Ma szöget ütött a fejembe barátnőm egyik mondata. Átjött hozzám, hogy meglátogasson, és nem mellékesen, hogy felköszöntsem a születésnapja miatt. 
Örülök, hogy boldognak látom a mostani kapcsolata miatt. Úgy ragyog, hogy napszemüveg kell hozzá! 😀 Szóval kifaggattam milyen buliról maradtam le a lázam és a náthám miatt. Csak úgy áradt belőle a boldogság, jó volt megfürdeni benne. Betöltötte az egész szobát.
Utána rám nézet egy pohár ásványvízzel a kezében.
-És ti, hogy vagytok Angellel?
Talán elpirultam kicsit. Angelről mindig olyan furán beszél. Tudom, hogy nem szívleli annyira. Bár nem értem miért. Az ő elmondása szerint, mikor ránéz, az Ördög jut eszébe. Pedig Nono nem is olyan mélyen vallásos. És sejt benne vonókat is. Én persze váltig állítom, hogy az nincs benne. Török vér nyomokban fellelhető, no de a sok alsószoknyás, prímás kisebbségi vérvonalkizárt. És ha van is benne? Amíg tisztességes? Na mindegy. Én sem piszkálom az ő párját, ő is hagyja békén az enyémet. Tehát csak pislogtam kettőt rá, amjd elmosolyodtam
-Jól megvagyunk. Csodálatos dolgok történtek pénteken.
Nagyjából eddig jutottam. Közbevágott, mint, aki pontosan nem is aakr tudni róla, hogy mi.
-Nagyszerű. Akkor talán most már járni fogtok.
Ezen akkor csak mosolyogtam. Nemrég jutott eszembe, és meg is ragadt a fejemben. Ez az egy mondat. És it jöttem rá, hogy mennyire relatív fogalom az, hogy kapcsolat. Most őszintén. indenki dőljön hátra a székében, és fogalmazza meg magában, számára mit jelent egy kapcsolat. Gondol,gondol, gondol… ugye nem is annyira egyszerű. Nem egy új definíciót kell létrehoznunk. Mondok jobbat, fogj egy papírt és egy tollat, amjd vedd sorra, mi az, amit a pároddal csinálsz. Mitől érzed úgy, hogy ti összetartoztok…
Ad1; Jólérzem magam vele
Ad2; jó a kommunikáció köztünk
Ad3; meg tudom vele teremteni a meghittséget bármilyen környezetben
Ad4; biztonságban érzem magam vele, olyan, mitha hazatalálnék
Ad5; szeretem
Ilyenekben lehet gondolkodni. Ehhez lehet hozzárakni, elvenni belőle. De a lényeg ott van. Jólérzem magam a társaságában. Szeretek vele lenni. Az mellékessé válhat, hogy kimondjuk: járunk.
Mert ez csupán cimke. És, ha valamit nevén nevezünk, felcímkzünk, kimondunk, akkor már orlátokat állítunk magunknak. Aszerint kell cselekednünk, amit a társadalom, egy ilyen helyzetben elvár tőlünk. De az emberek többsége utálja a korlátokat. Legalábbis azt mondják. DE akkor miért cimkézünk fel minden érzést? És miért nevetjük ki, vetjük el, bélyegezzük meg az lyan dolgokat, amiket nem értünk, nem tudunk megnevezni, skatujázni? Mert az embernek még iscsak szüksége vn korlátokra, szabályokra. Anélkül elveszett, csak tapogatózik. De arra ott vannak a normák. A lelkünk szabad marad, de 
még is úgy cselekszünk, hogy szabadok maradunk. Ha ügyesek vagyunk, és hallgatunk, merünk saját magunkra hallgatni, nem pedig a környezetünkre. Nem arra koncentrálva, hoyg “Te jó ég! Mit gondolnak rólam gondolni a többiek, ha ezt megtudják?”
Megmondjam? Kit érdekel mit fognak gondlni, ameddig a lelkiismeretem megengedi? Együtt vagyok Dark Angellel anélkül, hogy azt mondtuk volna, járunk. Egyszer, régen elhangzott. Lehet, hogy még az van érvényben? De akkor egy hét után ezt visszavontuk. Ki tudja már. Én nem szeretnék belekeveredni ebbe a kusza dologba. Sosem tudtam jól kibogózni a csomókat. Együt vagyok vele, jólérezzük magunkat a másik társaságában. És, ha valaki a szemöldökét ráncolja, csak mosolygok, és megvonom a vállam. Hiszen a kapcslat relatív dolog!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: