Ma alaposan a seggére vertem a nőnapi fizetésemnek. Kendőt szerettem volna venni a Bahia nevű egzotikus üzletben. Olyat, amit a nyakam köré tekerhetek sál gyanánt, vagy a hajamban is hordhatom. Fejpántként. Valahogy még is egy turkálóban kötöttünk ki. Angol használt ruha. Tehát igényes. Vadásztam már magamnak jó darabokat ebben az üzletben. Most is reménykedtem, hogy esetleg egy találok olyan felsőt, amit álmodtam magamnak, fekete ejtettvállu, laza blúzra gondoltam. vagy esetleg egy csinos szoknyát. Ugyanis tavaly nyár óta szoknyaőrült lettem. Amikor tehetem (vagyis nem fagy be a hátsóm) szoknyát húzok. De még sem találtam semmi olyat amiben jóléreztem volna magam. Ami tetszett vagy csak a vállfán mutatott jól, vagy az anyaga volt irritáló. Már feladtam a dolgot. Gondoltam, akkor csak a kendő vár rám. Lilu lépett oda hozzám, hogy még nézzünk fel az emeletre is. Nem akaródzott felvinni a lábam. Fent nem szoktak jó dolgok lenni. De Lilu csak felcsábított. Engedtem neki és felmentünk. Válogattunk a kiakasztott ruhák közt. Egyszer csak szőke barátném leakasztott egy darabot és meglobogtatta.
-Hé, Majci, ezt nézd meg.
Volt is mit nézni azon a felsőn. Egy népi hímzéses fehér lenvászon blúz volt. Majd’ el csöppent a nyálam. Fel akartam próbálni. Ezek után beindult a folyamat. Sorra bukkantam rá a jobbnál-jobb tunikákra. Pont az ízlésem szerintiek voltak. Kiválasztottam egy drap színű, szögletes dekoltázzsal ellátott kék-zöld fonállal szegélyhímzett darabot, majd egy színes gyöngyökkel gazdagon kivarrt, majdnem térdig érő, türkizkék darabot. Azt hittem orgazmusom lesz, és most nem viccelek! Ilyenekről álmodtam már mióta. Korábban már találtam, csak nem volt rá pénzem. Következő alkalomra pedig már el is vitték. Úgy tűnik nem volt véletlen. Most megtaláltam a legjobbat. Már csak azon imádkoztam, hogy a méret is jó legyen. Futottam a próbafülkébe, és láss csodát, mind a három jó volt. SŐT! És nagyon is jóléreztem magam bennük. De csak kettőt akartam megvenni. Lilura bíztam, szerinte melyik legyen a drapp és a fehér közül. A kék egyértelmű volt, hogy jön velem. Az állt a legjobban. Végül a drappot választottam. Luli szerint a fehér sápasztott. Oké, akkor a másik. Legyen. 2800 Ft-ot hagytam ott. A Bahiában pedig még 1200-at. De lett egy szép, hosszú sálkendőm. Citromsárga, piros mintákkal, plusz, a minták közt ott van Ghanesa is, az indiai elefánt fejű isten.
Nagyon szeretem a távolkeleti kultúrát. Pálcikával eszem, pálcikát tűzök a hajamba, tunikát hordok, török bugyugót készítek magamnak lapnadrágból. Macskásra húzom a szemeimet. De mindezt csak akkor tudom megtenni, ha, már itt van a jóidő, mert nem valami melegek. Ez van. De már egyre közelebb és közelebb van a jóidő, és ezzel az is, hogy abszolút hódolhatok a szenvedélyemnek. Kíváncsi vagyok, hogy szüleim és Angel mit szól a ruhatáram legújabb darabjaihoz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: