Olykor gondolkodóba esem saját magamon. Alapban egy romantikus lánynak tartom 
magam, aki képes a józan gondolkodásra, és a gyengédségre. Főként akkor vagyok gyengéd, ha azzal vagyok, akit szeretek. És még is. Ha össze kerülök Dark Angellel, és teljes figyelmét felém fordítja, elveszítem a fejemet. Én szeretnék vele gyengéd lenni végig, de nem megy. Erre hétvégén kellett ráébrednem.
Vele voltam, bírkóztunk. De ő erősebb volt, s kezeimet keresztül fonva a felsőtestemen, lefogott. Én nagy szemekkel csak pislogtam rá. Megdöbbentem, de komolyan. Olykor vannak olyan tévhiteim, hogy egyforma erős vagyok az általam kiválasztott férfiakkal. És bizony rá kell ébrednem, hogy tévedtem. Angelből sem néztem volna ki. De meg sem bírtam mozdítani a karjaimat. Teljes súlyával rámnehezedett, miközben félig fölém hajolt. Haja végig seperte az arcomat, beszívtam az illatát. Minden idegszálam pattanásig feszült, ahogy megéreztem pár centire a nyakam felett a száját. Már ettől ívbehajolt a gerincem, és nem tudtam tenni ellene semmit. Éreztem, hogy mosolyog. Sikoltani akartam, de küzdöttem a kényszer ellen. Összeugrottam, mikor ajkát a nyakamra nyomta, nyeve hegyével megízlelte, s akkor vesztettem el végkép a fejem, mikor fogait a tarkómba mélyesztette. A karjába haraptam, hogy legyűrjem a sikolyt a torkomban. Végig cikázott rajtam a kéj, soha azelőtt ilyen intenzítással nem érzett formában. Talán a visszaszorított macska így adta tudtomra, hogy még itt van. Hiszen a macskák kapják el a nőstényeket a tarkójuknál fogva, hogy bizonyítsák, ők az erősebbek, engedjünk. És rám őrületes hatással volt ez a mozdulat. Mikor újra belém harapott, és is erősebben szorítittam össze a fogaimat a vállában. 
Elszabadultak az ösztönök, karmoltuk, markoltuk egymást, a másik bőrébe martuk jeleinket. Bele akartam mászni ebbe a férfibe, érezni magamban. És ami megijesztett, hogy azt akartam, fájjon. Nem csak neki, nekem is. Azt akartam, hogy olyan erővel harapjon, hogy összemosódjon a fájdalom és a gyönyör mesgyéje. Akkor nem érdekelt mi marad meg belőle, mennyire fog látszani. Azt akartam, hogy nyomokat hagyjon rajtam, hogy megjelöljön, az övé akartam lenni. Mindenestül.
A szeretkezésünk már nem volt olyan vad. Finoman öleltem magamhoz, körmeimet lágyan végig futtattam a gerince mentén, belemarkoltam a hajába. A gyönyör után fejét a melleimen pihentette, nagy kortyokban nyelte a levegőt. Én pedig csak sötét haját simogattam. Sajgott a nyakam, de nem érdekelt. Tudtam, hogy nyoma lesz, de az sem érdekelt.
Összebújtunk, és én legszívesebben elaludtam volna a szívverését hallgatva.
Másnap valóban nyoma maradt, de büszke voltam rá. Van olyan ember, aki utálja, ha kiszívják a nyakát, vagy bármi mást. Egyáltalán, ha nyomokat hagy rajta az éjszaka. Én még is szeretem. Ott a tudat, hogy összetartozom valakivel. A régi korokban, keleten büszkén viselték az emberek ezeket a jeleket. Azt mutatták, hogy foglaltak, tehát megközelíthetetlenek. Mára már inkább barbarizmusnak bélyegzik. Pedig koránt sem az. Ezen el lehetne vitatkozni, de mindenkinek szíve joga, hogy mit gondol róla. Én mindig is szerettem, bár a bőröm három-négy nap után kidobja. Sokáig nem marad meg. Sajnos.
Két barátnőm azon a véleményen van, hogy felesleges a kiszívott nyak, mert úgy nem lehet ismerkedni, flörtölni. Ebben azért nem értek egyet. Lehet, ha akarsz. Hát nem a tiltott gyümölcs a legédesebb?
Ráadásul nem hiába jelölünk meg valakit, és fordítva is. Általában a szenvedély hevében nem is gondolkodunk, de tudat alatt ott van, hogy meg akarom jelölni. Hordozza jeleimet. Lássák csak, hogy érinthetetlen, hozzám tartozik. Ezt manapság talán fel sem fogjuk, csak cselekszünk. Pedig ez van a háttérben, nem csupán a szenvedély.
De azért ne essünk túlzásokba. Én egyszer Dark Angel nyakára szabályos kis gyöngysort alkottam, bár, énmagam nem emlékszem rá, ő váltig állítja. Elhiszem, de komolyabban nem szégyenlem magam érte. Mind ez nyílván akkor történt, mikor alkoholt fgyasztottunk és elszabadultak az ösztönök. Ilyenkor az emeber hajlamos túl jó munkát végezni! 🙂
valamit nagyon el akarsz élni, célul tűzöd ki, úgy éled az életedet, azért tanulsz és dolgozol, hogy elérd azt. Vagyis Te magad teszel a megvalósulásért. Én abban hiszek: mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. A céljaimmal a fejemben fekszem le este és kelek fel reggel. Semmi titokzatos újdonság nincs abban, hogy a gondolataink irányítják a cselekedeteinket és azok kihatnak az életünkre. De ami jó a könyvben: megtanít a pozitív gondolkodásra.
dolgok. Másrészt viszont, mint azta a blogom címe is mutatja, meg kellene találnom magamban az igazi nőt. Van mikor sikerül. Vannak olyan személyek, akik mellett nőnek ézem magam. 
Elég elszántan kutattam az angyal szó után, mire végre ráleltem egy görög-magyar oldalon. Ilyen szempontból kitartó vagyok. Na igen, ami érdekel, azt foggal-körömmel. Valószínü, ezzel nem vagyok egyedül. Ma is lementem a konditerembe. Kb négykor. De túl sokan voltak az ízlésemnek. Amit még el bírok viselni. Ilyen szempontból magányos farkas vagyok. Nem szeretem ha néznek, ha mások is lihegnek, ha üvöltetik a rádiót, hiába van MP3 a fülemen. Vicces, de kicsit olyan, mintha tömegsex lenne körülöttem. Inkább zavarba jövök, mint próbálom elviselni, és idegesít. Már említettem, hogy üldözésimániás vagyok. Vagyis, mindig azt hiszem, hogy néznek, ezért nem tudok belefeledkezni a mozgásba, ha ötnél többen vagyunk. Majdnem megfulladtam. Legaklábbis úgy éreztem. Alig volt levegő. Minden gépen volt valaki. Sokszor nehezemre esik a változást elfogadni, ha valamit nem a megszokott tempóban tudok csinálni. Évek alatt kiforrott nálam egy gyakorlatsor, amit szeretek pontosan követni. Csak semmi összekeverés, vagy kihagyás. De most mindenhol lábakat meg seggeket láttam. Ki akartam szabadulni onnan. Így, hát negyed órát bicikliztem, twiszteltem és súlyt emeltem a lábammal, amjd harminc perc után elmenekültem. Legközelebb csak este megyek. Olyan fél hét magasságában.Talán olyankor már lusták a többiek lemászni a pincébe.
Nálam az az etalon! Azt mondom, ha talán ugyan azt megteszem, mint a Sötét angyal, vagyis képeket gyűjtök arról, hogy angyjából mit szeretnék, kiteszem magamnak, hogy sokszor lássam, akkor bevonzom magamnak. Én így vagyok egy modern, újépítésű, nagy lakással, jó állással, a VW Touareggel, férjjel, gyerekekkel, és azzal, hogy kiadják a regényeimet. Van még időm bőven. 22 éves leszek. Olykor ijesztő belegondolni, hogy már kettessel kezdődik az életkorom. De ha visszatekintek, annyit még nem éltem. Ebből a menetből bizony még jócskán van. És kiélvezem. Amit szeretnék, azt pedig megszerzem. Olvasta valaki a TITOK című könyvet? Jó lenne erről értekezni. Vagy ki, miként áll a vonzás törvényéhez? Hisztek benne? Alkalmazzátok? Bevált? Nekem már számos jó példám volt rá. És 
Rám fér a mozgás. Oké, oké, hétvégén alaposan megmozgattam magam, de az nem ugyan az. Péntek óta hanyagoltam a Leg Magic-et. És most már csak hétvégén használhatom. De itt legalább tudok futni. Bekapcsolom az MP3at, felteszem a fülhallgatóka, és uccu neki. Kocogok. 
Pedig valóban érdekes dolgokról beszélt a tanárom. Utolsó óra volt. Hír és tudósítás az interneten. Izgalmassan hangzik, mi? Szerintem is. Zoli tömören elmagyarázta, hogy mitől lesz újságíró az újságíró. Egy dolog nagyon megmaradt bennem, már csak azért is, mert ki is figuráztam. Bár nem gonosz, csupán abból a célbó, hogy felébredjek végre. Kevés volt a levegő is. 
Újabb csodás hétvégét töltöttem a Sötét angyallal. Péntek-szombat. A pétek estét anyámmal végig beszélgette. Egy félmet meg tudtunk nézni, de annak is tizenegykor álltunk neki. Után hamar távozott, de szombat este mindenképpen át szeretett volna jönni. Én nem ellenkeztem. Anyám megígérte, hogy most nem engedi, hogy szóba elegyedjenek. Én nem bántam, tudom, hogy angyalkámnak nagy szüksége van az anyámmal folytatott beszélgetésekre, ahogy nekem is. Anyámban van valami, ami felér egy pszichológussal. Nálunk fő az intenzív lelki élet. És ebbe ő is belekapcsolódhat. 
simogatta a hátamat. Feljebb húzott, az orrunk már összeért. Az arcomat simogatta a szájával. Az egész úgy zajlott, mintha én tettem volna vele. Én is így szoktam elkezdeni. Finoman a nyakamra tért át, amjd fel az államra, az arcomra, végül ajkával végígsimította az enyémet. Mély, hosszú csókban forrtunk össze. A felsőtestünk összesimúlt. Fölém gördült, s a csábítási násztánc tovább folytatódott. Szeretem ezt a rituálét. Mert ez bizony az. Míg az ember addig fűti magát a látvánnyal, a tapintással, ízleléssel, szaglással, míg már teljesen beleszédül a vágyba. És a beteljesülésig minden érzékszervünket bedobjuk ebbe a násztáncba. A gyengéd csábításba, csókokkal, simogatással, finom csókokkal, lassú vetkőztetéssel. 
Kicsit még beszélgettünk. Fáradt voltam. Egész héten nem aludtam ki magam, és tudtam, hogy most sem fogom. Legszívesebben elaludtam volna a mellkasán. Szerettem volna, ha ott alszik velem. De majd csak akkor, ha ő is akarja. Mondjuk, rendszerint, amikor már elmenne az egyikünk haza, simán alhatnánk is. De már ő is indult haza. Háromnegyed négykor ájultam bele az alvásba. Szó szerint. Tizenegykor csöngött a telefonom, hogy keljek már fel. Fél kettőkor indult a vonatom vissza Fehérvárra. Már nagyon vágytam vissza. A többi barátomhoz. Nagy nehezen tudtam csak felkelni. Fájtak a szemeim, fájt a hátam, a vállam, a nyakam, és a legnagyobb döbbenetemre, a szeméremcsontom. Csak később jöttem rá, hogy az miért. 