(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

indul a dolog

 Jelentem, végre felvettem a vizsgáimat. Az első hétre vagy hatot bezsúfoltam, de inkább így, mint, hogy a pótvizsga miatt ne sikerüljön végeznem. Nem, mintha nem bíznék magamban. Egyszerűen reálisan gondolkodom. Ha minden sikerül elsőre, akkor elméletileg január 11én végzek. De úgy, hogy közben még van másfél hét szünetem tanulni. Mi mást csinálnék januárban? Kicsit azon izgulok,  hogy a decemberi időszak jól sikerüljön. Csak azért, mert akor az ajándékokon, a sütiken is gondolodni fogok. De majd igyekszem a munkámra koncentrálni.


Figyelem barátaim! Tovább írtam a karácsonyi történetet. emélem örültök neki. Ez lesz nektek a karácsoyni ajándékom.

A vágyak valóra válnak

 Nagyon pörögnek az események az életemben. Háromnapja nem aludtam ki magam rendesen, de ennek is megvan az oka. Robival voltam péntek-szombat, ebbe a hajnal is beletartozik. Nagyon szép élményeim voltak, többek között, mikor már egyre közelebb kerültünk egymáshoz, a bal szemem sarkában nyitva és csukott szemmel is lila fényt láttam. Gyönyörű volt. Anya azt mondta, hogy az Santgerment, a híres alkímista színe. Ami annyit tesz, hogy a dolgok átalakulnak. Rosszból jóba. Tulajdonképpen van benne valami. Szeretkeztünk, pedig nem akartam elsietni. De ha az embert sodorja az ár, nehéz. De nem bántam meg. Ez egy olyan esemny volt, amit nem lehet megbánni.


Fílmet néztünk, jóízűeket nevettünk és beszélgettünk, összeolvadtunk. Akkor hanalban úgy éreztem, hogy szó szerint. Szombaton sajnos elég fáradtak voltunk az előző éjjeltől, én ráadásul csak három órát aludtam, de azt sem bántam meg. Egész nap pörögtem, csak a lábaim voltak gyengék.


Nem bízom el magam, lesz ahogy lesz. Nem mondtuk ki, hogy járunk. De bármi is lesz, nem bántam meg. De kaptam ígéretet a jövőhétvégi DVD-re és vásárlátogatásra is, ami nálunk Sopronban 30án kezdődik. Szeretném kézenfogni és úgy törni magamnak utat a tömegben. Szeretnék az óriási karácsonyfa előtt állva csókolózni vele. Bítom benne, hogy valóra válnak a vágyaim. Úgy érzem össze tartozunk és már valóban megérdemlek egy rendes kapcsolatot. Ahol valóban járunk. És vele minden fentartás nélkül el tudom képzelni. És már nem zsákbamacska 🙂  

Az élet a legjobb tanítómester, csak a tandíj drága

 Azt biztosan megtanultuk Liluval és Ritával, hogy mikor az ember beadandó dolgozatot szeretne megcsinálni, ott ne dobja fel a hangulatot forralt borral. Mert ott aztán mindenre lehet utána koncentrálni, csk a munkára nem. Én csináltam az alkoholos finomságot, s miután két gőzölgő bögrével megittunk belőle, már elég rendesen oda voltunk meg vissza. Én személy szerint kúsztam-másztam a földön, de nem azért mert tele lettem volna, mint a sapka. Csak lusta voltam felkelni, és inkább csúsztam a hátsómon, vagy négykézláb közlekedtem a parkettán. Lilu és Rita plüssökkel játszottak, vörös volt az arcuk, szerintem az enyém is.


És ahogy azt megjósoltunk, a projektből nem lett semmi. De azt biztos, ha legközelebb összeülünk dolgozni, vagy nem készítünk forralt bort, vagy a könyvtárat választjuk Ritáék lakása helyett.


A másik amin tegnap elgondolkodtam, hogy ha a kislélek februárban nem gondolja meg magát, lassan már szülnék. Furcsa volt belegondolni. Tegnap is ültem a folyosó padlóját és belegondolva, kezemet a hasamra csúsztattam. Nem tudtam olyan könynen magam elképzelni mindenórás kismamának. Azt hiszem még valóban nincs itt az ideje annak, hogy én anyává váljak. Először egy olyan férfit had találjak, akitől egyáltalán szeretnék gyereket, és le is tudnám élni az életem az mellett az ember mellett. Ez a legfontosabb, aztán az anyagiak. Mert annak az embernek nem szűltem volna már a végén. És talán azért sem szóltam neki, mert nem akartam volna, hogy lelkiismeret-furdalásból maradjon, vagy sajnálatból. Jobb is így. Egyikünknek sem lett volna jó. Majd ha megfelelőnek látja az időt a kis lélek, és engem is alkalmasnak tart már arra, hogy őt fogadjam, akkor majd újra eljön.   

Ilyen egy Mérleg férfi

 Tegnap este kicsit kutakodtam a www.astronet.hu -n és érdekes dolgokat találtam. Az nagy mániám, hogy ha új férfi bukkan fel az életemben, aki iránt érdeklődöm, akkor alaposan utána nézek a horoszkópjának. Most minden olyan hölgy figyeljen, aki egy Mérleg férfira feni a fogát. Érdekes dolgokat találtam. Volt amitől paff lettem, amjd azt is elárulom, hogy miért.


Mérleg IX. 24–X. 23.
kalandvágyó


Ilyen szerető:
Számára a szerelem művészet. Szenvedélye túláradó. Szívesen kalandozik idegen ágyakban akkor is, ha otthon ideális feleség várja, ugyanis érzéseinek másfajta kielégülésre is szüksége van. Ezzel együtt nem „rohamozó” típus, élvezi, ha őt akarják elcsábítani.


Erogén zónája: A váll, a hát, a csípő. Ezeken a területeken olyan érzékeny, hogy a gyenge érintéstől is libabőrös lesz. A vénuszi szervek (a pénisz, a herék) érintésére akkor is reagál, ha már teljesen kimerült, esetleg beteg.


És íme a szerelmes Mérleg:


Mérleg
Ha a férfi Mérleg-jegyű: A szex számára ínyenc fogás, nem pedig egy gyorséttermi menü. A Mérleg-férfiak saját ritmussal rendelkező esztéták, valósággal a lassúság mesterei. Náluk nem ritka az órák hosszat tartó csábítás, kényeztetés. A Mérleg-férfi esetén valószínűleg szinte mindig a partnernő sóvárog az első kielégülés után.
Ami még jobban feltüzeli: A Mérleg-férfi szinte elolvad a gyertyafénytől, az illóolajtól és a halk zenétől. Még inkább tűzbe jön, ha lassan, nagy lelki nyugalommal vetkőzöl le előtte, illetve ha elképzelteted vele, mi fog hamarosan történni vele.


Forrás: www.astronet.hu/ezoteria


Tulajdonképpen azon akadtam ki, hogy a lassúság mesterei. Néha nem bánom, de ha bennem felébred a macska, akkor táplálkozni akar. Nem muszáj konkrét behatolásnak lennie, eléga  simogatás, az ölelések, ha már hiányos az öltözet, de akkor csak csipeget. A konkrét, hosszú szeretkezéssel lakik jól. Aminek van előjátéka, maga az önfeledt szeretkezés, és az utófáték; összebújás, simogatás, csók, együtt nyerni vissza a normális szívverést. De lerohanni sem szeretném. Az rendben van, hogy négy éve ismerem, de akkor sem szeretném elsietni. Most kivételesen valóban várni szeretnék az első együttléttel. És amiylen romantikus alkat vagyok, vagy a névnapomig, vagy karácsonyig. Milyen szép is volna. De ismrrem magam. Őt ebből a szempontból nem. Nem tudom, hogy miként áll a kérdéshez. Mikor akarná. Eddig úgy néz ki, hogy ő sem akar sietni. De ha olyan helyekre nyúl, ami feltüzel, mint a tarkóm, a nyakam, finoman a karomat simogatják, akkor felébred a  Macska és többet és többet akar. Egy kicsit félek. És őt is féltem. Mert ilyen még valóban nem volt, hogy konkrét barátságból megyünk át kapcsolatba. Olyan volt, hogy vonzódtunk egymáshoz, és barátságnak neveztünk a testi vonzalmat, hogy nyugodt szívvel közeledjünk egymáshoz. De Robira komolyan úgy tekintettem, mint egy nagyon jó barátra. De most….most…valóban tudnék vele járni.És azzal együtt mindent.

ha jön az álom

 Vices, mert Robival álmodtam. És az anyjával. Az rendben, hogy az “após” szerint én nagyon jó lennék a fiának (ez most majd kiderül), és szintén az ő elmondása szerint anyukám túl szép volna anyósnak, és ettől a neje is tart. De attól még nem penderített ki a lakásból. Azt hiszem minden nyának a gyermeke boldogsága a legfontosabb. Ezt a saját családomon is tapasztaltam. Többen legszívesebben megráztak volna, hogy ébredjek már fel, fegyem le a rózsaszín szemüveget, és anélkül nézzem meg, hogy kivel osztom meg magam. És ugyan ezek  személyek, minden erejüket latba vetetteék, hogy ne fojtság meg Gábort.


Remélem Melinda nem így érez irántam. Okot szerintem nem is adtam rá. De álmomban, közölte velem, hogy én kevés vagyok a fiához, és rá akart venni, hogy hagyjam békén Robit. És én nem értettem, hogy miért.


Ez még amúgy is alakulóban van. Minden esetre olykor azon mosolygunk, hogy vajon az apja a másik szóbába mennyire szúrkol. 😀 Így nem lehet semerre sem lépéseket tenni. Sosem vagyonk teljesen egyedül. 🙂 


Joyo 

Egy álomba léptem, s kiderült, hogy valóság

 Vannak olyan férfiak, akiket, ha az ember lánya megpillant, hevesebben dobog a szíve és megremegnek a legintimebb izmai. Ez velem is előfordul. És ha ez az illető még járni is szeretne veled…akkor végkép menthetetlen vagy. Csak képzeld el az eléd táruló képet, ahogy belépsz a helységbe.


“Gyetya fényben úszik a szoba, opiumos füstölő illata lengi be a helységet. Az ágyon ül a fiatal férfi törökülésben, sötét ruhában, ölében régi, szeretett gitárja fekszik, hosszú ujjaival a húrokat pengeti, arca átszellemült, szemei lehunyva. Ébenszínű haja a tarkóját súrolja, egy-két kósza tincs hosszúkás arca elé omlik, telt ajkait szépen ápolt körszakáll keretezi, kreol színű bőre a gyertyafényben olyan, akár a folyékony karamell, a hangja pedog olyan helyeken érint meg, ahogy emberileg lehetetlen. Mintha finom szőrmével simogatnáka gerincedet belülről. Úgy érzed, egy mexikói romantikus fílmbe csüppentél. Miután érzékeli, hogy valaki nézi, abba hegyja a gitározást, a dal is elhallgat. Felnyitja hosszú, sűrű szempilláit és lassan rád néz. Szemei a gyertya fényénél olyanok, akár az olvadt étcsokoládé. Csak néz rád, száját üdvözlő mosolyra húzza, s biccent, hogy jöjj közelebb. “


Ez történt velem a hétvégén. Nem álom volt, bár félért vele.

Pheromon

 Úgy érzem jól haladok. A hasam egyre laposabb és kockásodik. Na igen, immár, nem csak hasprést csinálok a földön fekve, hanem komolyan edzek a hasizompadon. Igaz, hogy két edzés után alig tudtam mozogni, és arra is rájöttem, hogy mennyi apró kis mozdulathoz szükség van a hasizmunkra.


Ami még újdonság, rendeltem múlthéten egy finom parfümöt, amely pheromont is tartalmaz. ma érkezett meg. Nagyon finom illata van, egész megszédültem tőle ahogy szagolgattam. Azt mondják az azonos neműekre nyugtató hatással van, az ellenkező pedig sokkal kedvesebb, készségesebb és türelmesebb lesz veled. A párod pedig még kívánatosabbank fog tartani. Holnap le is tesztelem. Az a nehézsége a dolognak, hogy Ákos így is -úgy is gerjed, és ezt elég nyíltan ki is mutatja. Mjad hétvégén lemérem. Tényleg kíváncsi vagyok. Én jólérzem magam ezzel az illattal körüllengve 😀


Joyo

A sötét angyal felszabadít

 Olyan furcsa, hogy ha megtörténik egy olyan dolog, melytől tartottál, felszabadulsz. Velem is ugyan ez történt tegnap, illetve áthajolva a ma hajnalba. Találkoztam Robival. Kivételesen ő dobta fel az ötletet, hogy találkozzunk. De csak este kilenctől. Nem éreztem túl jól magam aznap a bőrömben. egyre inkább úgy érzem, hogy akiket korábban barátomnak tartottam, akikkel önfeledten szórakoztam, beszélgettem, valhogy távolodunk. Talán túlságosan magamba szálltam. Legalábbis apám szerint úgy élek, mint egy vakond. Ha haza jövök Sopronba vagy itthon ülök a számítógép előtt, vagy az özletben vagyok. Nem igazán mozdulok ki.Nem ismerkedem. Naná, hogy nem tudok emberekkel beszélgetni, ha nem is próbálkozom vele.


És erre tessék, észre veszem, eszmecserénk közben, ami megindította  a könnycsatornáimat, mert baromira egyedül éreztem magam a problémámmal, pedig ez megint csak nem igaz,  egy kis boríték jelent meg a mobilomkijelzőjén. Üzenetem érkezett. J. Robi. Jéééé! Robi! Valami eszméletlen hülyeséget írt, de válaszoltam rá egy teljesen józan zöveget. Amit később megjegyzett, hogy ez ritka tőlem. Na igen,. minden attól függ, hogy milyen lelkiállapotban vagyok. Aztán a kocsiban felhívtam és feldobta az ötletet, hogy találkozzunk. De csak kilenctől. Nekem aztán mindegy volt, egy tea és egy pár órás jó beszélgetés csak emelhet a lelkiállapotomon. Kilencre le is mentem alaposan beöltözve. Mint kiderült, a két celziusz fokot súrolta a hőmérséklet, de azt is csak lábujjhegyről.Elindultunk a szokásos teázó felé, de megbeszéltük, hogy ezúttal menjünk máshová. Ne mindig teázzunk. Csak hogy a legtöbb hely, ahová szívesen beültünk volna, vagy már zárva volt, vagy tele. Így hát úgy döntöttünk, hogy hozzájuk megyünk fel. Még úgy sem láttam, hogy hol lakik, pedig lassan négy éve ismerem.


Az apja nagyon örült nekem, még bort is kaptam. Körbe ugrált. Az anyja, talán csak a fáradtság miatt, nem sűrűn mosolygott rám. Bevonultunk Robihoz, kicsit neteztünk, majd zenét hallgatva beszélgettünk. Félig-meddig feküdtünk a rekamén, néztük a plafont, egymást, jókat nevettünk. Gyertya pislákolt, opiumos füstölő terjengett. A hangulat jó volt. De valai ott függött a félhomályos levegőben. Nem tudtam, hogy mi. pontosan nem. valami súlyos, várakozással teli érzés. Valószínűleg beszélgetőtársamból áradt. Vagy belőlem? Nem tudtam eldönteni. Minden esetre, hogy oldjuk ezt a fojtó érzést, piszkálgattuk egymást, csiklandozás, csipkedés, bögdösés, minden volt a repertoárban. Az órák pörögtek, éjfél körül járt. Már lapossakat pislogtam, többször lehunytam a szemem, ő bögdösött tovább. Valamin beszélgettünk, de annyira jelentéktelen lehetett, hogy nem is emlékszem rá. De arra a pár másodpercnyi feszültségre, riadalomra igen, mikor a száját megéreztem az enyémen. A kis szakáll csiklandozott, a szája meleg volt és puha. A csókja szintén. A keze a vállamról a nyakamra, majd az arcomra siklott. Ujjaival a hajamat fésülgette. Miután a merevség elpárolgott a tagjaimból, már meg tudtam mozdulni. Belesimítottam a hajába. Puhább volt, mint gondoltam. Jó volt hozzá érni. Nem csak a hajához. Egyszerűen hozzá. Ölelkeztünk, csókolóztunk, röpült az idő. Nekem lasan mennewm kellett, így is kettő óra múlt. Felvettem a két vastag pulcsimat a vékonyra és miközben igazgattam, az ablakhoz léptem. Ő szép lassan mögém került, s hátulról átölelt, ujjail összefonva a hasam előtt. A fejünket összedöntöttünk. Csak álltunk így a félhomályban. Szép pillanat volt. Ezt elteszem a lelkem mélyén lévő kis ékszerdobozba, hogy majd a szükségem lesz valami lélekemelőre, előkereshessem a többi közül.


Miután távoztunk nem éreztem magam rosszul. Kicsit szédelegtem, könnyű volt a fejem, a lábaim kicsit gyengék. De egyszerűen szabadnak éreztem magam. Az aznapi borús hangulatom teljesen tova szállt. Talán már akkor, mikor átléptem a lakásuk küszöbét.


Ma kaptam tőle egy üzenetet, hogy szeretne velem találkozni vasárnap délelőtt. Hogy kicsit velem legyen. Ezt leszűrtem belőle. Nem tervezek. Kicsit furcsa a helyzet. Robi nekem olyan, mint egy fogadott nagytestvér. Régebben akartam vele járni, akkor nem jöttünk össze. Utána barátként tekintettem rá. Később rá akartam mászni részegen, de leépített, mert akkor megvolt a barátnője. Utána is barátként néztünk egymásra, akik jókat tudnak beszélgetni. És most egy kicsit furcsa belegondolni, hogy valóban tovább léphetünk egy magasabb szintre együtt. A képzeletemben sokszor megtörtént. Ezekszerint sikerült bevonzanom az életembe ezt a változást.     

Izzadunk és nyálzunk, esi az eső…elég csapadékos ez a nap!

 Ma ismét lefáradtam a főiskola edzőtermébe. Már az egy jó érzéssel töltött el, hogy az épület felé lépdelek a metszően hideg szélben, a vállamat pedig húzza a tornacuccom. Gyorsan átöltöztem, kivételesen nem vittem magammal az mp3 lejátszómat. Úgy is kevés volt már a töltőn. Leraktam az üdítőmet és a havi Wellnesst a padra míg elszaladtam a mellékhelységbe. Mire visszaértem, a testnevelés tanár az újságomat lapozgatta kényelmesen ücsörögve a székén.


-Tanárúr, azt már múltkor olvasta – mosolyogtam, mert csakugyan kivette a kezemből múltkor. 


Mosolygott és vissza adta.


-Johanna. Te most, hogy rendszeresen jársz ide, érzel valami változást? Közérzetileg, lelkileg, fizikailag?


-Miért?


-Kíváncsi vagyok


-Végülis igen, jobb a teherbírásom. Most azért is járok, hogy két kilót ledobjak, amit apám szerint már csak mozgással tudok.


-Nem is azért kérdezem, mert úgy látom, hogy elpacalosodtál – mosolygott rám továbbra is az idős, mégis jó fizikumú férfi.


-Szálkásodom és jobb a teherbírásom.


Ennyivel zártuk, és mentem izzadni. Igyekeztem. Egy óra alatt megcsinálta amit akartam. A lépcsőző gépen kezdtem komolyabban izzadni. Korábban nem is éreztem, de mikor az öltözőben lekaptam magamról, éreztem, hogy nagyon nyírkos. Mint nyaranta egy keményebb nap után. Brrr. Haza kell vinnem kimosni.


A lépcsőn felfelé menet éreztem, hogy alaposan megdolgozattam a lábizmaimat. Holnap meg fogom érezni.


De most a rekeszizmaimat is alaposan megtornáztattuk Timivel. Ugyanis kismogyorószemű lakótársunk, Gergő, kint falngálta szobájuk, a konyha és a fürdő között. Méghozzá félmeztelenül. Mi, az ivarérett nők alig bírtuk ki. Timi közvetlenül rálát a konyhára az ágyáról, nálam totálisan kitakar az ajtó másik szárnya. Már azon nevettünk, hogy az ágyam felett fúrunk két lyukat a falba, hogy belássunk a fürdőbe. No meg, hogy amiket mi itt összehordunk, nem csodálnánk, ha elbarikádozná magát Gergő 😀 És már füleltünk is, nem e halljuk a szekrény nyikorgását, amint az ajtaja elé vonszolja. De nem. És az a gyanúnk, hogy adjuk alá a lovat. Ugyanis nem elzárkózik, vagy átöltözne. NEM! Inkább alsógatyára vetkőzik és úgy közlekedik. Ez már kínzás. És az az illat ami itt terjeng az apartmanban…csorog a nyálam. De én épp Ákossal MSN-zem, arra koncentrálok. De biztos, hogy ezzel ápoljunk Gergő egóját. Száz százalék. Akkor már rég felöltözött volna 🙂 De helyette itt mászkál, és ezt onnét látom, hogy Timi inkább belebújik a párnába, röhög és olvadozik 😀 De szép is a főiskolás élet. Pláne, ha sráccal laksz együtt! 😉 

sűrű nap

 Ma van egy volt osztálytársam, Didó szülinapja. Isten éltessen Dí! 🙂


Tulajdonképpen semmi különös nem történt. Igyekszem betartani a diétámat, ebből pláne azt, hogy hat után semmi nehezen nem eszem, vagy nem is eszem. Nehéz, mert mostanában még a vasszöget is megenném. Ennek is meg van az oka, de hamarosan vége.


Ma mennem kell a Kultúrális Tanszékre, hogy leadjam az egyik szakomból a választott szakdolgozati témát. Kettő között vacilálok. De majd a tanárnőm segét dönteni. Érdekes lesz szakdogát írni.


Beszélte az irodalmár előadómmal is, szívesen elolvassa a karácsonyi történetemet. Kíváncsi vagyok mit szól hosszá. Remélem segít helyet találni, ahol megpróbálkozhatok a kiadással 🙂


Most egyenlőre ennyi. Majd még jövök.


Joyo

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!