(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Na jó, itt az év utolsó napja. Már tudom, hogy hova megyek. Szüleimmel, és a család barátaival a Zanza café-ba. Igyekszem önfeledt lenni. Úgy gondolom, hogy ezt a Carolines és a tojáslikőr garantálhatja, de ahhoz a hangulatnak is jónak kell lennie. De megérzéseim szerint abban sem lesz hiány. Bízom a társaság férfitagjaiban, hogy jó hangulatot teremtenek. Remélem táncos hely lesz. Még sosem voltam a café részen, eddig mindig csak a kaszinóban ültünk be Tibihez iszogatni.

Egyetlen dolog van, amiért imádkozom. Mégpedig azért, hogy Gábor ne legyen ott! 50-50% az esély rá. Tibi elmondása szerint egy-kétszer már ült be a kávézó részbe enni és iszogtani. Félbeszakítottam, mietőtt kimondta volni milyen társasággal. Nem alartam hallani. Ezen persze a többiel fennakadtak. Azt gondolták, hogy már rég túltettem magam rajta. Rendben, nagyon jó úton haladok, már abszolút nem akarok megcsonkítani, megölni, meg hasonlók. Egyszerűen csak hallani sem akarok róla. Számomra ő nem létezi, és egy nem létező emberről minek beszéljünk?

 A kis családom rámozdult az egészséges életmódra! Nem vicc! Anyám, apám, velük együtt én is. Oké, én azért aktívabb vagyok, mint ők. Ott van Fehérváron a suli konditerme, és a “rendszeres” edzés. Ha minden jól megy, akkor három alkalom. És nem eszem össze-vissza. Ők is rájöttek, hogy nagyon el vannak puhosodva. Főleg anyukám. Apám csak a hasából akar leadni, ahonnan a férfiak nehezen fogynak, anyám pedig mindenhonnan. Azt mondják, hogy negyven felett a nők nagyon nehezen fogynak. Anyám ugyan nem vallja be, de szereti a kihívásokat, pláne, ha azok neki szólna.

Az egész azzal indult, hogy apám nagyszüleimnek többfunkciós, fogyókúrás mérleget vett karácsonyra. Ez nem csak a kilókat méri, de a testzsírt, vizet és az IBM-et is. Azt is kikalkulálja. hogy egy nap mennyi kalóriát vihetünk be. Beleszeretett, tehát leadta anyámnak a drótot, hogy örülne egy ilyennek.És jó társhoz híven, anyám meg is vette. Ő rá egy Legmagic várt a fa alá. Tudjátok, az a fura gép, amivel a lábaidat, a feneked és a hasad is megmozgathatod, a saját súlyodat használva. Olykor azért hasznos a teleshop!  😉

Szóval elindult a láncreakció. Anyu rákapott a lábgépre, mindennap mérjük magunkat azzal az űrkorszakbéli mérleggel, ami jó, hogy nem beszél. És rájöttek, hogy nagyon nagyot kellene változtatni az életformájukon. Januártól kemény edzés. Aha, persze. Anyám már most elkezdte, és ez ösztönzi apámat is. No meg engem. Én is kipróbáltam a Legmagic-et. Egyáltalán nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Úgy húzta a belső combizmaimat, a keresztvíz is lecsorgott a hátamon! De az biztos, ha így folytatjuk, nyáron a strandon szüleim örömmel fognak mutatkozni. Nekem pedig legalább növekszik az önbizalmam, ami nem árt ha van.

Mind ezen felbuzdúlva, ma hazaállítottak egy szobakerékpárral! Nonoval összeszereltük, oké, ő szerelt többet. Komolyan mondom, néha átfordul férfiba, én pedig hülye nő leszek mellette. Hihetetlen.

Ezek után már csak az önnön lustaságunk tarthat vissza attóll, hogy formába jöjjünk. Én csak szálkásítok tovább, fogyjon az, akinek fogynia kell! A mérleg szerint, jómagam a sovány kategóriába tartozom a 66.6 kilómmal. Igen, jól látjátok, az ott három hatos. Jobb lesz kicsit lejebb vinnem, így elég ördögi 😀

Még az önnön lustaságom is blokkolva lesz, ugyanis Nono megkért, hogy legyek januártól az edzőtársa a konditeremben is. Én pedig belementem. Tulajdonképpen nagyon szeretek mozogni. És így, hogy nincs férfi az életemben, le kell vezetnem a feszültséget, a stresszt, ami a suliban ér. És ha az ember rendszeresen edz, a téli depresszió sem uralkodik el rajta. E mellett szeretnék szoláriumba is járni. Szép szín a fehér, de nekem annyira nem áll jól. Tudom, ha konkrétan nem állna jól, akkor az Úr nem ilyet adott volna. De jobb szeretem a kicsit kreolos színt. Attól kijönnek a déli vonásaim.

Nagyon sok tervem van a mozgással kapcsolatban, amit idén szándékomban áll meg is valósítani.  Jó volna tavasztól, ha beköszönt a jóidő, kocogni a Lőverekben, úszni, és persze folytatni a kondizást. A kockás has is ott lebeg lelki szemeim előtt. Nem az, amin anőbázni lehet, csak, hogy épp látszódjon valami. Nem elérhetetlen vágyálom. Nincs sok zsír, amit el kell a hasamról tűntetni. Az pedig rendszeres mozgással lemegy.

 Az életkedvem, a teterőm, a libidóm is visszatért. Tehát erősen a gyógyulás útján vagyok. Bár tudom hogy nehéz időszak kezdődik. A Macska most ugyan visszafogta magát, de nem lesz ez mindig így. Igyekszem a lelki fejlődésemre öszpontosítani. Most is itt motoszkál bennem a macsesz, hogy ” de olyan jó volna, ha valaki simogatna!” Még is, inkább ettől szenvedek, mint, hogy lefeküdjek valakivel, akivel ugyan nagyon közel állunk egymáshoz, még sem lesz járás belőle, és összezúzom a szívemet, csak azért, mert engedtem a vágyaimnak.

Anyám azt mondja ez is csak az EGO műve. Ösztön. És mi nem vagyunk ösztönlények. De olykor jó szabadjára engedni az ösztönöket. és igen, még is csak jobb egy kapcsolatban.

Anyám azt is mondta, hogy ideje tudatosítanom magambna, hogy én vagyok a nő. Talán azért nem tudok tartós kapcsolatot kialakítani, mert én vagyok a vadász, a domináns. Nem hagyom a férfiakat érvényesülni férfi mivoltukban. Lehet benne valami. Azt hiszem valóban meg kell tanulnom nőnek lenni a párkapcsolatokban is. Nem kell félreérteni. Nagyon is tudatában vagyok a nőiességemnek.

Szex nélkül is tudok nőies lenni. Anélkül, hogy egy férfi megérintene. Igyekszem összeírni az értékeimet,mert minden nő értékes. Azt hisszük, hogy függünk a férfiaktól, pedig nem. Talán ezt is meg kell tanulnom. Érdekes út lesz.

De találétam egy érdekes cikketa Női portál oldalán. Mikor érdemes visszaszokni a szexre. Bár nekem épp az ellenkezője kellene 🙂 Azért nézzétek meg.    

 Oké, igaz, azt mondta, hogy cölibátust fogadok, amíg nem lesz újra barátom. Ez nehezbb, mint gondoltam. Régebben is éreztem már ezt a perzselést, kínzást, de akor még szűz voltam, tehát nem tudtam mit vonok meg magamtól. Igaz, megtehetném, hogy ráveszem az első férfiismerősömet, arra, hogy feküdjön le velem. De nem fogom. Önfegyelem. És az ami a legnehezebb ilyenkor. A Macska nyávog, dorombol, toporzékol! Akarja, ami kijár neki. De le akarok arról szokni, hogy olyanokkal fekszem le, és kezdek ragasszkodni hozzájuk, akik nem viszonozzák az érzéseimet és járni sem szeretnének velem. Ennek vége. Csak tudjam fékentartani magam.

Vajon a remeték, hogy bírják? Oké, ott a kezük, meg minden, de akkor is. Tudom, hogy léteznek olyan emberek, akiknek nem a szexualitás nem olyan fontos. De ez is habitus kérdése. És az ember azon nem változtathat. Azon bizony nem. Na igen, most sírhatok. Ez még a jobbik eset. Az a rosszabb, mikor van akivel csillapítsd, de mikor rádtör ez a tűz, nincs veled. Kilóméterekre van tőled, elérhetetlen.  

 Készülődöm a karácsonyra, a Fény eljövetelére. Megtisztulva, békésen. Csak semmi idegesség, kapkodás. Itt volt rá az egész év, hogy siessek, kapkodjak, idegeskedjem és átkozódjak. Idén, ezen az egy napon nem szeretném elkövetni ezt a hibát.

Amúgy is nagy elhatározásra jutottam, és már amúgy is érett a dolog. Meg akarok tisztulni. Elengedni a sérelmeket, valóban üres lappal indulni. Új élettel, célokkal. Frissen.

Úgy érzem, hogy torkig vagyok mindennel. Elfáradtam fizikailag és lelkileg is. Itt az ideje egy nagytakarításnak. És nem csak az otthonomban.

Változni szeretnék. Itt az ideje kicsit magamba szállni. Meditálni. És jobban teszem, ha a következő évben más dolgokat helyezek előtérbe. Ne mindig azt, hogy , te jó ég, senki sem jár velem! Koncentráljunk a tanulásra. Fontosabb a jövőm. És valahogy úgy gondolom, hogy majd, ha meg kell történnie, akkor elkezdődik az életemben egy új kapcsolat is az Újévvel. Önmegtartóztatásba vonulok, amíg nincs kilátás komoly kapcsolatra. Nem szeretnék lefeküdni akárkivel, csak azért, mert az EGO-m egy része követelőzik. Meg kell szelidítenem, különben átveszi felettem az irányítást, és elveszítem a józanabbik önmagam. Csak azzal a férfival vagyok hajlandó ténylegesen lefeküdni, akivel járok. Itt az ideje, hogy a Macska pórázra kerüljön, és ne úgy indítsak egy kapcsolatot, hogy mi lenne, ha lefeküdnénk?

Az valóban nem jó. Akkor tényleg csak barát leszek, vagy szerető. Esetleg a kettő egyszerre. Valószínű, hogy kísérteni fognak még emlékek, beszólások, beidegződések. Ezeket szép lassan leküzdöm, de nem úgy, hogy közben megölöm a játékos, életvidám énemet. Egyszerűen nem akarom hamar ledobálni a ruháimat. Fel kell állítanom néhány szabályt, amivel februárban próbálkoztam. Csak Ákos érkeztével sikeresen felrúgtam az összeset! Miszerint:

Ad1; (akkor a legfontosabb volt!) Nem kezdek nálam közel 10 évvel idősebb férfival!

Ad2; Két hónapnál korábban nem fekszem le vele!

Ad3; Nem nyílok meg olyan hamar, nem eresztem be a lelkembe!

Ad4; Nem leszek szerelmes olyan hamar!

Ad5; Nem válok függővé tőle!

És ezeket úgy, ahogy voltam, felrúgtam mind, mikor május végén megismertem Wándoromat! Bár néhányat kicsivel később, mondjuk a 3-4-es pont. De tudtam, hogy csak idő kérdése. Olyannal nem fekszem le, pláne többször, aki iránt ne éreznék többet. És egy idő után megnyílik neki a lelkem, magától. szeretkezés közben.

Szerintem jobb, ha előbb jól megismerem az illetőt, akivel készülök ágyba bújni. Másrészt, mivel fontos a szex, ha nem passzolunk össze, jobb az elején kideríteni és nem szenvedni olyan kapcsolatban, ami nem kielégítő. Most megpróbálom az ellenkezőjét. Valóban megismerni a másikat. Majd kiderül. Végül is, az a másik véglet, ha jó vele az ágyban, de amúgy meg egy tapló, érzéketlen seggfej, aki nem sokat törődik velem az ágyon kívül. Igen, igen. Majd alakul!

Mindenkinek Boldog Karácsonyt, és eredményekben gazdag, békés Új esztendőt kívánok!

Johanna 

 Boldog vagyok, mert jól teljesítettek ebben a félévben! Eddig hat jelest és három jót kaptam. Szüleim úsznak a boldogságban, és én is. Ilyenem még nem volt. Azt hiszem így a Karácsony is meghitt lesz. Ma végre haza tudok utazni. Holnap csmagolom az ajándékokat, vasárnap pedig megsütöm a mézeskalácsokat. Nagyon várom! És onnantól már csak egy nap.

Megnyugodtam, mert lakótársam, Balázs visszajelzett. Fogunk mi még ünneopelni. Az a jó, ha valóban remek hangulatot tudunk teremteni, akkor mindog találunk alkalmat arra, hogy igyunk. Lesz is miért. Utó szílveszter, utónévnap, a vizsgákat is megünnepeljük és a sikeres félévkezdést. Hajaj.

Remélem nem írtam túl sok mindent egyszerre. Szokásom jártatni a számat, ezt te is tudod. Ha megijesztettelek bármivel is, bocsánatot kérek. Csak meglepődtem, hogy nem feleltél

Írtam én. Miután nem felelt az elsőre és kicsit meg is ijedtem, hátha valami furcsa fordulat lett benne az együttalvás miatt.

Szia!

Nem írtál semmi rosszat, csak mindig rohanva jutottam a géphez, és nem volt időm visszaírni. De én is benne vagyok a bulikba
Meg nem vagyok az az ijedős fajta, úgyhogy nem ijesztettél meg
Gratulálok a vizsgákhoz, ügyi vagy. Erre majd iszunk!!
Kellemes ünnepeket Neked/Nektek, meg szép fehér Karácsonyt, meg jó bulizós Szilvesztert!!
Puszi!

Volt az ő válazsa. És ezek után megnyugodtam! Valóban nagyon jó volt velük aludni. Jótékony hatással voltak rám, mert fittebben ébredtem, és a másnaposság is csak az után jelentkezett, hogy ők távoztak. Ez ám a jó alvósmaci!

 Annyira jó volt a tegnap este, hogy egyfolytában csak erre tudok gondolni. Hihetetlen, hogy anélkül is feldobhat egy este fiúkkal, hogy bármi testi dolog történt volna. Talán a szexuális feszültség, az adrenalin, az alkohol, és a különböző energiáink. Végül is kétoldalról jött a tesztoszteron. Igazi nőnek éreztem magam. Egy macskának, akit elkényeztettek a sok simogatással és tjszínnel. Pedig csak ott aludtam köztük. Talán az is közrejátszott, hogy ennyire ritkán vagyok jóban srácokkal. Már mint úgy, hogy nem fajulnak tovább a dolgok. Ez most cifra is lett volna. A hármas gondolata sosem vonzott. Mind a két lakótársam vonz szexuálisan, ez teljesen normális az én koromban. De nem fogok tovább lépni. Egyszerűen, mint embernek, jót tesz ez a közelség. mindig is szerettem együtt aludni emberekkel. Biztonságérzetet ad. Nyugalmat. Igénylem a testi közelséget. Ez kicsit állatias ösztön, de ez van. Ott a másik testmelege, összevegyül az auránk…ez mind jó, pláne, ha szeretsz az illetővel lenni. Nekem ez volt az első, hogy konkréta aludtam két sráccal. Nem kell félreérteni! Egyszer már voltam ilyen helyzetben, de ott csak órás alvások voltak, hajnalban haza mentek. Most viszont egymás mellett ébredtönk, és az a látvány és a belőlem kiváltott érzés, feléb bármivel. Még a gyönyörrel is. El voltam kényeztetve. És ilyet még szeretnék. Nekik si tetszett. Legalábbis Balázs kimondta. Gergő pedig nem panaszkodott. Ezt jó jelnek veszem. Ilyet még csinálunk!!!! 😀  

 Huh! Hol is kezdjem? Elég mozgalmas volt a tegnapi nap. Lakótársaimmal teljesen fel voltunk pörögve, hogy be kellene rugni. Mondhatni, túlteljesítettük magunkat. Nem szégyellem, mert nem voltunk seggrészegek, csak kellemsen szalon spiccesek, ahogy azt drága exem szokta volt mondani. Bár kásásan beszéltünk, és elnagyoltak voltak a mozdulataink. 

Az egész ott kezdődött, hogy előző nap teljesen elvesztettük a fejünket, és alkohol nélkül is leépítettük a másik idegrendszerét.

-És mi lenne még ha ittunk is volna? – kérdezte vigyorogva Balázs, a jazzdobos lakótársam.

Gergő mogyorószín szemei felragyogtak.

-Holnap rugjunk be – javasolta.

Én bele mentem. Mindig jó, ha emelkedett a hangulat.

Tegnap este kilenvc körül kocsival elmentünk a TESCO-ba, bevásásroltunk. Sör, ropi, chips, mogyoró és persze a 38%-os mézes barackpálinka. Neki is kezdtünk az ivásnak. Az elején úgy éreztem, hogy nem fogom bírni, menten ki is jön belőlem az a hat cent, amit narancslé kíséretében leküldtem. De tévedtem. Telt az idő, krumplit sütöttem, ettünk, roppiztunk, jöttek folyamatosan a következő körök. Gergő ki volt akadva, hogy én előbbre járok, mint ő.

-Nehogy már egy csaj jobb legyen, mint én – próbált komolykodó képet vágni, de nagyon nem jött neki össze. Töltött magának még két centet, koccintás – Isten, Isten – aztán húzzuk le. A betett fílmekre nem is emlékeztünk. próbáltuk megnézni a Kutyák és macskák, és a Kidobós című alkotásokat, de inkább ittunk és beszélgettünk, már ha azt beszélgetésnek lehet hívni. Gergő több felvételt is készített a telefonjával, és prübáltam elbújni a pokrócom alá. Én ott sem vagyok, szín józanul alszok a másik szobában, csak ők az alkoholisták! De nem jött össze, lerántották rólam a fedezékemet. Egy ízben Balázs úgy megcsiklandozott, hogy a lapockámat bevágtam a fal fémsarkába. Még mindig sajog. Kicsit átmasszírozta, miután kicsordult a könnyem és csillagokat láttam. és nem csak azokat, amiket ő a TESCO-ban vett és felragasztgatott a falra 🙂

Végül már összetóltuk a két rekamét és keresztben elfeküdtünk rajta. Ők hamar bedobták a szunyát hajnali fél négy felé. Később én is. Hajnakban nagy csetepatéra ébredtünk. Kint a folyosón, a munkások fenyegetőztes, hogy verekedés lesz és már úton vannak a rendőrök. Mind a hárman összenéztünk. Én a szendvics közepén aludtam. Eddig még csak egyszer aludtam két fiúval egy ágyban, de ez most jólesett a lelkemnek és a nőiségemnek. kimondottan jól.

Balázs kelt fel először. Én utána, mert fél egykor vizsgázom. érdekes módon csak hajnalban éreztem égető gyomorsavat és szédülést. De a másnaposság nem jelentkezett. Pedig fejenként megittuk a 7decis mézespálinka negyedét. Az üres üveget Gergő még az éjjel elmosta és kirakta a szekrény tetejére a három sörösüveg társaságában.

Jó volt az este, nagyon élveztük. Megállapodtunk, hogy ilyet 2008-ban még párat összehozunk. Most pedig búcsúzom, mert indulok vizsgázni. Szúrkoljatok. Néprajz, szóbeli! Azért kicsit másnapos vagyok.   

 Érdekes dolgok történnek. Miért van az, hogy ha véget ér egy párkapcsolat, akkor a másik fél családja is már levegőnek néz. Vagy, ha köszönnek is, persze miután te rájuk köszöntél, úgy teszik, mintha a fogukat húznák.

Hasonlóan jártam én is tegnap. Épp az interspárban voltam apuval, mikor a húspultnál belefutottunk Gábor édesanyjába, Irénbe. De észre sem akart venni. Pedig mögötte álltunk. Mikor italért indultam, apa utánam szólt, én pedig viszafordultam. Irén mereven bámult a húspultba. Vagy haragudutt rám, vatgy szégyellte magát a fia miatt. Ki tudja. Apa utánam jött, mert eszébe jutott, hogy otthon lefagysztva még két egész házityúk. Irén még mindig felénk sem nézett.

 -Ne törődj vele – ölelte át apa a vállamat. Kicsit megszorongatott, ami most kimondottan jólesett. Igazából nem emiatt voltam kiborúlva. Csak azt nem értettem, hogy miért kell kerülnie a tekintetemet az egész családnak. Egy embr köszön normálisan a közös ismerősök közül, de ő is a család barátja. Nem tudtam hova rakni. Ki tudja mit gondolnak rólam. Igyekszem elfelejteni az egészet. Mást nem tehetek.

 Jelentem, pénteken négyórakor fogad a lálekgyógyászom. Kitisztítja az aurámat. Ha marad időnk, akkor kártyát is vetünk. Érzem, hogy szükségem van erre a pucolásra. Olyan, mintha valami méreg, valami súlyos dolog lenne benne. Olyan érzés, mikor légszomjad van. Van egy sejtésem mitől lehet. És nem, nem Robi. Férfinak, férfi, de ő a szememben inkább egy sötét alak nem nélkül.

Pár évvel ezelőtt néhány napot tőltött Sopronban. Akkor ismertem meg. De mindig tartottam tőle. Nem félelemmel. Egyszerűen éreztem, hogy nem jó ember. És kerültem. Nem rég felvett MSN-en beszélgető partnernek. Körülbelül kétszer beszélgettünk. Tudom, hogy agykontrollt tanul és, hogy a sötét dolgok mestere. A második beszélgetés után letíltottam. Úgy éreztem nincs szükségem rá. Anya is féltett, hogy kapcsolatba lépett velünk. Úgy gondoltam elég erős vagyok ahhoz, hogy legyőzzem, védőfalat húzzak a családom és magam köré. De ebben most kezdek meginogni. Mi van, ha ő piszkált bele a Sorsomba? Ha  elindított bennem valamit, amitől ismét kerülnek a férfiak?   

Ez ki fog derülni pénteken. De érzem, hogy fáradt vagyok. Mintha valaki szívná az energiáimat. Gabi látni fogja, ha így van. Bízom benne, hogy nen. Hogy csupán fáradt vagyok, magam kavartam, vagy csak sok volt egyszerre a csalódás.