Érdekes dolgok történnek. Miért van az, hogy ha véget ér egy párkapcsolat, akkor a 
másik fél családja is már levegőnek néz. Vagy, ha köszönnek is, persze miután te rájuk köszöntél, úgy teszik, mintha a fogukat húznák.
Hasonlóan jártam én is tegnap. Épp az interspárban voltam apuval, mikor a húspultnál belefutottunk Gábor édesanyjába, Irénbe. De észre sem akart venni. Pedig mögötte álltunk. Mikor italért indultam, apa utánam szólt, én pedig viszafordultam. Irén mereven bámult a húspultba. Vagy haragudutt rám, vatgy szégyellte magát a fia miatt. Ki tudja. Apa utánam jött, mert eszébe jutott, hogy otthon lefagysztva még két egész házityúk. Irén még mindig felénk sem nézett.
-Ne törődj vele – ölelte át apa a vállamat. Kicsit megszorongatott, ami most kimondottan jólesett. Igazából nem emiatt voltam kiborúlva. Csak azt nem értettem, hogy miért kell kerülnie a tekintetemet az egész családnak. Egy embr köszön normálisan a közös ismerősök közül, de ő is a család barátja. Nem tudtam hova rakni. Ki tudja mit gondolnak rólam. Igyekszem elfelejteni az egészet. Mást nem tehetek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: