(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Tegnap csodálatos élményben volt részem. Egyedül üldögéltem a kis virágboltunkban, anyut helyettesítettem. Igazából egész nap alig nyitották rám az ajtót, így volt időm olvasni. Bele is kezdtem Dr. Csernus: Nő című könyvébe. Talán a huszadik oldalon tartottam. Folyamatosan nevettem rajta, egyet is értettem.

Elkezdtek képek peregni előttem a látottak hatására. A múltból, mi volt Gábor mellett, min mentem keresztül, mennyit szenvedtem, aztán az Interspárban lezajlott jelenet. Közben folyamatosan beszéltem magamhoz mosolyogva. Ráébredtem, hogy megkönnyebbültem. Hogy már abszolút nincs rám hatással.

-Szabad vagyok – mondtam ki végül kicsit meglepetten. Végre eljutott a tudatomig az, aminek hónapokkal ezelőtt meg kellett volna már történnie. – Majci, szabad vagy!

Egyre szélesebben vigyorogtam, ragyotak a szemeim.

Isméelgettem, hogy szabad vagyok….egyre hangosabban és hangosabban, míg végül már üvöltöttem. Utána már ugráltam a kezeimet a magasba lendítve, akár egy kisgyerek, és teli torokból kántálta, hogy ….

SZABAD VAGYOK!!!!!!!!!!!!!!!! 

 Szerdán nőgyógyásznál jártam. Már ideje volt. Felirattam az újabb adag fogamzásgátlómat, és megnézettem a dokival at a csomót a bal mellemben, amit találtam. De esküszöm, én még nem voltam ilyen zavarban. Az valahogy “megszokotabb“, hogy az ember lánya  deréktól lefelé vetkőzik neki a nőgyógyásznál. Nekem deréktól felfelé kellett. A melleimet takarva léptem ki a vizsgálóba. Ami még rontja, a helyzetet, hogy körülbelül harminc éves a dokim és nem is néz ki olyan rosszul.

Elnézően mosolygott rám, még az ötven körüli aszisztens nő is.

-Johanna, kérem lazán engedje le a kezét. Tegye csípőre, vagy, ahogy önnek kényelmes.

Engedelmeskedtem, és igyekeztem nem mutatni, hogy mennyire zavarban vagyok. Megmutattam, hogy hol találtam a csomót, amjd megvizsgálta mind a két mellemet. Közben igyekeztem mindenhová ( padlóra, köpenyére, függönyre) koncentrálni, csak rá nem. Végül a szemébe kellet néznem, mikor hozzám beszélt.

-Igen, valóban van itt valami, de szabadon mozgatható, nem tapad úgy a bőrhöz, vagy más szövetekhez. Jobb esetben csak mirigy duzzanat, vagy ciszta. De kap egy időpontot ultrahangra és mamográphiára.

Miután beléptem az öltözőbe, éreztem, hogy elönti a forróság az arcomat. Belenéztem a tükörbe. Valóban megjelentek a lángrózsák az arcomon. Gyorsan felöltöztem. Int megbeszéltük a vizsgálatot és kaptam egy időpontot. Február 15, 12:15. KIcsit félek. Nem is annyira az eredménytől. Inkább magától a vizsgálattól. Még soha nem voltam hasonlón. Nem szeretnék egyedül menni, de minden ember, akit hívnék, dolgozik. Majd még elválik, h mi lesz.

 Hejjj………beszép emléik is volt….

 A hétvégémet Szombathelyen töltöttem Robival. Kicsit féltem, vajon mi lesz, ha két napig össze vagyunk zárva és egymásra utalva. De mint kiderült, kár volt félnie

bármelyikünknek is.

Az első este bepizzáztunk egy jó füstös helyen, de élveztem, jót beszélgettünk, már, amikor a zenegépből üvöltő MC Haver engedte. Csupán azért keveredtünk ilyen helyre, mert a többiben nem volt hely, alapban egyikünk sem díjazza a mulatós zenét. Annak is meg van a helye, mondjuk lagzin, vagy bálban. Alaposan bekajáltam, úgy éreztem, hogy legszívesebben elfeküdtem volna és csak fetrengenék a hátamon, akár egy felborított teknősbéka. De valahogy még vissza is kellett jutni az albérletbe, ahol egy üveg fehér félédes bor várt ránk.

Az első meglepetés már pizsamában ért. Robi elment fürdeni, én egyedül maradtam a kibontot borral, el is kezdtem iszogatni. Egy olyan megjegyzés után, hogy “elég lassan fürdöm“, úgy gondoltam nem várok rá. Ahhoz túl finomnak bizonyult az első korty után! Ültem egy forgós székben, lábam a szomszéd fotel karfáján, ölembe egy Metro újságot fektettem, kezemben a borospoharat fogtam. Rá kellet jönnöm, hogy emberem valóban nagyon lassan fürdik. Ha fél órát nem volt bent, akkor semennyit. Hallottam, h végez és nyílik az ajtó. De már csak a szemem sarkából érzékeltem, h nem fáradt az öltözéssel! Egy bordó törülközőt tekert a dereka köré. A gyomrom összeszorult. Próbáltam a hajam rejtekébe bújni és nem kimutatni a zavaromat. Ez a két véglet esik meg velem rendszeresen. Vagy zavarba jövök és igyekszem közönyt színlelni, vagy pofátlanul végig bámulok az illetőn. Ez elég ritka, általában azzal fordul elő, akivel már tisztáztuk, hogy mi van köztünk és le tudom vedleni a gátlásaimat. Egyszer néztem rá. Igyekeztem a szemeire koncentrálni, nem pedig fedetlen bőrére. Legszívesebben hozzá értem volna. Végígsimítva minden szabad felületet a testén. De igyekeztem elbújni és beletemetkezni az újságba. Mintha annyira érdekelt volna, hogy valamelyik parlamenti képviselő házának építése felboszantotta a helyieket. Jobbna érdekelt az előttem szambázó félmeztelen férfitest. Nem tudtam eldönteni, hogy zavarban van e, vagy kíváncsi a reakcióimra, vagy szimplán otthon érzi magát. Kortyoltam a borból. Kisétált. Lehúztam egy lendülettel a maradékot  és újra töltöttem.

“-Oké, ha megint félmeztelenül jösz be, történni fog valami köztünk.”  

Szép gondolat, vágytam is rá, minden idegszálam ráéleződött, és, ahogy az alkohol kezdett felszívódni, még inkább kívántam. Vissza is sétált. Nem mertem felnézni rá. Féltem a saját reakcióimtól. Tavaly márciusban már aludtunk együtt, nem tudom most vajon egy ágyon fogunk osztozni, vagy megkapom a helységben lévő másik két ágy valamelyikét. Akkor márciusban nagyon rá akartam mászni. És most, hogy van is rá esély, kész voltam. Szemem sarkából érzékeltem, hogy csupán egy alsógatya van rajta. Nagyot nyeltem. Végül előkotort egy pólót és helyet foglalt velem szembe az ágyon. Borozni és beszélgetni kezdtünk. Feloldódtunk az alkoholtól. Bár ő kábé három pohárral ivott, én épp a negyediket kezdtem. Fura volt számomra, hogy még nem éreztem a hatását. Pedig úgy nyeltem, akár a vizet. Bár lehet, hogy azért akartam folyton lebucskázni a székről.

-Van még hely az ágyon is – vigyorgott rám.

Felálltam, hogy oda menjek. Fél méterre volt tőlem, de komoly nehézségeket okozott, mire átjutottam. Meg kellett kapaszkodnim az asztalban.

-Igen, igen. Pontosan erre számítottam. Ha felállok, a fejembe száll.

Robi meggyújtott néhány teamécsest és egy ópiumos füstölőt. Szép lassan eljutottam az utolsó pohárig. Ekkor már mellette hasaltam a közel nyolcavan centi széles ágyon. Ő a hátán feküdt. Már mind a ketten benyestünk, tisztán látszódott rajtunk.

-Azt még tisztázzuk, hogy az ágy melyik oldalán szeretnél aludni.

Elkerekedtek egy pillanatra a szemeim. Nocsak! Velem szeretnél aludni? Ujjongott bennem minden. Legszívesebben ugráltam volna az ágyon, de visszafogtam magam. Az arcomon, az alkohol hatására már így is vigyor ült.

-Kívül – feleltem végül

El is feküdtem mellette. Beszélgettünk tovább, a keze a térdemen volt, a fejem a vállára került. Már nem is tudom pontosan, hogy miként jutottunk el addig a pontig, de ő a lábamat simogatta egyre feljebb és feljebb a belső combomon, én pedig a számmal a nyakát, olykor finom csókokat lehelve rá. Ekkor fordult felém, szája az enyémre simult. Szenvedélyesen csókolóztunk, vetkőztettük egymást. Az alkoholtól teljesen feloldódva fedeztük fel egymás testét, hozzá simúlva a nyakát haraptam vadul. Felszabadult bennem az ösztönlény, talán még az állat is. De nem is akartam magam visszafogni. Nem szeretkeztünk, ahhoz túl fáradt volt, de mind a ketten kielégültünk. Végül hajnali ötkor álomba merültünk.

Elég rosszul aludtam. Kilencor már magamhoz is tértem, nem akartam felébreszteni, de valahogy még is sikerült. Majdnem egyig az ágyban voltunk és beszélgettünk. Csak, ha a szükség úgy kívánta, hagytuk el az ágyat. Zenét hallgattunk, eszmét cseréltünk, megterveztük merre menjünk, ha végre ki tudunk mászni a paplan alól. Még a redőny is le volt eresztve. Kellemes félhomály uralta a szobát. A cserépkályha árasztotta a meleget. Mindennel meg voltam elégedve, még másnaposság sem gyötört. A fejem még mindig a vállán volt, a keze a combomon. Előről kezdődött minden, de ezúttal végig is jártuk az utat. Vadul szeretkeztünk, ha lett volna körmöm, biztosan otthagyom a nyomait a hátán. Az éjjel a nyakán sikerült is. De nem haragudott meg érte. Még tetszett is neki. Mire végre ki tudtunk mászni az ágyból, már kettő is elmúlt. Megebédeltünk egy palacsintázóban, majd lesétáltuk, mire eljutottunk a Siphonia nevü kávézóba. Ott teát és Márlenkát kértem, ő sörözött. Eldöntötte, hogy ő ma csak azt fog inni. Nekem volt még egy üveg borom. Jót beszélgettünk, sokat nevettünk, játszottunk az odakészített asztali játékokkal. Külső szemlélőként úgy tűnt, mintha randiznánk. Igazából én is úgy éreztem. A hölgy, aki kiszolgált minket, szintén azt hitte. Még a lámpát, ami felettünk függött is félhomályban hagyta. Kelemes volt az egész.

Elég fáradtak voltunk, a pénzem is megcsappant, így lemondtunk az esti bulizásról. Valahogy én is szívesebben töltöttem volna Robival kettesben az estét iszogatva. Nem vártam, hogy történik bármi is köztünk újra. Egyszer azt mondta, hogy neki nem olyan fontos a szex, a volt barátnőjével is két hetente, ha szeretkeztek. Arra sem számítottam igazából, hogy napközben elcsábul. Vissza sétáltunk az albiba, megfürödtünk, iszogattunk, közben zongorázott, majd áttért a gitárra, immár a másik szobában, az ágyon ülve. Szeretem mikor játszik. Olyankor teljesen önmaga. Megláthatom mi van legbelül. Kiénekli magából, minden máz, amit estleg magára ölt előttem, leolvad róla. Persze az a két üveg sör is segített neki, amit addig elfogyasztott. Csak feküdtem az ágyon és élveztem a zenét, a hangját, átjárta mindenemet. Olyan volt, mintha felfelé húztak volna. Emelt a rezgésszámomon. Túlcsordúltak bennem az érzelmek. Úgy éreztem, szerelmes vagyok. Mindig is szerettem Robit, és fogom is. Mindig lesz számára hely a szívemben. Nem lángoltam, nem voltam halálosan szerelmes. Egyszerűen éreztem, hogy összetartozunk és, hogy a lelkem  felszabadultan összeolvad az övével a zene segítségével. Úgy éreztem kitöltjük az egész szobát.

Miután lerakta a gitárt és ismét egymás mellett feküdtünk, a sörösüveggel játszot beszélgetés közben. Ekkor elkerekedtek a szemei.

-Segíts.

Oda méztem. Az ujja beleszorult az üveg szájába, méghozzá tövig. Csak a fejemet ráztam, de próbáltam iszabadítani. Miután sikerrel jártam, lecsesztem, de hamar elnevettük. Főként, mert közben bökködtem, de a nevelést elrontotta, h mind a ketten illuminált állapotban voltunk, így öszenevettünk, majd magához ölelt. Úgy is maradtunk egy jóideig. Később sikerült ismét összegabalyodnunk és szeretkeztünk. Vadul, önfeledtem, karmolva, harapva, felszabadult belőlünk minden ösztön. Sikerült eladnom a házat. Magamat is megleptem ezzel, nem csak őt. Később odabújtam hozzá. Jó volt ez a meghittség. Három körül merültünk álomba.

Sok meglepetés ért, míg ott voltam. De mind kellemesen ért. Az utolsó még is nagyon meglepett, de az esett a legjobban. Bár nem értettem. Kikísért az állomásra. Emeletes vonattal mentem haza. Kicsit még beszélgettünk a peronon. Elméletileg csütörtök este ő is jön Müller Péter előadására, de még nem tudja, hogy a munka engedi e. Végül felszálltam a vonatra, leültem az emeleten és integettem neki. Elsétált az átjáró felé. Én előkerestem az MP3 lejátszómat és a telefonomat. hogy majd szóljak anyámnak, mire érek haza. Közben nézegettem kifelé. A vonatom késve indult. Egy srác állt lent és a barátnőjével kommunikált némán üvegen keresztül. Mosolyogva néztem őket. De rég is volt, mikor én ilyeneket átéltem. Akkor még én is az üvegre tapadtam, ha épp nem tudtam lehúzni. És addig búcsúzkodtam, míg a vonat el nem indult, és a kezem ki nem siklott exem kezéből. Ekkor mozgást láttam a szemem sarkából. Lepillantottam. Robi állt a peronon az ablak alatt és engem nézett mosolyogva. Nem értettem, hogy miért jött vissza. Látam, hogy lesétált már korábban a lépcsőn. Most még is ot állt és engem nézett, integetett. Én próbáltam megtudakolni, hogy miért nem ment el, de szerintem nem értette. Csak néztünk egymást, mi is némán kommunikáltunk, mint az előbb említett pár. A szívem túlcsordult, éreztem, hogy szerelmesen mosolygok, a szemeim ragyogtak ő sem értette, h a vonat miért nem indult még el. Legszívesebben lementem volna az ajtóba, hogy megcsókoljam. e nem tettem. Ki tudja, hogy reagált volna rá. És lehet, h a vonat akkor indula. Inkább a helyemen maradtam. Végül nekilódultunk. Hírtelen jött ötlettől vezérelve csókot dobtam neki, ő pedig kisfiúsan integetett. Rengeteg érzelem volt az arcán, nem tudtam mit érezhet pontosan. Egészen addig integettünk, ameddig láttuk egymást. Utána hátradőltem, elégedetten, szerelmesen mosolyogva. Úgy éreztem szinte szemmel láthatóan ragyogok. Még a kalauz is őszintén mosolygott rám. Mintha beragyogtam volna a vonatot a boldogságommal.

Anyám azt mondja ne keressem a miértet. Csupán élvezzem. Magamból sem fogok kiindulni. Senki sem egyforma. Lehet, hogy még látni akart. És vissza szaladt az épületből. Minden esetre nagyon jól esett. És az a mosoly, ami az arcán ült, lehet, hogy felért minden vallomással. A szívünk tudja, ami ellen az eszünk tiltakozik. Összetartozunk.        

 Egyre többször szembesülök azzal, hogy semmi sem véletlen, az élet mindig megoldja a problémákat. Segítenek a fentiek. Ezt tegnap is tapasztaltam.

A legnagyobb gondom oldódott meg. Exemmel kapcsolatos. Szüleimmel a virágbolt bezárása után bementünk az Interspárba. A gyomrom már a második kanyarnál összeugrott, adrenbalinom megemelkedett,  a szívem pedig úgy vert, akár a gőzkalapács. Ott állt a megy színű Seat. Úgy éreztem nem menekülhetek, szembe kel néznem a múltammal. És ahelyett, hogy magamba fordultam volna, vagy eluralt a pánik, mosolyogta, ugrándoztam, anyuékkal beszélgettem, közbe jártunk a sorok között. Nem az volt a célom, hogy mindenképpen lássam őt. Én a barátnőjére voltam kíváncsi.

“Most csak azért is megnézem magamnak alaposan.”

Már épp a pénztár felé mentünk, mikor a tisztálkodó szerek sora közül egy lány jött velem szembe kicsit váll alá érő nagyon hullámos barna hajjal, fekete kabátban és  fekete gatyában. Összenéztünk. Ő mintha kicsit megtorpant volna. Aluról felfelé bámult, amjd gyorsan eltűnt vaéamelyik sorban. kint, aki menekül. Nem mondott senki semmit, de tudtam, hogy ő az. A szívem mélyén tudtam, mikor összenéztünk és elmenekült. Apámnak még régebben igaza volt, sőt anyámnak is. Úgy éreztem, hogy alaptalan volt a félelmem. Lehet, hogy korábban nem adtam magamra, le voltam amortizálva, de ez most fordítva volt. Jóval vékonyabb voltam nála. Úgy tudom, hogy a fekete slankít, de a fekete ünneplőgatyában és vastagok voltak a combjai. Nem tudtam egyszerűen elhinni, hogy ez a lány versenyszerűan kosarazik. Lehet, hogy mióta a Generalinál dolgozik és exem ilyen jó pozícióba kereült, abba hagyta és meghízott? Passz. Apám korábban is azt mondta róla, hogy le van amortizálva, pedig akkor még csak öt hónap telt el a szakításunk óta.

Beálltunk az egyik sorba. És hupsz, punt abba állt ő is. Kicsit ágaskodtam, kihajoltam a sorból. Igen-igen, exem kopasz feje csillogott a lámpák fényétől. Hol merev test tartással, hol hanyagul a bevásárlűkocsira dőlve állt a pénztár előtt. A csaj többször felénk nézett, semmi mosoly, csak járt a szája. Gábor egyszer sem fordult meg.

Én elég fáradt voltam, a Robival átbeszélgetett éjszaka után, de próbáltam nem csak lesni magam elé esetlenül, anyámékkal beszélgettem.

-Azt mondják, aki így ráhájol a bevásárlószekérre, abban semi öröm nincsen – mondta anya.

Igazat adtam neki.

-Ugyan ot tarthat vele, mint régebben veled- mondta apa őket fixírozva. – Nézd meg a távolságot, alig néz rá ( apám mnyílván átlátott a tömeg felett a maga majdnem két méterével.) 

-Leamortizálta, jöhet a következő – vigyorgot anya. – Ez valami új sporttág lesz, Gáborka kifejlesztette.

De igazuk lehet. A lány is alig nézett rá, fizetés után elrohant, Gábor még ott toporgott, gondolom vagy visszajárót, avgy a kártyáját várta, amjd komótosan, nem menekülve utána tólta a szekerét.

Nem tudom mi lehetett jobb akkor ebben a lányban. Igaz, le voltam amortizálva, elhanyagoltam magam, nem sminkelzem, meghíztam elég rendesen és elment mellette az életkedvem, ami pedig az ikrekre a legjellemzőbb. Most ugyan et látom a lányon is. Minden esetre helyre raktam magamban a dolgaimat. Hihetetlen, hogy miatta szenvedtem, cintáltam, aláztam és kínoztam magam. Minden cicózás nélkül állítom, hogy szebbnek érzem magam  nála, jóval.

Már csak egy dolgon nevettem, miután kihajtottunk a parkolóból és minden addigi elfojtásom, dühöm, keserűségem nevetésben, beszédben felszabadult belőlem….

  -Hihetetlen, hogy Gábor vele volt képes megcsalni!

És nem érintett rosszul! Nevettem! Értitek? NEVETTEM! Azt hiszem meggyógyultam!    

 Röviden összegezve a helyzetemet és az érzéseimet….

……….úgy érzem nincs szükségem pasira……..

…………………szabad vagyok, szárnyalok…………………

……………………ugyan akkor romokban hever a szerelmi életem, egyenlőre nem látok kiutat. Valahol még is szeretnék járni valakivel. De jlenleg senki sem mutat hajlandóságot afelé, hogy udvaroljon nekem. Játszhatom a megközelíthetetlen dámát, a félénk szüzet, a barátot…valagogy sosem az jön ki belőle, amire én vágyom.

 Úgy tűnik, hogy zöldségevő letem. Kipróbáltam mennyire bírom a gyömölcsnapot. Menni megy, de ilyenkor bezzeg látszik, hogy ha itthon vagyok, apámank igaza van, evési kényszerem lesz. Unatkozom talán? Vagy pótcselekvés? Nem tudom. Ha Székesfehérváron tartózkodom, akkor jóval kevesebbet eszem. Vagy elfelejtek enni, vagy lusta vagyok kaját csinálni. Tudom, hogy mikor megkezdődik az új félév, valamikor február közepén, ismét lefogyok. Akkor pláne, mert rendszeresebbne járok a suli konditermébe. És ha jól gondolom, a szakirányu tárgyak mellett és a növekvő házidolgozatok és a szakdoga miatt nagyon enni sem lesz időm. A végén még visszamegyek a májusi 64 kilóra. Szép is volna 😀

De addig is nyomom a biciklit és kevesebbet eszem. Igyekszem leküzdeni az evési kényszeremet! 

Rendszeres hosroszkóp olvasó vagyok. De nem ez határozza meg, hogy miként cselekszem. Nagyon rég volt, mikor minden szavát elhittem. Akkor még tiniknel szóló magazinokat bújtam, mint például a 100Xszép. Nagyon szerettem, de leszokta róla. Miután elkezdtem főiskolára járni, úgy gondoltam, jobb ha “felnőtesebb” lapokat olvagatok. Így jött először a Cosmopolitan, majd a Wellness. Később már nem bírta a zsebpénzem és az inteligensebb magazin győzött. A Wellness lett a favorit. Azóta is rendszeresen veszem. Korábban, mikor még rendszeresen jártam itthon konditerembe, ott mindig ki volt készítve, mint olvasni való. Talán ott gyökerezett meg bennem, hogy ez az letmódmagazin még segíthet is. Mindig nagyon várom, hogy kitegyék az újat az újságárusok. Rendszerint edzés közben olvasom. Ösztönzőleg hat rám. Az új mozgásformák, sikertörténetek,  diéták. Szeretem azt is, mikor a hónap gyümölcsét, vagy legalábbis ételét mutatják be, és elmondják mimindenre használható és milyen szépítőszerekben található meg, hatással. 

Ez az egyetlen magazin, amit nyomtatott formában olvasok. Remélem vannak mások is itt, akik olykor  belelapoznak. Kíváncsi vagyok mi a véleményetek.

“Szerelem, kapcsolatok:

A házasságokat és a régi együttéléseket feszültség, harc és féltékenységi jelenetek jellemzik az év első felében. Arra kell ügyelnie, hogy ne veszítse el a fejét, ne engedje annyira felingerelni magát, hogy olyat mondjon vagy tegyen, amit később nem tud jóvátenni. Párkapcsolatodra az idén sokkal nagyobb hatást gyakorol a pénz, mint korábban. Még az is előfordulhat, hogy valakivel csak azért marad együtt, mert ezt diktálja az anyagi érdeke. Ha titkos szerelmi kapcsolatba megy bele, partnere ügyelni fog arra, hogy ne derüljön ki a viszony.

Egészség:

Semmiképpen ne vágjon bele egyetlen divatos diétába sem, ezektől jobb esetben egyetlen grammot sem fog fogyni, rosszabb esetben a hatásukra máj- és epebajok is felléphetnek. Régi egészségi problémája, amellyel az elmúlt években sokat küszködött, megoldódik, mert olyan gyógyítóval találkozik, aki nemcsak érti a dolgát, hanem figyel is önre.



Pénz, karrier:

A munkában változásra kerül sor, amit nem bán. De vigyázzon, mert először olyan lehetőséget sodorhat útjába az élet, amelyről csak később derül ki, hogy nem felel meg az elvárásainak. Úgy érzi, tévedett, amikor igent mondott, aztán a sors a segítségére siet, és másodszorra olyan lehetőséggel „kínálja meg”, amely igazán a kedvére való lesz. Családtag vagy rokon miatt kissé nehezebbnek érzi az életet, és ingatlanügylet sem bonyolódik olyan gyorsan, mint ahogy azt remélte.

Nők Lapja-asztrotippek:

• Álljon ellen a kísértésnek, ne menjen bele olyan dologba, amely nemcsak szabálytalan, hanem tisztességtelen is!

• Tartsa nyitva a szemét: az élet több területén kap váratlan segítséget a következő évben, amely nemcsak a nehéz helyzetekből húzza ki, hanem szerencséssé is teszi.

• Gyermekével legyen őszinte, mert csemetéje pontosan érzékeli a gondokat, és nincs jó hatással finom lelkére az elhallgatás és a hazudozás.

A legjobb napok: március 1., július 29., augusztus 26., október 18.

A legnehezebb napok: január 20., július 10., november 9.


forrás: NLC.hu/horoszkóp”

 Olykor úgy érzem, hogy nem vagyok teljesen normális. Ezt két dologra is értem. Az egyik az, hogy a súlyommal küzdök, vagy ahogy a súlyommal küzdeök. Le akarom adni ezt a plusz három kilót. És ehhez, képes vagyok halálra edzeni magam. Igen, igen, erre hajlamos vagyok. Most is majdnem összerogytam, ahogy lemásztam a bicikliről. Mert nem vagyok teljesen normális. Most a fejembe vettem, hogy addig fogok edzeni kő keményen, amíg vissza nem megyek arra a bűvös 65 kilóra.

A másik, a szerelmi ügyeim. Ismét hallottam Gábor felől. Úgy tűnik még együtt vannak. Érdekelne, avjon boldog e. De már semmi közöm hozzá. Fura, hogy minden ex pasimnak van barátnője, csak nekem sincs senkim. Robival sem tudom hányadán állok. Olykor úgy érzem, hogy szükségem lenne egy pszichológusra. Vagy egy pasira. Végérvényesen akkor fogom túltenni magam rajta, ha már egy komoly párkapcsolatban élek. Addig anyám pakolja helyre a lelkem, a sport, a buli, Robi…szóval értitek. Robit nagyon szeretem. De a múltamnak olykor akkora ereje van, hogy képes a földbe döngölni. Persze, persze, tudom, csakis akkor, ha hagyom. Csak is én tehetek ellene.

 Olykor elgondolkodom. Valóban csak szerepeket játszunk? Kölcsönbe kaptuk ezt a jelmezt, melyben mindenki megismer, aki a tükörbe nézve látunk. El kell fogadnunk, ápolnunk, larbantartanunk, amíg el nem érkezik az idő, hogy vissza adjuk.

Ezért is fontosak a rutinvizsgálatok, orvosi szűrések. Ezt már én is megtanultam. Nem elég, ha azzal győzködöm magam, hogy fiatal vagyok és egészséges, nincs szükségem semmilyen ellenőrzésre. Pedig van. Mindenkinek van. Manapság annyi a betegség, hogy jobb tisztában lenni vele, mennyire vagyunk veszélyeztetve. És vannak az általánosak, amik senkit sem kímélnek. Ilyen például a fogszuvasodás. Vegyük a fáradságot, és legalább félévente kérjünk időpontpot fogorvosunkhoz ellenőrzésre. És ne várjunk addig, amíg már enni sem tudunk a fájdalomtól. Elkövettem már párszor ezt a hibát…és nem volt kellemesebb utána a kezelés. Sőt! Most is vissza akarok menni, mert már megint fáj az egyik fogam, pedig ez már be van tömve. Hiába, rosz fogakat örököltem, könnyen romlanak. Pláne, et a dokim is megmondta, a fogak között, ahol először még fel sem tűnik, hogy baj van. Csak mikor már jócskán kilyukadt és fáj.

A másik, ahova szerdán megyek, az a nőgyógyászat. Kell az éves szűrés, és tablettát is fel akarok iratni. Ami viszont nem hagy nyugodni, az az, hogy már tavaly márciusbna találtam a bal mellemben egy csomószerűséget. Anyám szerint csak egy megnagyobbodott tejmirigy, de ő is azt mondja, jobb, ha megnézi az orvosom. Nem félek, tudom, hogy nincs komoly gond, csak a megnyugvás kedvéért.

Most a vérképet hagyom, a VOLT fesztiválon vettek tőlem eleget, amit biztosan átvizsgáltak, mielőtt a vérbankban küldték, és értesítenébnek, ha valami komoly gondot mutattak volna ki.

Amit még tehetünk, hogy vigyázzunk a “jelmezünkre”, az a helyes táplálkozás, és a mozgás. De erről nem kevés magazin és TV műsor oktat inket, én most nem állok be a sorba. Elég annyi, hogy én igyekszem rendszeresen szobakerékpározni. És ha arra van kedvem, elindítok a gépen valami jó pörgős számot és addig táncolok, amíg bírom szusszal. Elődordul, hogy ilyenkor az ágyra szédülök, vagy felkavarodik a gyomrom, de az megfigyeltem, hogy a zene és a ritmusos mozgás, kegyen az tánc, aerobik, futás, endorfint (boldogság hormont) szabadít fel a szervezetben. Mosoloygnom kell, jól érzem magam a bőrömben. Ajánlom mindenkinek a kicsit konga dobos, latinos, keleties, vagy a nyolcvanas évek zenéit 😀 Jó mozgást! 

Az előbb álltam rá a mérlegre. Az a furcsa, hogy igazából nem eszem sokkal többet, még is felfelé mennek a kilók a mérlegen. Anyám azt mondja, hogy ez lehet izom is. Remélem, mert olyan pufinak nem érzem magam. Igaz, vannak olyan reggeleim, vagy estéim, mikor úgy érzem, higy kövér vagyok. Hiába mondják azt a családombanm, hogy most pont jó, vagy azt, hogy milyen vékony vagyok. Én kövérnek látom magam. Azt hiszem, hogy ez pszcihés dolog lesz. Olvastam valahol, hogy azok a nő, akik valamikor jelentős súlytöblettel rendelkeztek, és lefogytak, hajlamosak kövérnek látni magukat, mikor semi okok sincs rá. Velem is ez a helyzet. Pedig most imondottan csinosnak érzem magam. Még a böröm is szép tiszta. A hajam sem áll úgy, mint a szénaboglya. Izmosodnak, karcsúsodnak a lábaim is, a fenekem formálódik  a hasamon pedig el kell kezdenem dolgozni, hogy a kockáim ismét megmutassák magukat.

Csak így tovább!