Kezdőlépések egy új én felé

 Tele vagyok energiával. Mozogni szeretnék. Bár ismét későn feködtem le. Robit láttam vendégül. Eléggé rákattant a zenéimre, gyűjtögetett magának. Utána megnéztünk egy fílmet jó szokásunkhoz híven. Jókat nevettünk. A Pirosszkát választotta. Utána zenét hallgatva eszmét cseréltünk. Oké, főként ő beszélt. Én próbáltam emészteni, amit mond.

Kicsit bunyóztunk, az nagyon jól megy nekünk. Egy idő után hátulról körém fonódott, és úgy ölelt, akár egy alvómacit. Először meglepődtem. Utána kezdtem élvezni a helyzetet. Rakosgatott ide-oda, végül a hasán kötöttem ki. Csak néztem a félhomályban, mosolyogtunk egymásra.

-Remélem nem vagyok túl nehéz – mondta.

-Még nem szóltam, hogy nehéz volnál – mosolygott rám.

-Furcsa, hogy a szívedet a jobb oldalamon érzem.

Ekkor fölém gördült. Ezek a hírtelen mozdulatok mindig elakasztották a lélegzetemet. Csak pislogni tudtam.

Azt hittem, talán végre próbálkozik. Az összebújások nem izgattak szexuálisan. Nekem fontos a testi közelség, mindig megnyugtat, energiával tölt fel. Bár, mikor egyik keze a mellemen volt, valami ébredezett bennem. De így, hogy most fölém magasodott, éreztem a bizsergést. Szeretek belesimítani a hajába. Jó érzés. Megnyugtat. Tudom, hogy itt van és minden gond nélkül hozzá érhetek.

De hiába vátam, hogy lépjen, megtegye azt a is távolságot,l ami az ajkaink között volt. Nem tette meg. egy idő után visszavonulót fújt. Talán azt hitte nem szeretnék semit? Hiszen a legutolsó együttlétünk óta már háromszor találkoztunk, és nem léptünk semmit egymás felé. Vagy azt várta, hogy én lépjek? Passzolok. Minden esetre mellém heveredett. Ismét beszélgetni kezdtünk, majd vitába torkollott. Ismét bunyóztunk. Legalábbis én bökködtem. Folyamatosan azzal biszkált, hogy ő, mint férfi, felsőbbrendű. Tudom, hogy csak poénkodik. Az EGOról vitatkoztunk. Szerinte engem az EGOm irányít. Megragadta a csuklómat és a tenyeremmel ütögette a mellkasát.

-Látod, ezt is az EGOd irányítja. Téged teljesen leural az EGO.

-Ezt te irányítod – néztem rá.

-Inkább simi – finomat irányítva a kezemet, gyengéden simogattam a mellkasát. – Simi, simi, simi.

Azon ne múljon, gondoltam. Nekem is jólesett, és úgy láttam, hogy neki is. Az ő keze is felfedezőútra indult. Ennyire még nem adtam át magam annak, hogy őt érinthetem. Az, az ibolyaszínű fény, amit rendszerint akkor látok, ha Robival vagyok, egyre erősödött a szemhéjam mögött. Csak úgy lüktetett, mikor az ujjai a csípőmön kalandoztak. Egyre közelebb és közelebb húzott magához, teljesen összegamabolydtunk. Az arcát és a nyakát simogattam. A számmal a nyakán és az arcán barangoltam. Olykor finoman hozzáértem a szájához, de nem én akartam megcsókolni először. Arra vártam, hogy ő tegye meg. Hamarosan felém is fordult, az ajkunk összeforrt. Ekkor ismét fordult és félig magaalá húzott.

Lassan vetkőztettem, felfedeztem minden porcikáját, átadtam magam az érintés varázsának, ahogy a bőréhez érhetek. Csak gyönyörködtem. Jó volt ott látni az ágyamon, a szobám ezen része amúgy is  “el volt átkozva”. Mióta exemmel szakítottunk, nem történt benne semmi pozitív, ami kitisztíthatta volna, az utolsó rossz aktus maradványaitól. Most beindult valami. A kezdő lépések megvoltak. Nem akartam lefeküdni vele. Még nem. Két okom is volt rá.

Végül összebújva feküdtünk. A mellkasát és az arcát simogattam, ő a vállam és a derekamat. Semmi sem zavarta meg ezt a meghittséget, mint régebben. Beszélgettünk. Az albérletéről kérdezgettem, szívesen beszélt róla.

-Gondolkodtam, hogy mikor nem lesznek ott a lakótársaim, meghívlak.

Csak mosolyogtam.

-András is mondta, hogy szívesen lejönne, de talán most nem kellene egyszerre lejönnötök.

Ezen is csak vigyorogtam.-Na igen, most végkép ki lenne küldve a szobából.

Ezen nevettünk.

-Február 4ig itthon leszek.

-De jó neked. Akkor majd úgy szervezem, hogy addig le tudj jönni. De addig még úgy is találkozunk.   

-Reméltem – mosolyogtam rá.

Hajnali fél háromkor távozott. Jóléreztem magam. Nem is éreztem üresnek magam. Valahogy emmi elutasító jelzést nem kaptam. Valahogy biztonságban éreztem magam. Anyámnak is igaza lehet. Azzal, hogy nem mászkálok utánam inkább hagyom, hogy ő keresen meg, előrébb jutok. Nem mászok rá, nem üldözöm SMS-kel, nem hívogatom. Keressen ő.