(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

Az elmúlt hét képekben :-D

 Majci munka közben. Szerencsére megtört az “átok” és ezen a héten már jöttek a vevők. De addig, egy nap, talán ha három ember ránknyitotta az ajtót 🙁


 

 

 

 

 

 

 

 

A csajokat sikerült lesből elkapnom óra előtt. De becsületükre legyen mondva, résen voltak, és nagyon kellett küzdenem 😀 Valamiért nem   nem szeretik, ha fotózzák őket. Érdekes, mert Lilut a VOLT fesztiválon sokszor skerült, ráadásul szemből 😀

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A másk kedvencem. Gergő lakótársam TV-t (próbál) nézni. Ugyanis Balázs folyton ki-be kapcsolgatta a készüléket és a DVD lejátszót is. A végén Gergő inkább bedőlt a doboz elé, talán rajta a sugarak nem hatolnak át. Érdekes este volt. Olykor érzem, hogy a falra tudnám őket kenni, poszter gyanánt. Rá vesznek arra, hogy takarítsak, nagy nehezen, persze azzal, hogy piszkálnak. És mi marad nekem a felmosáson kívül? A Budi suvickolása! De finnyásak vagytok srácok!!!! Istenem, de finnyásak!

 

 

 

 

A lányok elvittek egy új teázóba. Forrócsokit kértem. Nagy jól nézett ki. Be kell ismernem. Bár az íze, inkább a kakaóra emlékeztetett, mint a forrócsokóládéra. De a dizájn nagyon tetszett. Kényelmes fotelokban ücsörögtünk. Elég retrós volt a környezet. Még a fotelok ecsegése is élethű volt. Bár ezt inkább annak tudom be, hogy valóban eljárt felettük az idő. Azt hiszem dédimamám még ilyenben ülve látott minket vendégül. Némi jóérzéssel töltött el az emlék, amit a rugók és az anyag recsegése-nyikorgása váltot ki. Barátnőim nem tudták miért vigyorgok olyan átszellemülten, kezemben a zöld alapon fehér pöttyös bögrével. De jóléreztem magam. Örülök, hogy megmutatták azt a helyet. Bár elég rendesen el van dugva. Olyan, mint Harry Potter Foltozott üstje. Csak a beavatot szemek találják meg 😀

 

A másik kedvenc képem a Wörösmarty színházban készült. Ott lesz megtartva az egyik órám. Színházmenedzsment. Érdekesen hangzik. Pláne, hogy körbejártuk az egész épületet, pincétől a padlásig. Szó szerint. Négy emelet, majdnem csigalécsőn. Bemásztunk a zenekari árokba, vagyis a színpad alá. Láttuk a háttérmunkálatokat, a forgószínpadot. Beültünk egy próbára. Lenéztünk a kelléktárba, majd teljesült mindannyiunk vágya. Lelátogattunk a jelmeztárba. Kalauzunk elmondása szerint, közel egymillió, vagy akár több forint értékű jelmez közöt sétáltunk a lányokkal. Na igen, azt még el kell mondanom, hogy kábé tizenketten vagyunk az órán, és csak lányok. Tehát, mindannyiunknak tetszett a jelmeztár.

-Gyerekek, elfogadnék egy ilyen gardróbot!

 

Ez sokunk száját elhagyta! De nagyon élveztük. Láttam egy gyönyörű bocskai kabátot. Mohazöld, zsínóros. Ha férfi volnék, öltözködnék ilyen jellegő göncökbe. De nő vagyok. Maradok a magam neméhez illő daraboknál. De a fűzőtől mentsen meg az ég!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!