(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Kedves Gabi!

Megindított amit írtál nekem. Jól esik, hogy segíthetek. Miért hazudjak? Lelkemből beszélek, és csak is olyanokat tudok leírni, amit igaznak érzek. Papolhatmék felszines dolgokról a szerelemről, barátságról, fogyókúrákról, meg más “trendi” témákról. De őszintén. Biztos, hogy a lelkünknek erre van szüksége? Arra éhes, hogy milyen pozítórával dobjam fel a házas életemet, vagy a kapcsolatomat? Ez legfeljebb az EGOnkat érdekli. A lelkünk tudja, hogy mire van szükségünk. Lehet, hogy olykor túl elvontan írok, vagy nem érti meg valaki. De úgy gondolom, hogy, akinek szüksége van rá, azt úgy is megtalálja és kicsírázik benne. Befogadja, a magáévá teszi és hasznosítja a saját életében. Azt hiszem te is így vagy vele, mikor at mondod, hogy lelket öntenek beléd a szavaim.

Az elengedés mindig fájadalmas dolog. Mindenki megtapasztalja. De el kell fogadnunk. Ha valaki menni akar, nem tarthatjuk vissza, mert szükségünk van rá. Egy dolgot meg kell jegyeznünk. Minden találkozás okkal történik. Mindenkitől tanulunk valamit, és ez fordítva is igaz. De ha már megtettük amiben odafent, lejövetelünk előtt megegyeztünk, akkor tovább kell lépni, új emberekkel megismerkedi, s előről kezdődik ez a jaték. Mert bizony ez csupán játék. Kár is bármit véresen komolyan venni. Olyan ez az egész, akár egy színjáték. Különböző szerepeket húzunk magunkra. A gyermekét, a kamaszét, férfi vagy nő, a szerelmesét, később szeretőjét. És ha eljön az ideje anyák és apák. De mind-mind csak szerepjáték. Ne vedd komolyan. Ha így fogod fel, hidd el, könnyebb lesz az életed.

Nem tudok pontos tanácsot adni. De ajálhatok valakit, aki nekem is sokat segített. Most fogom befejezni a könyv olvasását. Több helyen elsírtam maga, pedig nem vagyok egy könnyen elérzékenyülő típús. De nyugodt szívvel javasolom, hogy olvasd el Müller Péter Szeretetkönyvét. Hidd el, sokat fog segíteni. Főként abban, hogy megértsd magadban a nőt, elfogadd és megéld. Minden ott kezdődik, hogy mennyire merünk nőnek lenni, ebben a mai világban. Mert nem az a nő, aki függ a férfitől, vagy , hogy annyira nő, amennyire a partnere férfi. A nő egy önálló, inteligens lény. Nem az az állatszámba vett lény, ahova évezredek óta a férfiak taszítottak minket. Jó olvasást kívánok!     

 Olykor elgondolkodom. Vajon a csók mennyire szerves része a szeretkezésnek? Létezik önfeledt, odadó szerelmeskedés anélkül, hogy a szánk hosszan összefonódna és a nyelvünk hol szenvedélyes, hol andalító táncba kezdene? Vagy a csók hiánya a komoly érzelmek hiányát is jelentheti? De ha csak szeretkezem a másikkal, akkor is megcsókolom. Vagy nem? Esetleg létezik olyan ember aki nem tartja olyan fontosnak?

Ezeken gondolkodtam egész nap. Robi tegnap meglátogatott, fílmet is néztünk, kettőt, hajnali háromkor távozott, én pedig tömör izomláz vagyok. Rájöhetek, hogy nem csal beszélgettün.

Elég sok zavaró tényező van, ami megzavarhatja a szeretkezést.

Azt hiszem az abszolút aranyérmes…

Ad1; kicsúszik a szádon egy vágyölő mondat…(uppsz!)

Ad2; kint más emberek is moztgolódnak, élik az életüket (anya-apa kappcsogatja a fürdőszoba villanyt, lehúzza a WC-t, tudol…)

Ad3; iszonyúan nyikorog az ágy! És nem avgytok otthon egyedül….

Velünk ez esett meg. Vicces, mert nem emlékeztem rá, hogy ennyire rossz a rugó. És az sem rémlett, hogy vajon exemmel merre lavíroztunk az ágyon, hogy ne nyikorogjon. Vagy akkor talán nem is izgatott? De most eléggé zavart. Nem lehetett teljesen feloldódni, azt a tempót diktánli, amit az ember kíván, mert félő, hogy felveri a házat. Pláne hajnalban. Ó, persze volt egy két pillanat, mikor abszolút nem érdekelt, mert kikapcsolt az agyam. Ha úgy vesszük, az ágyam elkezdett kitisztulni. Már szeretkeztem benne, úgy, hogy semmi kényszer, mind a ketten akartuk, jó is volt, boldog, tele jó enrgiával. Még egy-két ilyen, és kitisztul. Ki tudja mi fog még történni. Hagyom, hogy ő keressen, azt mondom, ha még magától megkeres valamelyik héten, és próbálkozik, akkor meg van írva, hogy járjunk. Ebben az évben. Ti vagytok rá a tanúim. Két hetet adok. Míg el nem kezdődik az új szemeszter. Úgy legyen! 

 Tegnap egész délután Michael Jackson klippeket nézegettem. Mondjon bárki-bármit…jó zenét csinál. Legalább lehet rá normálisan táncolni. Ennek még a szövegét is lefordítottam és büszke vagyok magamra. Bár kellett a szótár. Legalább gyakorlok kicsit 😀

 Robi ma is megkeresett. Épp vizsgára készültem, mikor pittyegett a zsebem. Megnéztem.

“J.Robi.: Este fílmnézés?”

Na persze. Fílmnézés…mi? Persze legtöbbször akkor keres, mikor épp Fehérváron tartózkodom. Mondtam, hogy csak vasárnap érek rá. Ő pedig akkor már visszamegy Szombathelyre. András jön hozzá, egész héten ott lesz. Úgyhogy legfeljebb a következő hétvége. De nagyon örülök, hogy ő keres engem. méghozzá magától. Talán szép lassan kialakul az az áhított kapcsolat. Szorítsatok nekem. Azt hsizem valóban kezdek szerelmes lenni.

 Egység:

 Az alkonyat lassan beszövi a tájat,

Hűvös szellő simogatja a fákat.

Az emberek mind nyugovóra térnek,

Ahogy az árnyékok egyre magasabbra érnek.

Az égre felúsznak a csillagok,

S lassan a felséges Holdanya is felragyog.

Már csak egy helyen pislákol a fény,

Egy alak tüzet rak a hegyen, ez vagyok én.

Levedlem gúnyám, hajamat kibontom,

Tarisznyámból előkerül egy üvegcse, s tartalmát a tűzbe szórom.

Arcomra jeleket festek, napot, holdat, csillagot,

Medvebőrre öntöm köveim, s a mágia felragyog,

Magasra csapnak a lángnyelvek, nyaldossák az eget,

Behunyt szemekkel idézem meg a szelet.

Feléled az ősi erő, körbeveszi testem,

Magamba nézve meglelem, kit eddig kerestem.

Hullámzó erő, sajgó végtagok,

A holdra vonyítva, előbújnak a farkasok.

Éled az éjszaka, s a természet vele mozdul,

A távolban egy harang megkondul.

Vibrál testemen a tűz fénye,

Izzanak a rajzok, magába szív a mágia örvénye.

A természet mellett más jelek is égnek,

Emlékei egy varázzsal teli éjnek.

Bármerre jársz, én veled vagyok,

Testeden én is jeleket hagyok.

Ott élek a tűzben, mely melegít,

A patak vizében, mely szomjadon segít.

A csillagokban, melyek vezetnek utadon, ha az ég tiszta,

S ha tükörbe nézel, onnan is én nézek vissza.