Olyan furcsa, hogy ha megtörténik egy olyan dolog, melytől tartottál, felszabadulsz. Velem is ugyan ez történt tegnap, illetve áthajolva a ma hajnalba. Találkoztam Robival. Kivételesen ő dobta fel az ötletet, hogy találkozzunk. De csak este kilenctől. Nem éreztem túl jól magam aznap a bőrömben. egyre inkább úgy érzem, hogy akiket korábban barátomnak tartottam, akikkel önfeledten szórakoztam, beszélgettem, valhogy távolodunk. Talán túlságosan magamba szálltam. Legalábbis apám szerint úgy élek, mint egy vakond. Ha haza jövök Sopronba vagy itthon ülök a számítógép előtt, vagy az özletben vagyok. Nem igazán mozdulok ki.Nem ismerkedem. Naná, hogy nem tudok emberekkel beszélgetni, ha nem is próbálkozom vele.
És erre tessék, észre veszem, eszmecserénk közben, ami megindította a könnycsatornáimat, mert baromira egyedül éreztem magam a problémámmal, pedig ez megint csak nem igaz, egy kis boríték jelent meg a mobilomkijelzőjén. Üzenetem érkezett. J. Robi. Jéééé! Robi! Valami eszméletlen hülyeséget írt, de válaszoltam rá egy teljesen józan zöveget. Amit később megjegyzett, hogy ez ritka tőlem. Na igen,. minden attól függ, hogy milyen lelkiállapotban vagyok. Aztán a kocsiban felhívtam és feldobta az ötletet, hogy találkozzunk. De csak kilenctől. Nekem aztán mindegy volt, egy tea és egy pár órás jó beszélgetés csak emelhet a lelkiállapotomon. Kilencre le is mentem alaposan beöltözve. Mint kiderült, a két celziusz fokot súrolta a hőmérséklet, de azt is csak lábujjhegyről.Elindultunk a szokásos teázó felé, de megbeszéltük, hogy ezúttal menjünk máshová. Ne mindig teázzunk. Csak hogy a legtöbb hely, ahová szívesen beültünk volna, vagy már zárva volt, vagy tele. Így hát úgy döntöttünk, hogy hozzájuk megyünk fel. Még úgy sem láttam, hogy hol lakik, pedig lassan négy éve ismerem.
Az apja nagyon örült nekem, még bort is kaptam. Körbe ugrált. Az anyja, talán csak a fáradtság miatt, nem sűrűn mosolygott rám. Bevonultunk Robihoz, kicsit neteztünk, majd zenét hallgatva beszélgettünk. Félig-meddig feküdtünk a rekamén, néztük a plafont, egymást, jókat nevettünk. Gyertya pislákolt, opiumos füstölő terjengett. A hangulat jó volt. De valai ott függött a félhomályos levegőben. Nem tudtam, hogy mi. pontosan nem. valami súlyos, várakozással teli érzés. Valószínűleg beszélgetőtársamból áradt. Vagy belőlem? Nem tudtam eldönteni. Minden esetre, hogy oldjuk ezt a fojtó érzést, piszkálgattuk egymást, csiklandozás, csipkedés, bögdösés, minden volt a repertoárban. Az órák pörögtek, éjfél körül járt. Már lapossakat pislogtam, többször lehunytam a szemem, ő bögdösött tovább. Valamin beszélgettünk, de annyira jelentéktelen lehetett, hogy nem is emlékszem rá. De arra a pár másodpercnyi feszültségre, riadalomra igen, mikor a száját megéreztem az enyémen. A kis szakáll csiklandozott, a szája meleg volt és puha. A csókja szintén. A keze a vállamról a nyakamra, majd az arcomra siklott. Ujjaival a hajamat fésülgette. Miután a merevség elpárolgott a tagjaimból, már meg tudtam mozdulni. Belesimítottam a hajába. Puhább volt, mint gondoltam. Jó volt hozzá érni. Nem csak a hajához. Egyszerűen hozzá. Ölelkeztünk, csókolóztunk, röpült az idő. Nekem lasan mennewm kellett, így is kettő óra múlt. Felvettem a két vastag pulcsimat a vékonyra és miközben igazgattam, az ablakhoz léptem. Ő szép lassan mögém került, s hátulról átölelt, ujjail összefonva a hasam előtt. A fejünket összedöntöttünk. Csak álltunk így a félhomályban. Szép pillanat volt. Ezt elteszem a lelkem mélyén lévő kis ékszerdobozba, hogy majd a szükségem lesz valami lélekemelőre, előkereshessem a többi közül.
Miután távoztunk nem éreztem magam rosszul. Kicsit szédelegtem, könnyű volt a fejem, a lábaim kicsit gyengék. De egyszerűen szabadnak éreztem magam. Az aznapi borús hangulatom teljesen tova szállt. Talán már akkor, mikor átléptem a lakásuk küszöbét.
Ma kaptam tőle egy üzenetet, hogy szeretne velem találkozni vasárnap délelőtt. Hogy kicsit velem legyen. Ezt leszűrtem belőle. Nem tervezek. Kicsit furcsa a helyzet. Robi nekem olyan, mint egy fogadott nagytestvér. Régebben akartam vele járni, akkor nem jöttünk össze. Utána barátként tekintettem rá. Később rá akartam mászni részegen, de leépített, mert akkor megvolt a barátnője. Utána is barátként néztünk egymásra, akik jókat tudnak beszélgetni. És most egy kicsit furcsa belegondolni, hogy valóban tovább léphetünk egy magasabb szintre együtt. A képzeletemben sokszor megtörtént. Ezekszerint sikerült bevonzanom az életembe ezt a változást.