Érdekes dolog történt. Érzem, hogy velem vannak a fentiek. Van, mikor egyértelmű 
jelet adnak. Én is találkoztam egyel. Épp az apartman konyhájában hajoltam le egy serpenyőárt, hogy ebédet készítsek, mikor a padlón szembe mosolygott velem egy puha fehér toll. Óvatosan felvettem. A szám lágy mosoylra görbült. Tudom, ogy körülöttünk vannak az angyalok és segítenek minket. Ilyenkor kézzel fogható bizonyítékot adnak. Nekem ez a ahrmadik angyaltollam.
Talán most úgy érzik, nagy szükségem van rájuk. Ha ők velem vannak, bármire képes vagyok. És ezzel még sokan így vannak. Talán a hétvégén oda adom Robinak. Neki most nagyobb szüksége van az angyali segédletre, mint nekem. Nekem már az is elég volt, hogy hírt adtak magukról.
Nekem szeretnem kell ahhoz, hogy önmagam lehesek. Azt mondják egy lélek akkor 
boldog ha szerethet. De azt is mondják, hogy csak akkor teljes, ha nem menekül el, hanem hagyja fájni, ha a fájdalomnak van itt az ideje. Én kész vagyok bármelyikre, mert ez a lelkem fejlődését szolgálja. Szeretnék Robival lenni, mert érzem, hogy összetartozunk. Ő is érez valamit, de annyira túlbnyolítja a dolgokat, hogy blokkolja ezt a “felismerést”. A lelkem sír utána, ha nincs velem, és egésznek érzem magam, ha végre a közelemben van. Röpdösök. Nem szerelemnek mondanám. Egyszerűen szeretem, mint embert, mint társat, mint egy lelket, akivel azonos helyről származunk. Szeretnék vele egybeolvadni, testileg, lelkileg, kinyitni felé teljesen a szívemet és magamba fogadni az övét. Remélem erre lesz lehetőségem. Azt hiszem sírnék.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: