Még küzdöm a nőiességgel

 Ráébredtem tegnap arra a tényre, hogy a lakótársaim körében én nem érzem magam kimondottan nőnek. Ami részben nem baj, mert legalább nem fognak soha elfajulni a dolgok. Másrészt viszont, mint azta a blogom címe is mutatja, meg kellene találnom magamban az igazi nőt. Van mikor sikerül. Vannak olyan személyek, akik mellett nőnek ézem magam.

Itt van Dark Angel, mellette abszolút úgy is viselkedem, akár egy nő, mert nem tudok másként. Anyám szerint mellette megtanulhatom. Ellágyulok, ha vele vagyok.

Mikor szüleimmel megyek valahova, akkor is mindig sokat adok arra, hogy milyen külsővel lépek ki a lakásból. 

De itt, Fehérváron Balázs és Gergő társaságában nem vagyok nő. Valahogy nincs nemem. Olykor eszembe jutattják, de nem a legkellemesebb értelemben…lásd: takarítás.

Ma este lenézek a konditerembe. Szeretnék minimum egy órát edzeni. Legalább levezetem a feszültséget. Van benne. Van bizony. Főként szexuális. Ez van. Ebben a stádiumban vagyok, pedig még vannak fizikai fájdalmaim a múlthétvége óra. Az még emlékeztethetne rá. De a hormonok, azok hormonok.

Minden esetre tudom, hogy este kevesen, nagyon kevesen lesznek az edzőteremben. Igen, igen, bevonzom, megteremtem magamnak ezt a jó helyzetet, hogy nyugodtan karban tudjam tartani a testemet 😀