Olykor gondolkodóba esem saját magamon. Alapban egy romantikus lánynak tartom 
magam, aki képes a józan gondolkodásra, és a gyengédségre. Főként akkor vagyok gyengéd, ha azzal vagyok, akit szeretek. És még is. Ha össze kerülök Dark Angellel, és teljes figyelmét felém fordítja, elveszítem a fejemet. Én szeretnék vele gyengéd lenni végig, de nem megy. Erre hétvégén kellett ráébrednem.
Vele voltam, bírkóztunk. De ő erősebb volt, s kezeimet keresztül fonva a felsőtestemen, lefogott. Én nagy szemekkel csak pislogtam rá. Megdöbbentem, de komolyan. Olykor vannak olyan tévhiteim, hogy egyforma erős vagyok az általam kiválasztott férfiakkal. És bizony rá kell ébrednem, hogy tévedtem. Angelből sem néztem volna ki. De meg sem bírtam mozdítani a karjaimat. Teljes súlyával rámnehezedett, miközben félig fölém hajolt. Haja végig seperte az arcomat, beszívtam az illatát. Minden idegszálam pattanásig feszült, ahogy megéreztem pár centire a nyakam felett a száját. Már ettől ívbehajolt a gerincem, és nem tudtam tenni ellene semmit. Éreztem, hogy mosolyog. Sikoltani akartam, de küzdöttem a kényszer ellen. Összeugrottam, mikor ajkát a nyakamra nyomta, nyeve hegyével megízlelte, s akkor vesztettem el végkép a fejem, mikor fogait a tarkómba mélyesztette. A karjába haraptam, hogy legyűrjem a sikolyt a torkomban. Végig cikázott rajtam a kéj, soha azelőtt ilyen intenzítással nem érzett formában. Talán a visszaszorított macska így adta tudtomra, hogy még itt van. Hiszen a macskák kapják el a nőstényeket a tarkójuknál fogva, hogy bizonyítsák, ők az erősebbek, engedjünk. És rám őrületes hatással volt ez a mozdulat. Mikor újra belém harapott, és is erősebben szorítittam össze a fogaimat a vállában. 
Elszabadultak az ösztönök, karmoltuk, markoltuk egymást, a másik bőrébe martuk jeleinket. Bele akartam mászni ebbe a férfibe, érezni magamban. És ami megijesztett, hogy azt akartam, fájjon. Nem csak neki, nekem is. Azt akartam, hogy olyan erővel harapjon, hogy összemosódjon a fájdalom és a gyönyör mesgyéje. Akkor nem érdekelt mi marad meg belőle, mennyire fog látszani. Azt akartam, hogy nyomokat hagyjon rajtam, hogy megjelöljön, az övé akartam lenni. Mindenestül.
A szeretkezésünk már nem volt olyan vad. Finoman öleltem magamhoz, körmeimet lágyan végig futtattam a gerince mentén, belemarkoltam a hajába. A gyönyör után fejét a melleimen pihentette, nagy kortyokban nyelte a levegőt. Én pedig csak sötét haját simogattam. Sajgott a nyakam, de nem érdekelt. Tudtam, hogy nyoma lesz, de az sem érdekelt.
Összebújtunk, és én legszívesebben elaludtam volna a szívverését hallgatva.
Másnap valóban nyoma maradt, de büszke voltam rá. Van olyan ember, aki utálja, ha kiszívják a nyakát, vagy bármi mást. Egyáltalán, ha nyomokat hagy rajta az éjszaka. Én még is szeretem. Ott a tudat, hogy összetartozom valakivel. A régi korokban, keleten büszkén viselték az emberek ezeket a jeleket. Azt mutatták, hogy foglaltak, tehát megközelíthetetlenek. Mára már inkább barbarizmusnak bélyegzik. Pedig koránt sem az. Ezen el lehetne vitatkozni, de mindenkinek szíve joga, hogy mit gondol róla. Én mindig is szerettem, bár a bőröm három-négy nap után kidobja. Sokáig nem marad meg. Sajnos.
Két barátnőm azon a véleményen van, hogy felesleges a kiszívott nyak, mert úgy nem lehet ismerkedni, flörtölni. Ebben azért nem értek egyet. Lehet, ha akarsz. Hát nem a tiltott gyümölcs a legédesebb?
Ráadásul nem hiába jelölünk meg valakit, és fordítva is. Általában a szenvedély hevében nem is gondolkodunk, de tudat alatt ott van, hogy meg akarom jelölni. Hordozza jeleimet. Lássák csak, hogy érinthetetlen, hozzám tartozik. Ezt manapság talán fel sem fogjuk, csak cselekszünk. Pedig ez van a háttérben, nem csupán a szenvedély.
De azért ne essünk túlzásokba. Én egyszer Dark Angel nyakára szabályos kis gyöngysort alkottam, bár, énmagam nem emlékszem rá, ő váltig állítja. Elhiszem, de komolyabban nem szégyenlem magam érte. Mind ez nyílván akkor történt, mikor alkoholt fgyasztottunk és elszabadultak az ösztönök. Ilyenkor az emeber hajlamos túl jó munkát végezni! 🙂
Eszméletlenül tetszik ahogy leírtad az érzést és most hiányérzetem van. Kell egy pasi 😀