Nagyon pörögnek az események az életemben. Háromnapja nem aludtam ki magam rendesen, de ennek is megvan az oka. Robival voltam péntek-szombat, ebbe a hajnal is beletartozik. Nagyon szép élményeim voltak, többek között, mikor már egyre közelebb 
kerültünk egymáshoz, a bal szemem sarkában nyitva és csukott szemmel is lila fényt láttam. Gyönyörű volt. Anya azt mondta, hogy az Santgerment, a híres alkímista színe. Ami annyit tesz, hogy a dolgok átalakulnak. Rosszból jóba. Tulajdonképpen van benne valami. Szeretkeztünk, pedig nem akartam elsietni. De ha az embert sodorja az ár, nehéz. De nem bántam meg. Ez egy olyan esemny volt, amit nem lehet megbánni.
Fílmet néztünk, jóízűeket nevettünk és beszélgettünk, összeolvadtunk. Akkor hanalban úgy éreztem, hogy szó szerint. Szombaton sajnos elég fáradtak voltunk az előző éjjeltől, én ráadásul csak három órát aludtam, de azt sem bántam meg. Egész nap pörögtem, csak a lábaim voltak gyengék.
Nem bízom el magam, lesz ahogy lesz. Nem mondtuk ki, hogy járunk. De bármi is lesz, nem bántam meg. De kaptam ígéretet a jövőhétvégi DVD-re és vásárlátogatásra is, ami nálunk Sopronban 30án kezdődik. Szeretném kézenfogni és úgy törni magamnak utat a tömegben. Szeretnék az óriási karácsonyfa előtt állva csókolózni vele. Bítom benne, hogy valóra válnak a vágyaim. Úgy érzem össze tartozunk és már valóban megérdemlek egy rendes kapcsolatot. Ahol valóban járunk. És vele minden fentartás nélkül el tudom képzelni. És már nem zsákbamacska 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: