nehéz időszak lesz…
Oké, igaz, azt mondta, hogy cölibátust fogadok, amíg nem lesz újra barátom. Ez nehezbb, mint gondoltam. Régebben is éreztem már ezt a perzselést, kínzást, de akor még szűz voltam, tehát nem tudtam mit vonok meg magamtól. Igaz, megtehetném, hogy ráveszem az első férfiismerősömet, arra, hogy feküdjön le velem. De nem fogom. Önfegyelem. És az ami a legnehezebb ilyenkor. A Macska nyávog, dorombol, toporzékol! Akarja, ami kijár neki. De le akarok arról szokni, hogy olyanokkal fekszem le, és kezdek ragasszkodni hozzájuk, akik nem viszonozzák az érzéseimet és járni sem szeretnének velem. Ennek vége. Csak tudjam fékentartani magam.
Vajon a remeték, hogy bírják? Oké, ott a kezük, meg minden, de akkor is. Tudom, hogy léteznek olyan emberek, akiknek nem a szexualitás nem olyan fontos. De ez is habitus kérdése. És az ember azon nem változtathat. Azon bizony nem. Na igen, most sírhatok. Ez még a jobbik eset. Az a rosszabb, mikor van akivel csillapítsd, de mikor rádtör ez a tűz, nincs veled. Kilóméterekre van tőled, elérhetetlen.