Azt hiszem helyrejöttem :-D

 Egyre többször szembesülök azzal, hogy semmi sem véletlen, az élet mindig megoldja a problémákat. Segítenek a fentiek. Ezt tegnap is tapasztaltam.

A legnagyobb gondom oldódott meg. Exemmel kapcsolatos. Szüleimmel a virágbolt bezárása után bementünk az Interspárba. A gyomrom már a második kanyarnál összeugrott, adrenbalinom megemelkedett,  a szívem pedig úgy vert, akár a gőzkalapács. Ott állt a megy színű Seat. Úgy éreztem nem menekülhetek, szembe kel néznem a múltammal. És ahelyett, hogy magamba fordultam volna, vagy eluralt a pánik, mosolyogta, ugrándoztam, anyuékkal beszélgettem, közbe jártunk a sorok között. Nem az volt a célom, hogy mindenképpen lássam őt. Én a barátnőjére voltam kíváncsi.

“Most csak azért is megnézem magamnak alaposan.”

Már épp a pénztár felé mentünk, mikor a tisztálkodó szerek sora közül egy lány jött velem szembe kicsit váll alá érő nagyon hullámos barna hajjal, fekete kabátban és  fekete gatyában. Összenéztünk. Ő mintha kicsit megtorpant volna. Aluról felfelé bámult, amjd gyorsan eltűnt vaéamelyik sorban. kint, aki menekül. Nem mondott senki semmit, de tudtam, hogy ő az. A szívem mélyén tudtam, mikor összenéztünk és elmenekült. Apámnak még régebben igaza volt, sőt anyámnak is. Úgy éreztem, hogy alaptalan volt a félelmem. Lehet, hogy korábban nem adtam magamra, le voltam amortizálva, de ez most fordítva volt. Jóval vékonyabb voltam nála. Úgy tudom, hogy a fekete slankít, de a fekete ünneplőgatyában és vastagok voltak a combjai. Nem tudtam egyszerűen elhinni, hogy ez a lány versenyszerűan kosarazik. Lehet, hogy mióta a Generalinál dolgozik és exem ilyen jó pozícióba kereült, abba hagyta és meghízott? Passz. Apám korábban is azt mondta róla, hogy le van amortizálva, pedig akkor még csak öt hónap telt el a szakításunk óta.

Beálltunk az egyik sorba. És hupsz, punt abba állt ő is. Kicsit ágaskodtam, kihajoltam a sorból. Igen-igen, exem kopasz feje csillogott a lámpák fényétől. Hol merev test tartással, hol hanyagul a bevásárlűkocsira dőlve állt a pénztár előtt. A csaj többször felénk nézett, semmi mosoly, csak járt a szája. Gábor egyszer sem fordult meg.

Én elég fáradt voltam, a Robival átbeszélgetett éjszaka után, de próbáltam nem csak lesni magam elé esetlenül, anyámékkal beszélgettem.

-Azt mondják, aki így ráhájol a bevásárlószekérre, abban semi öröm nincsen – mondta anya.

Igazat adtam neki.

-Ugyan ot tarthat vele, mint régebben veled- mondta apa őket fixírozva. – Nézd meg a távolságot, alig néz rá ( apám mnyílván átlátott a tömeg felett a maga majdnem két méterével.) 

-Leamortizálta, jöhet a következő – vigyorgot anya. – Ez valami új sporttág lesz, Gáborka kifejlesztette.

De igazuk lehet. A lány is alig nézett rá, fizetés után elrohant, Gábor még ott toporgott, gondolom vagy visszajárót, avgy a kártyáját várta, amjd komótosan, nem menekülve utána tólta a szekerét.

Nem tudom mi lehetett jobb akkor ebben a lányban. Igaz, le voltam amortizálva, elhanyagoltam magam, nem sminkelzem, meghíztam elég rendesen és elment mellette az életkedvem, ami pedig az ikrekre a legjellemzőbb. Most ugyan et látom a lányon is. Minden esetre helyre raktam magamban a dolgaimat. Hihetetlen, hogy miatta szenvedtem, cintáltam, aláztam és kínoztam magam. Minden cicózás nélkül állítom, hogy szebbnek érzem magam  nála, jóval.

Már csak egy dolgon nevettem, miután kihajtottunk a parkolóból és minden addigi elfojtásom, dühöm, keserűségem nevetésben, beszédben felszabadult belőlem….

  -Hihetetlen, hogy Gábor vele volt képes megcsalni!

És nem érintett rosszul! Nevettem! Értitek? NEVETTEM! Azt hiszem meggyógyultam!