból maradjon, vagy sajnálatból. Jobb is így. Egyikünknek sem lett volna jó. Majd ha megfelelőnek látja az időt a kis lélek, és engem is alkalmasnak tart már arra, hogy őt fogadjam, akkor majd újra eljön.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: