Újabb történetek Dark Angellel

 Csodálatos dolgok történtek Dark Angellel és velem. Lehet, hogy ez másnak egyszerű kis csacskaság, de nekem hatalmas öröm.

Összeölelkezve feküdtünk a sötét szobában. Mind a ketten felöltözve. És talán most fordult elő először, hogy így magához ölelt. Átjárt a béke és a nyugalom. Szerelmes voltam, és vagyok, őszintén, hűen, lágyan. Ez valóban nem az a lángoló, mindent felperzselő és felforgató érzelem. Ez, amolyan elringató szerelem. Tudod, amitől bágyadtan mosolyogsz, ha eszedbe jut. Ami nem okoz feltétlenül lucskos álmokat. Ez olyan, mintha ismét kisiskolás volnék. Ellebegek a kis rózsaszín felhőkben. De tudom, hogy ez nem álom. Hanem kézzel fogható valóság.

Kezd  őszintén megnyílni, s olyan dolgokat is elmond, amiket másnak nem. Legalábbis én vagyok az első.

És, ahogy  ott hevertünk, olyan dolgot mondott, ami sokkal többet jelentett, mint az a szó, hogy szeretlek.

-Szombathelyen hiányérzetem támadt. Hiányzott ez a helyzet.

-Melyik helyzet?

Sejtettem mire gondol, de nem volt elég bátorságom elhinni, amíg nem ő fogalmazza meg.

-Ez itt – mutatott körbe a szobában.

-Hogy a szobámban légy?

Nem tűnt akkora butaságnak, mint így most olvasva. Hiszen többször mondta már, hogy nagyon jól érzi magát a szobámban.

-Igen – bólintott, de most jön a lényeg. – De ehhez kellesz te is. Hogy itt legyél, ahogy most.

Ott feküdtem a vállán, ő ölelt engem, én pedig a mellkasát cirógattam a fehér pólón keresztül. Biztonságban éreztem magam, mint aki haza talált. Egy biztos otthonba, ahol boldog, feltöltődhet, ahol semmi baj nem érheti.

Egyre lágyabban szeretkezünk, erre már rájöttem. De, ha nem is az egyesülés lesz a vége, már az boldoggá tesz, és lelkileg kielégít, ha magához ölel és csak csendesen fekszünk. De most még is szeretkeztünk. A meghitség utána sem szűnt meg köztünk. Újra összebújtunk, ahogy annak lennie kell. És olyan dolgokról érdeklődött, amit ismét nem vártam volna tőle.

-Mikorra várod a havidat?

Először csak pislogtam. Kellett egy is idő, mire eljutott a tudatomig, hogy mit kérdezett. Egyrészt még nem tértem teljesen magamhoz a szeretkezés után, másrészt, ilyenről nem szokott velem beszélgetni. Nyitot vagyok, csak ő nem hozta még szóba soha.

-Biztos, hogy tudni akarod? – bólintott. – Holnapra. Miért?

-Én is úgy számoltam, hogy már eltelt négy hét – így ő.

Ha nem az ágyon fekszem, tuti, hogy a padlón koppan az állam. Ez most komoly? Így számon tartja? Te jó ég!

-És mekkora védelmet nyújt a tablettád?

Újabb koppanás. Mi folyik itt? Értetlenkedtem, de nemsokára kiderült, hogy mire fel megy ez a nagy kérdezősködés.

-Elég nagyot. Miért?

-Mert úgy éreztem, miközben együtt voltunk…szóval, hogy…nem vagyunk egyedül. Az járt a fejemben, hogy mi van, ha gyerekünk lesz.

-Mintha egy harmadik lélek is lett vona itt? – kérdeztem, miután felvakartam harmadszor is az államat. Ez már az én fejemben is számtalanszor megfordult. 

-Most miért nézel így? – ráncolta a szemöldökét.

-Semmi, csak furcsa, hogy más szájából hallom a saját gondolataimat. Erre már én is sokszor gondoltam. De szerintem minden szeretkezésnél várakozik egy kis lélek, hogy leszülethessen.

Ebben is egyetértettünk. Azt hiszem erre mondják, hogy egy hullámhosszon vagyunk.

Anyám is erre jutott, már csak azért is, mert mikor pénteken átjöttünk hozzánk, először érezte úgy, hogy egy egységként érkeztünk meg. Nem két különálló személyként. Hanem úgy, mint, akik valóban egyek, összetartoznak. Ahogy rám nézett, viselkedtünk egymással. Az is boldoggá tesz, hogy már az apámmal is tudnak kommunikálni egymással. Így apám egy olyan oldalát ismerheti meg Angelnek, amiről azt gondolta, hogy nem is létezik.

Lassú víz partot mos. Nem siettetek semmit. Szép lassan kinyílik nekem és a családomnak is. És amivel még hozzájárult, hogy centikel a föld felett járok, az az, hogy kirakta az egyik sajátkezével megszerkesztett képemet az iwiw oldalára. Ez nagy boldogságot okozott. Nincs sok kép fent az oldalán. A legtöbb magáról és a hobbijáról. És az, hogy engem odarakott, olyan, mintha felvállalná, hogy van köztünk valami és érez valamit. Hiszen azt az oldalt bármely ismerőse láthatja. Elég földöntúli lett a kép, ahogy megcsinálta, de nekem nagyon tetszik.

“Hóbortos, szeleburdi kis Ganna”