Szerdán nőgyógyásznál jártam. Már ideje volt. Felirattam az újabb adag fogamzásgátlómat, és megnézettem a dokival at a csomót a bal mellemben, amit 
találtam. De esküszöm, én még nem voltam ilyen zavarban. Az valahogy “megszokotabb“, hogy az ember lánya deréktól lefelé vetkőzik neki a nőgyógyásznál. Nekem deréktól felfelé kellett. A melleimet takarva léptem ki a vizsgálóba. Ami még rontja, a helyzetet, hogy körülbelül harminc éves a dokim és nem is néz ki olyan rosszul.
Elnézően mosolygott rám, még az ötven körüli aszisztens nő is.
-Johanna, kérem lazán engedje le a kezét. Tegye csípőre, vagy, ahogy önnek kényelmes.
Engedelmeskedtem, és igyekeztem nem mutatni, hogy mennyire zavarban vagyok. Megmutattam, hogy hol találtam a csomót, amjd megvizsgálta mind a két mellemet. Közben igyekeztem mindenhová ( padlóra, köpenyére, függönyre) koncentrálni, csak rá nem. Végül a szemébe kellet néznem, mikor hozzám beszélt.
-Igen, valóban van itt valami, de szabadon mozgatható, nem tapad úgy a bőrhöz, vagy más szövetekhez. Jobb esetben csak mirigy duzzanat, vagy ciszta. De kap egy időpontot ultrahangra és mamográphiára.
Miután beléptem az öltözőbe, éreztem, hogy elönti a forróság az arcomat. Belenéztem a tükörbe. Valóban megjelentek a lángrózsák az arcomon. Gyorsan felöltöztem. Int megbeszéltük a vizsgálatot és kaptam egy időpontot. Február 15, 12:15. KIcsit félek. Nem is annyira az eredménytől. Inkább magától a vizsgálattól. Még soha nem voltam hasonlón. Nem szeretnék egyedül menni, de minden ember, akit hívnék, dolgozik. Majd még elválik, h mi lesz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: