új lappal indulok

 Egyszer régen azt mondta nekem valaki, hogy novemberre újá születek és teljesen felgyógyulok a lelki sebeimből. De a gyógyulási idő alatt ne essek szerelembe, mert azzal csak nehezítem a saját helyzetemet. Úgy gondoltam be tudom tartani, hsizen sérült vfoltam, nem, hogy a szerelmet nem kívántam, a férfiak közelségét sem. Aztán telt az idő, kezdtem jobban lenni és hiány keletkezett az életembe. Akkor még nem tudtam, de nem pusztán kapcsolatra vágytam, inkább szexre. Arra volt szükségem. Ezt meg is szereztem magamnak idővel, és akkor úgy éreztem egyben vagyok. Szerelmesnek éreztem magam. De inkánn hálás lehettem és boldog, no meg elégedett. A szexuális életem is helyre állt, és ezt a nyugodt állapotot könnyű összekeverni a szerelemmel. Nekem sikerült is. De a biztonságom megingott. Ismét szenvedni kezdtem, és akkor úgy éreztem, Mártinak igaza volt, mikor azt mondta, ne legyek szerelmes. liezonjaim lehetne, legyek boldog, felszabadult, éljem az életem, de ne kössem le magam lehelőleg novemberig.

És tessék, itt avn mindjárt december, és én vágyom egy férfi szerelmére. Vágyom egy kapcsolatra. Akkor, ott, februárban meghaltam. Az akkori énem. Vagy lehet, hogy akkor ébredtem fel. születtem újjá? Ilyen lehet a hálál. Önkívületben vacogni, remegni, fázni. Fáj mindened. Főként a lelked. Úgy érzed vérzik, ki akar szakadni a porhüvelyéből, hogy visszaterjen egy olyan közegbe, ahol a szeretet mindennapos dolog, ahol nincs fájdalom, árulás, györtelem és kínok. Ahol mindenkinek természetes állapota, hogy boldog és szereti a másikat. Ahol nincs fizikai szenvedés. A szüleim kapartak össze az előszoba kövezetéről, ahol hisztérikus sírásban törtem ki. Mintha halárhírt tudna meg az ember. Az is volt, halálhír. Megtudtam, hogy Gábornak már jóideje van valakije, már akkor volt, mikor elméletiekben velem járt. Olyan volt, mintha egy kést forgattak meg volna a szívemben.

Anya megmosta jegesvízzel az arcomat, amjd befektettek maguk közé. Ösztönös volt, hsizen nem segíthettek másként. Csak a testmelegükkel és a szeretetükkel ölelhettek körül. Én pedig csak vacogtam és vacogtam. Fájdalmas volt. Mintha kiremegtem volna a sérült testemből.

Kilenc hónap telt el. Voltak liezonok, voltam és vagyok is boldog, flörtöltem, voltak futó akpcsolatok. Úgy érzem meggyógyultam. A tegnapi csak felébresztett, hoyg ideje ismét felébredni és változtatni. Szeretnék új életet kezdeni. Tiszat lappal indulni. Igazából most értem meg Robit, hogy miért nem kívánja az emberi társaságot, miért akar elvonulni. De ez koránt sem jó megoldás. Én új fejezetet nyitok. Kicsit szeretnék változni. Igyekszem szeretettel fordulni az emberek felé. Főként azokhoz, akik közel állnak hozzám. Úgy érzem, most főként a kis sötét angyalomnak van szüksége erre. Vissza szeretném húzni a fényre. Pedig ragyog. Tele van jósággal és szeretettel. De most egy visszautasítés után képes beflazni magát. Próbálom kinyitni újra. Talán sikerül. Csak hagynia kéne, hoyg szeressem. Nem szerelemmel. Pusztán mint egyik lélek a másikat, akit régóta ismer. Ennyi a titka. Szeresd a másiakt, és kivirágzik.