Pénz és jövő tervek

 Tegnap este szokás szerint Liluval beszélgettem. Szóba került az új blogom okán, hogy ki mit tervez a diplomaosztó után. Na igen, először legyen a kezembe a díszes papír, és előtte hozzam össze a két szakdolgzatot. De jobb, ha az embernek vannak álmai, van mit bevonzani. Ő is szeretne elköltözni otthonról, ha dobtuk a bolytos sapkát. Igen, nagyon szeretnék talárt viselni a diplomázásomon. Ezért puncsolni kell és meggyőzni az évfolyamot, hogy ők is ugyan annyira akarják. Ezért majd kampányolunk, érdeklődünk, győzködünk. HAJRÁ!

A lényeg az volt, hogy ahhoz, hogy biztos pénzmaggal induljunk neki a fővárosnak, már most félre kellene rakni. De ahogy azt mindenki tudja, a pénz mindig fogy, jön és megy, néha csak megy, de nem jön. De én akkor is elkezdem. Igaz, hogy sokmindent kinéztem már magamnak, amit jó volna beszerezni. Pl:

–mintás combharisnya

-harisnyakötő

-láttam az egyik márkásabb ruhaboltban egy eléggé hippys fehér rövid ujjú blúzt

-szeretnék nő nap után egy szép tavaszi cipőt

-parfüm

Hujuj, és ebből rakj félre. Még egy csekket is be kell fizetnem amivel már három hete el vagyok maradva. Szerencsére apámnál  hétvégenként dolgozom, és ha jól megy, két nap alatt 4-5 ezer forintot megkeresek. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezért csak lógatom a lábam. Megy a vízcsere, a virágok visszakezelése, csokrot kötök, cserepeseket, palántákat árulok, rendet tartok. Helyettesítem apám, ha el kell mennie. Dolgozom, valóban dolgozom. Nyáron is szeretnék valamit. Nyaralásra is jó lenne némi költőpénz. Ami pedig az utolsó évemet illeti, mivel kevés órám lesz (elméletileg), akkor tudok Fehérváron munkát vállani. Bevonzom a lehetőségeket. De teszek is értük. Mert csak úgy, nem fog az ölembe pottyanni a pénz. De jó is volna! 

Nem is volna rossz Liluval felköltözni Pestre. Minél többen vagyunk, annál jobb. Annál olcsóbb az albi, és annál otthonosabb. Legalább nem kell hírdetni, hogy albérlőtársat keresek. Köszi, már van két potenciális jelöltem. A harmadik lehet, hogy kiesik. Vagyis András. Most barátnője van, és Angel szerint túl kényelmes neki otthon. Majd kiderül. Az sem zavar, ha csak Angellel költözöm, az sem, ha csak Liluval, és az sem, ha mind a kettővel! 😀 Szeretem mindegyiket. És ha nem vagyunk egy szobába zárva, akkor talán ki sem nyírjuk egymást!!!! 😀

Közeleg a nőnap. Nem félek, e lelkileg, fizikailag készülök rá. Fizikailag igyekszem kipihenni magam, lelkileg pedig a tömegre készülök. Igen, tudom, hogy jó a forgalom, pörögni fogunk, legalánn annyira, mint ballagás idején. Szeretem a pörgést. Olyankor én is gyors és precíz vagyok. Ballagás-anyáknapján csak úgy dobáltuk az embereket. Hordtam le a megrendeléseket, csokrot kötöttem, szallagot csomóztam és tűztem a csokrokba. Ilyen lesz most is, csak szallagok nélkül. Négyen álltunk akkor  a pultba, szerintem most csupán hárman leszünk rá, de így legalább nem tapossuk le egymás sarkát. Ballagás-anyáknapján sem mentünk egymásnak, és vér sem fólyt, pedig nagyanyám nem igazán szeret az asztalon osztozni. Még is jól egymás keze alá dolgoztunk mind a négyen. Mindig akkor nyúltunk az eszközökést, amikor a másik épp letette, így nem volt keveredés, morgás. És most sem lesz. HAJRÁ!!!!