(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

Válasz a „Bojler dalra”

Előttem a papír, keresem a szavakat,

Várj egy percet, csak összeszedem magamat.

Zavarban vagyok, nem tudom, mit mondjak,

Nyitom a számat, a szavak a torkomba tódulnak.

De elakadnak félúton, kimondani nem tudom,

Pedig annyira akarom, Isten rá a tanúm.

Jár a kezed a papír felett,

Te is a szavakat keresed.

Arcom forró, tagjaim vacognak,

Érzéseim az eszemmel harcolnak.

Mosolyod mindent elárul, élvezed a helyzetet,

De sejtelmünk sincs mind ez hová vezet.

Nem hiszed el, hogy zavarba hoztál,

Én sem értem, tessék, most megfogtál.

Ahogy nézel, testem nem csak a hidegtől reszket,

Hiába minden takaró, ismered jól, már felfedezted.

Szól a dal, s a húrral szívem is pendül,

Lelkem mélyén a dallam visszacsendül.

Várjuk, hogy a víz felmelegedjen,

Hisz nem hagyhatjuk, hogy a vendég, ruhátlanul dideregjen.

Zúg a bojler, elnyomja a zene,

A Sötét Angyalnak sebesen jár a keze.

Megszületik az új dal, zavarba hoz vele,

A teám után nyúlok, ez már a zavar első jele.

Portré helyett portré dalt kapok,

Reakciómmal a művész arcára egy mosolyt csalok.

Elbújok, alig látszik ki a szemem,

Pedig lefotózna, hogy a mű teljes legyen.

Továbbra is hideg a víz, pedig zúg a bojler a fejem mellett,

Ez a válaszom a dalra, tőlem ennyi tellett!

 Volt, amit nem írtam le a Szombathelyi esetből. Egy dolog esett rosszul, de az nagyon. Igyekeztem titkolni, nem rá szolni, és bosszúból vissza  vágtam. Túl sokszor említette Anna nevét. Ő a volt barátnője. Anna így reagált, Anna azt mondta, Anna nem értékelte úgy, ahogy te, Annénak is az tetszett a legjobban, ami most neked, Anna, Anna, Anna, Anna….már herótom volt. És mikor nekem herótom lesz valamitől, akkor alattomosan bepöccenek és bosszút állok. Reméltem, hogy érezni fogja a célzást, mikor én is el kezdtem beszélni Voldemortról. De úgy tűnt, hogy épp ellenkezőleg. Mintha bátorította volna. Volt, mikor beszélgettünk, és már azonnal tudtam, hogy ki lesz a példázat főszereplője. Ha filmet készítenének belőle, elmehetne vígjátéknak is. Sétáltunk és csak beszéltünk és beszéltünk, amikor pedig elhangzott Anna neve, a háta mögé kerültem, és fojtogatásra emeltem a kezeimet. A következő eset, épp egy kiállításról beszélt…

-Kivel is voltam? – elgondolkodott, én pedig némán tátogtam Anna nevét. És nem is tippeltem rosszul! -Ja, Annával.

Oké, hogy nem egyeztünk meg semmiben, nem mondtuk ki, hogy járunk, az utcán nem járunk kézenfogva, de azért nem gondolja, hogy rosszul eshet? Vagy a szájába kell rágnom, hogy kicsit túl sokszor kerül szóba a volt barátnője? Lehet, hogy legközelebb, mikor elkapja az “Anna ötperc“, félbeszakítom. És nem azzal, hogy Gáborról beszélek, szimplán megmondom neki őszintén, hogy kurvára szarul esik, hogy negyed órán belül, már ötször hallottam a nevét. Hagyja abba!Vagy engem többet nem lát.Nem azért szeretkezem vele, mert olyan nagyon jó barátnak nézem, legalábbis nem csak azért, hanem, mert szeretem. És, ha valaki szerelmes, nem szívesen hallja más nevét. Ennyi. Remélem értitek.

A másik, rájöttem, hogy sok ÉN bújik meg bennem. Tudatosan. Ismerem és szeretem őket, nem tudom egyben ötvözni mindegyiket, de néha kitör belőlem vagy ez, vagy az, és én engedek neki. Ez így furán hangzik. Lehet, hogy Ikrek vonás? Mondjuk úgy, hogy különböző személyiségeim vannak, amiket mostanában hagyok felszínre kerülni. Nem kell megijedni. Nem vagyok beteg. Bár attól függ, relatív, hogy normális. Főként öltözködésben nyílvánulnak meg, és olykor viselkedésben.

-A Kis hippy

-Az indiai lány

-Az indián

-A kínai kislány

-A démoni hölgy

Valószínűleg van még bennem több is. Elhatároztam, hogy sorra bemutatom őket. Kezdem a Démoni hölggyel, mert róla van fényképes dokumentáció.

Szereti a klasszikus zenét, a nehéz illatú parfümőket, az elegáns ruhákat…szatént, bársonyt, selymet. Oda van a legyezőkért és a góth ruhákért. Különössen a fűzőt és a hosszú, csipke kesztyűket szereti. Színe a fekete és a bordó.

Anyám szerint ő benne tör fel a szexdémoni énem, a kihívó, a titokzatos, erotikus. Őt csupán múlt hétvégén álmodtam meg. De fényképek már is vannak 😀  

 Hétvégén Sz.helyen voltam. Jóléreztem magam, Angel gondoskodott róla. Bár már első este pórul jártam, ugyanis a lakótársai lekapcsolták a bojlert, és már nem maradt melegvíz. Ott álltam a fürdőszobában, kezemet ahidegvíz alá tartva és a homlokomat ráncoltam. Ekkor esett le, hogy a bojler nullán van! Törülközőt magam köré csavarva néztem ki.

-Angel. Nincs melegvíz.

Ő rámnézett a gitár fölül. – Hogy,hogy nincs? Mielőtt kimentem eléd, még volt.

Bejött a fürdőbe. Közben vigyorogva engem nézegetett. Jómagam pedig kezdtem zavarba jönni, ami ritka jelenség nálam. Csodálkozott a bojleren, de nem tehettünk mást, bekapcsolta, én pedig bebugyoláltam magam addig a paplanba. Ott kellemes meleg volt. Angel velem szemben ült a fotelban és gitározott az én és saját maga szórakoztatására. Azt mondta fél óra, én hittem neki. Bár valóban kelemes volt a takaróba csavarodva. Nosztalgia élmény volt számomra. Bár, ahogy olykor rámnézett, egyre inkább éreztem, hogy pirosodom.

-Kár, hogy nem tudok jól rajzolni – hallottam egyszer csak a hangját. Abbahagyta a húrok pengetésést. – Most lerajzolnálak, mint DiCaprio a Titanic-ban.

Még inkább zavrba jöttem, pláne, mikor a portré helyett, portrédalt kezdett körmölni. Még soha életemben nem ihlettem meg senkit. És tessék. Most azzal, hogy ott ültem az ágy közepén, majdnem nyakig betakarózva, olykor csak a vállaim villantak ki, ahogy próbáltam hozzá jutni a teámhoz. Csak körmölt és körmölt, s néhány perc múltán, megszületett a “Bojler dal”!  (Tegnap döntöttem el, hogy amint megérik bennem a dolog, választ írok erre a dalra).

-Ehhez már csak egy dallam kell – és már újra a kezében is volt a gitár. Éreztem, hogy ég az arcom, bújtam bele a takaróba, olykor csak a szemeim és a homlokom látszódott ki. Élvezettem hallgattam a dalt, olykor elnevettem magam. Csak akkor mertem előbújni, mikor már előadta. 

-Te komolyan zavarban vagy! – ezt a felfedezést! – Már ezért megérte megírni.

-Örülök, hogy szereztem egy jó estét. Nagyon nehezen tud férfi zavarba hozni. Akár bóknak is veheted – mondtam.

Ellenőriztem a vizet. Még mindig nem melegedett fel, de már nem akartam várni. Hideg vízben gyorsan megfürödtem, fogat mostam és mint az őrült, vetődtem vissza a paplan alá. Ismét magam köré csavartam. Úgy festettem, mint, aki egy hatalmas szűrbe burkolóznék. Úgy is éreztem magam. Angel újra és újra zavarba hozott. Ekkor telefonnal a kezében felállt és odajött.

-Lefényképezhetlek? Olyan aranyos vagy így.

Csak pillogtam rá a takaróból, hajam már szét volt terülve a hátamon. Rendben, bólintottam rá a dologra. De nem tudtam kacéran, vagy barátságosan mosolyogni. Őszintén zavarban voltam. Nem csupán kislányos bájjal játszottam meg. Ez igazi volt.Nem sikerült rosszul, megmutatta. De látszódot rajta a zavarom.

Éjjel beszélgettünk, összebújtunk, szenvedélyesen összeforrt az ajkunk és a testünk is. Utána összebújva elaludtunk. Hideg volt, meg kell ahgyni, és egy takarón osztozni elég rizikós ilyenkor. Sokszor elorozta tőlem reggelre. Ő ébredt meg előbb, majd fnoman engem is felkeltett. Kicsit összebújtunk, beszélgettünk, a telefonjainkkal szórakoztunk, elég sok képet készítettem az ágyban fekve. Szerintem ismét lesz egy ilyen fényképes beszámoló, minden szöveg nélkül. (Remélem tetszett az előző). Utána elmentünk enni. Valahogy nem volt kedvem, se a hajdinához, se a főtt búzához. Beültünk egy palacsintázóba. Utána sétáltunk. A gond az volt, hogy eljutottunk a Savária plázába, ahol is beszabadultunk a könyvesboltba. Azt tudni kell rólunk, és ebbe még édesanyám is beletartozik, hogy ha átlépi egy könyvesbolt küszöbét, órákig nem lehet kirángatni onnét. Legfeljebb erővel, vagy komoly indoklással. Most si ez volt a helyzet. Csak úgy tudtunk szabadulni, hogy Angel jelezte, meg szeretné nézni a “Kiválasztott” című műsort, és már idő van. Így le is tettem a könyvet, amit épp bújtam.

Meg is néztük, jól szórakoztunk, képes volt kanalat tenni a TV-re, és két órára is ráüvöltött, hogy “Műkődj!”. De nagy változások nem történtek. Meg is ijedtem volna, ha kanalak kezdenek röpködni a szobában.

Hála az égnek, este már volt melegvíz. De nem mertem sokáig alatta állni, hogy Angelnek is jusson a melegvízből. A takaró alatt összebújtunk, két mécses is égett, kellemes fényt adva. Most csak összebújtunk, túl sok dolog nem történt. Átállítottuk az órákat. Ismét elraboltak tőlünk egy egész órát. Bántam. Így fél kettő helyett, már is fél három lett.

Hajnalban ki kellett mennem, de mire visszajöttem, ő már teljesen elorozta a paplant. Elvenni sem tudtam tőle, így mellé feküdtem, neki háttal és összegömbölyödtem. Nehéz volt visszaludni, de hátulról melegített. Pár perccel később a távolból felém úszott a hangja.

-Fázol?

-Kicsit – motyogtam.

Közelebb jött, behúzott a paplan alá, átölelt és még a teste is melegített. Nagyon jó érzés volt. Békés, nyugtató, szeretek így feküdni. Száját a tarkómhoz illesztette, éreztem, ahogy a légzése borzolja a hajamat. Apám telefonhívására keltünk. Kishíjján kiugrottam a bőrömből. Apán csörgése eléggé hajaz a havymetalra. A Dracula2000 című filmből választottam zenét. Meg is leopdött, hogy csak most ébredtem. Kíváncsi volt, mikor indulok vissza a Fehérvárra.

-Kilenc körül érek be – mondtam.

-Rendben. Hívj, ha megérkeztél.

Angel elkerekedő szemekkel rámpillantott a takaró alól.

-Majdnem kiugrott a szívem. Te nem kapcsolod ki éjjelre a telefonodat?

-Nem szoktam.De elméletileg lehalkítottam. Ezek szerint nem eléggé.

A nap további részét a város járásával töltöttük. Jóidő volt, úgy néztem i, akár egy hippy. Zöld, magas szárú tornacipő volt rajtam, az új farmerom, ami önmagában is a 70-es évekre hajaz, zippzáras garbó, piros poncsó, a hajamba pedig ismét belekötöttem a sárga alapon piros mintás hosszú kendőmet. A fülbevalóm, és a majdnem fél arcomat eltakaró napszemüveg csak fokozta a hatást.

Színre majdnem összeöltöztünk, de korban nem. Én messze megelőztem, miután kielemeztük a dolgot. Én a hetvenes évekből maradtam itt, ő viszont úgy festett aban a kabátban, mintha a XIX. század elején élő gavallér maradt volna itt. Olyan lovagias is volt, pláne, mikor a 20 kilós bőröndömmel szlalomozott az úthibák körül, de ezzel most előre siettem. Tehát kész gavallér volt, leszámítva a mátrixos napszemüveget.

Felmentünk a Papaja diszkóhoz, kisétáltunk a Csótóhoz (csónakázó tó), ott köröztünk, amíg nem találtunk egy szabad padot. Ez azt jelentette, hogy majdnem teljesen megkerültük. Ott időztünk kicsit, majd, mivel szűkös volt az időnt, hamar visszaértünk az albérletbe, hogy össze tudjak pakolni. Kikísért a vonatra, s mivel udvarias volt, no meg szépen megkértem, a ritkanehéz bőröndömet még a poggyásztartóra is felrakta. Kicsit a vonaton beszélgettünk, amjd lekísértem. Elképesztően jól nézett ki, ahogy ott állt a peronon és engem nézett. Kicsit ismét zavarban voltam. Legszívesebben megcsókoltam volna,de nem tettem. Nem tudtam miként reagálna. A következő ötletem egy puszi volt, de azt sem mertem. Pedig, mintha ő is tétovázott volna az indulással. Végül nem lett az egészből semmi. Most új albérletet keres, írja a szakdolgozatát, legközelebb pedig csak pénteken találkozunk.    

 Szerintem kezdek a barátaim idegeire menni. Minden harmadik mondatomban szerepel Angel. Vagy valami vele kapcsolatzos. Néha azon kapom magam, hogy már megint róla beszélek. Lilunak és Ritának angyali türelme van, de olykor mintha grimaszt látnék az arcukon.  Ez van. Aki ismer, az tudja rólam, hogy ha boldog vagyok és szerelmes, be sem bír állni a pofám. 😀 

Bocs csajok, tudjátok, hogy nem direkt csinálom. Szimplán szerelmes vagyok.

Sokminden történik velem. A vázlatomat még nem tudtam leadni, előbb alá kell iratnom a konzulensemmel. Király! Neki pedig csak holnap van fogadó órája. Apám közölte, miután annyit szenvedtünk a megírásával…

-Ha ezek után, azt mondja, hogy írd át, nyugodtan közöld vele, hogy bár kurva elfoglalt vagyok, szívesen lemegyek Fehérvárra, hogy pofán verjem.

És mind ezt komoly pofával. Apámról nem nehéz elképzelni, ha valaki ránéz, hogy megtenné. 196 centi, 110 kiló, mogorva arcberendezéssel. De ez csak a felszín. Arany szíve van, és nem vagyok elfogult.

Végül is nagyon sokat szenvedtünk vele. Lehet, hogy kötekedni fog a tanárnő, de én meg fogom védeni a témám. Szúrkoljatok!

De a legjobban akkor is a hétvégét várom. Érzem, hogy jól fog alakulni. És tudom, fogjam már be a pofámat. Ennyi erővel blogcímet is változtathatnék 😀

De nem fogok 😛

 Egy biztos, Angel mellett soha sem unatkozom. Minden tud szolgálni meglepetéssel. Bár ezek, lehet, hogy másoknak apró semmiségek, nekem még is nagyon sokat jelentenek. Szűziesnek tűnik ez a kapcsolat… mert mire gondolna az ember, hall, hogy már attól elpirulok és fülig szalad a szám, hogy megfogja a kezemet, megölel, bókol… valóban úgy érzem ilyenkor magam, akár egy iskolás lány. Pedig 22 éves vagyok. Te jó ég! Ráadásul tapasztalt nőnek tartom magam. És még is. Angel zavarba tud hozni a tetteivel, szavaival.

Szombaton filmnézés közben egyszer csak megszólalt:

-Benne lennél egy esti programban a Zsubiékkal? Múltkor hívott, hogy már két hónapja nem talákozott velem. Ott lenne a barátnője is.

Kellett pár pillanat, mire egyáltalán szikrát kaptam. Nocsak! Páros randi? Ez már haladás.

-Természetesen.

Vasárnap este pedig, miközben éppen nagyszüleimmel beszélgettem a II. Világháború utáni időszakról, csörgött a telefonom. Meg is lepődtem. Angel keresett.

-Szia, mond.

-Szia. Akkor mi legyen este?

Ismét csak pislogtam.

-Nem tudom. Megbeszéltünk valamit? – zavarba jöttem, mert nem émlékeztem rá.

-Úgy volt, hogy Zsubiékkal találkozunk. De egyenlőre nem ér rá. Csupán fél tíz után. Úgy néz ki, hogy Timi nem jön. Pedig azt hittem. Ne haragudj, nem akartalak szivatni.

-Nem szivattál.

Azt nem akartam mondani, hogy arra sem emlékeztem, mára beszéltük meg a közös programot. Csak ültem a díványon jegyzetfüzettel az ölemben és égett a fülem.

-Szóval fél tíz előtt nem ér rá. Rágta a fülemet, hogy találkozzunk kettesben, de mondtam neki, hogy veled is szeretnék lenni.

Ennél a mondatnál nagyot dobbant a szívem. Az adrenalinom megugrott, és immár ettől pirosodtam ki.

-Igazság szerint épp a nagyszüleimnél vagyok. A szakdolgozati vázlatot beszéljük meg. Kell egy kis idő mire haza jutok és megírom.

-Szóval tíz előtt te sem érsz rá.

-Nem sajnos – csóváltam a fejem, bár így telefonon keresztül ostobaság volt.

-Értem. Azért tízig felhívlak, hogy miként alakultak a dolgok.

-Rendben. Szia.

És már le is tettük.

Természetesen nem tudtunk találkozni, Zsubi ragaszkodott Angelhez. Ő pedig meggyőzött, hoyg így hármasban nem érezném túl jól magam. Én nem is akartam ráakaszkodni. Legyen csak a barátjával. Szabad, mint a madár. Én nem kötöm meg 🙂

Amúgy is holt fáradt voltam. Végre megírtam a vázlatot és az akummulátorom le is merült.

Alig várom a hétvégét. Ismét megyek hozzá Szombathelyre. Ott töltöm a hétvégét. Vége éjjel is hozzá bújhatok, mellette alszom el, ott is ébredek. Őt látom legelőször. Szeretek hozzá bújni. Rég volt, mikor úgy aludtam el, hogy valaki átölelt. Jobban mondva január végén, mikor először aludtam lent nála. Abból is ájulás lett hajnali négykor 😀

Remélem most is hasonló lesz a helyzet 😉

 Hmmmm….nyam,nyam. Csak ennyit mondhatok a hétvégéről. A Toffifee lesz a kedvenc édességem, az már biztos.

Apámtól kaptam Húsvétra egy háromdobozos, díszcsomagolásban lévő Toffifee-t. Majdnem ugráltam örömömben. Sajnos gatyát még nem találtam, elméletileg azt kapok tőlük, csak találjam meg az ideális nacit. Sajnos olyan típusú ember vagyok, aki ragaszkodik a farmergatyájához, és addig hordja, amíg el nem vásik. Ez most is megtörtént, úgyhogy gatyavadászaton vagyok. Majd kedden Fehérváron is körbenézek. A mamamtól kapott húsvéti pénzből futtja rá 😀

Az édes lényeg annyi volt, hogy fílmnézés közben Angel-lel megetünk egy egész tálcányit az édes, nugátos, karamelles bombácskákból. S a végén ki hitte volna, hogy erotikus játékszer lesz belőle? Innen gondolom már lehet sejteni mi is volt az elején az a “hmmmm…nyam,nyam”.

Nem is annyira izgató volt, ez játék, de elég belsőséges. Jólesett, szeretek játszani, ha leküzdöm a néha feltörő zavaromat. Angel mellett azt is mgtanulom. Elég sok spontán ötletbe belementem mellette. Mint az alkohol filccel testre való rajzolás, aprócska szerepjátékok (szexuláis töltet nélkül), és most ez. De rájöttem, ha leküzdöm a zavarom, nagyon jól alakulnak az események, és a végén kimondottan jól érzem magam!

Végre befejeztem a szakdolgozatom vázlatát. Lilu szerint így be lehet adni. Hat oldal lett. Na nem kell kisregényre gondolni! Szó szerinti vázlatról van szó, pontokba szedve.

A holnap reggeltől kicsit tartok. Apám már hat éve azzal ébreszt, hogy hajnali fél hétkor kilocsol az ágyból egy pohár hideg vizzel. Mondhatom, élvezetes ébresztő! Leszokhatna róla. De, amíg otthon lakom, úgy sem fog. Ebben biztos vagyok. Bizonyos értelemben jó dolog, vicces is, de ez attól is függ, hogy milyen hangulatban riadok fel tőle. Volt mikor megelőztem és a fürdőszobában ért a támadás. Én csak azt utálom, hogy mindenem elázik; pizsama, lepedő, párna, takaró…. áhh. Ráadásul még az időjárás is pocsék. Sok locsolót nem várok. Bár nagybátyám megfenyegetett, hogy nagyon korán jön és önt. Huh, ha ezek ketten egyszerre zúdítják rám a hidegvizet, szívbajt kapok! Papám biztosan jön, apám barátja és fiai kérdésesek, de Angel bejelentette, hogy tiszteletét teszi, ráadásul saját locsolóverssel. Gondoltam nem árt figyelmeztetni….

-Mikor utoljára saját verset mondtak nekem (Voldemort), lekaptam a kardot a falról.

Ezen jót mosolygott. Gondolom elképzelte a jelenetet, másrészt, a kardok és a puska már rég nem dísze az előszobának! Azt hiszem mióta Gábort megfenyegettem vele. Habár…apám büszke volt rám! 

 Túl vagyok egy-két lelki megrázkódtatáson, találtam forrásokat a szakdoga vázlatomhoz, holnap megyek a nőgyógyászatra, szerelmes vagyok, megfáztam…szóval tömör gyönyör ez az egész hét. Megkértem szüleimet, hogy szeretnék a vázlattal foglalkozni, ergo, akkor hívjanak a boltba, ha vészhelyzet van. Úgy tűnik, az egész hét egy vészhelyzet, nem is tudom, hogy miként vészelik át nélkülem a hétköznapokat. Ma is úgy ugrasztott anyám, mint ha azon múlna a világ sorsa, hogy milyen gyorsan érek át egyik boltból a másikba egy koszorú szalaggal. Kiderült, annyira nem is kelet volna szaladnom. De kis híjján kiköptem a tödőmet a márványpadlóra apámnál. Igaz, hogy ő is, úgy sietett a koszorúkkal.

Sikerült meghülnm tegnap a boltban, mikor apámat helyettesítettem, míg ők áruért mentek Budaörsre. Király! De legalább gyűjtöttem forrásokat az anyagomhoz, és csütörtökön nagyanyámat is meginterjuvolom a szabadművelődés korszakáról, ő ugyanis járt a dolgozók iskolájába. Esetleg, ha valaki tudna neekm hasonló dolgokat mesélni, valamit a szabadművelődésről, női egyletekről, esti iskolákról 1940 és 70es évekből, nagyon örülnék.

enigma17@freemail.hu

gioanna@citromail.hu

Előre is nagyn köszönöm.

 Azt hiszem most sikerült feltöltődnöm. Tegnap este Angel karjaiban. Csodás volt. Jó volt a karjaiba olvadni, átjárt az energiája, ismét azt az intenzív lila fényt láttam, mikor amagához ölelt. A szeretkezés egyre jobb és jobb, már a csókjaiba is bele tudok simúlni könnyedén.

Ma pedig babáztam. Jobban mondva játszottam egy 7 éves kislánnyal, Zsóval, és egy két éves kisfiúval, Marcival. Kergettem őket, játszottam velük, gyönyörködtem bennük. Marcit a plázában többen a saját gyerekemnek nézték. Mondjuk úgy is vielkedtünk. Szerintem Lincsi örült, hogy fellélegezhetet. Jól el voltam azzal a kis zsivánnyal. De valóban az . Lepakol mindent, mióta egyensúlyvesztés nélkül járni tud, egy perc nyugta sincs a szüleinek, a plázában kergettük. Bementünk a játékterembe, hogy beülhessen a nagy rally gépekbe, brümmögött, váltott, kormányzott. Imádni való.

Zsófival jól lehet beszélgetni. Értelmes. Most lesz másodikos, és láthatóan nagyon szeret minket. Anyuval leléptünk a könyvesboltba, még ot is metalált minket, de nem ragadt ránk, csak arra kért, hogy szóljunk, ha megyünk, ne felejtsük ott. Ezt meg is tettük.

Talán apám az, akin nagyon látni, hogy mennyire szeret játszani Marcival. Ilyenkor érezzük, hogy talán még is csak jó lett volna mellém még egy gyerek. De rendszerint megnyugtato, hogy tud majd babázni, csak várja ki az unokáját. Na igen, de arra azért még valóban várhat. Még öt évet adok magamnak, talán addig megérek az anyaságra, egyenlőre még elég gyereknek tartom magam 😀

 Új rokont fedeztem fel! Volt már Őrült Kasztíliai Johanna, a Férjgyilkos Johanna, aki I. András felesége volt, és volt az Orleans-i Szűz Johanna, aki seregeket vezetett és máglyán megégették. És persze itt van édesanyám, aki után a nevemet kaptam. De egy biztos…..

Ciklont, vihart még nem nevceztek el rólam! Oké, nem rólam, de ilyen névrokonnal még nem találkoztam. És azt mondják, hogy mára eléri Magyarországot. Hamar haza kell érnem, ha nem szeretnék vele találkozni. Azt hiszem korábbi vonattal megyek.

Más….

Folytattam két regényemet is, milyen jó hír, mi? 😀

Nekem legalább is az. Eddig nem nagyon tudtam írni. Most pedig csak úgy dől belőlem. Oké, nem dől, de szépen jönnek a fejezetek. Olyant írtam tovább, amit sokan szerettetek, mikor aktualítása volt. Ez pedig a:

Nem katasztrófa, csak Karácsony.

A másik pedig a legújabb, a Varázs Napló.  Volt aki azt mondta rá, hogy ponyva regényre hajaz. Ez ralatív. Kinek, mit jelent a ponyva stílus? Igyekszem izgalmasan, legalább is poénosan írni, hogy ne legyen sablonos. Én nem érzem igazán annak. De lehet, hogy elfogult vagyok. Lilu barátnőmnek eddig tetszik. Bár az is lehet, hogy csak azért, mert szerepet kapott benne. Majd kiderül. Mondjatok kérlek vélemányt a történetek alakulásáról. nekem nagyon fontos lenne. Egyáltalán van értelme annak, hogy folytassam őket? :-S